Váci Polgár, 2006 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2006-10-23 / különszám

BEBÁDOGOZTAK MINDEN ABLAKOT S az ezersípú nyár nem orgonáz. Az életből csak ennyi fény maradt: Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak Üregéből esténkint-délután. S elvették ezt is, a tenyérnyi napot. Bebádogoztak minden ablakot. Tágait szemekkel kék tengerét látom Nápolynak, s fénylő partjai felett Még vár a Vezúv, pipál és a tájon Barnára lesült boldog emberek... Látjátok? Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak min­den ablakot.' „Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba',^ ^ terünk kapkodj­a be a le­vegőt, jf ^Minit partra vetett halak kopoltyúja Tátogunk némán - s érzed, nincs erőd *,x. i Szívni azjételeimnek- szagot, ►Bebádogoztak minden ablakot. Az Alpeseknek fences illatából Míg csokrot küld a hűs nyugati szél? És lelket öblít fenn a tiszta távol S mosolygó hegyek hószaga kísér. Itt tegnap társam tüdőbajt kapott! Bebádogoztak minden ablakot. Csendet hasít a sétahajó kürtje. A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe Süket a cellánk, minden hang halott. Bebádogoztak minden ablakot. Túl Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony meleg hangja búg És alkonyatba pendül a gitárja, Hol táncolóktól tarka még az üt, S fülünkbe folynak az ólmos napok... Bebádogoztak minden ablakot. Tapintanánk a bársonyos egekbe, „Ji*> TM" * % , Ujjaink hegyéből kiserken a vér. Mint koporsóba, be­­ vagyunk szegezve, Csak daroc szúr, vagy poloska ha cr. Ül tshgp*’ !Simogatnánk a sugaras napot. S bebádogoztak minden ablakot Londonban bál van, a parketten siklik *U —i* vvsok selyembe öltözött leány. Ruha hajuknak hamvassága izzik nagy bútoroknak tükrös haj­latán. Nyugat táncol,­­ tán végképp eladott?! Bebádogoztak minden ablakot­­• s 0*gfT Nejünket mosta misjavasz zamatj Most nyögve nyeljük nyirko­s kortyait Az­­adt bűznek, hol minden falatra Émelygő gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük e végső falatot, Bebádogoztak minden ablakot! Az éhségmarta testünket telt álom Lakatjaj­ól - és ínyenc ételek ízét kínálja Párizs,­­ szinte látom, Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém­­ s nem lesz több hajnalod... ! Bebádogoztak minden ablakot! ..... jjf­*_ KgjüÖggfcüvöltsék rekedten ijy^badsá't s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát.' .0. S V­áctól Pekingig zúgj­ák a rabok­! Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! Tollas Tibor ! w Az 50-s évek kilátástalanságát fogalmazta meg az alábbi vers, melyet a rabok kívülről tudtak és hat világnyelvre lefordítva az egész világot bejárta. az 1QST »­.

Next