Váci Polgár, 2008 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2008-10-01 / 10. szám
2008. OKTÓBER w VÁCI és POLGÁR • 15 A 18. Váci Piarista Diákolimpia Az iskolai munkához hozzátartozik a tanításon kívüli programok szervezése. Vác iskoláinak ilyen tevékenységéről a Váci Polgár gyakran beszámol. A piarista iskolákban hagyományosan különösen fontos szerepet játszanak a nevelésben a különböző rendezvények, túrák, versenyek. Lapunk augusztusi számában beszámoltunk a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezetének alakuló üléséről a Piarista Gimnáziumban. Most, szeptemberben, 12-én és 13-án pedig a 18. Váci Piarista Diákolimpia versenyei zajlottak. 1991-ben, az újjáalakult váci Piarista Gimnáziumban rendezték meg az első diákolimpiát. A verseny megálmodója és szervezője akkor is és most is dr. Nemes György Sch. P. piarista tanár, a társszervezők pedig a két kolozsvári testnevelő, Habala Mária és Soós Ilona voltak. A gondolatot az adta, hogy a rendszerváltás után természetesen Romániában is bevezették a világútlevelet, így a kapcsolatok kialakítására és további kapcsolattartásra is lehetőség nyílt. Ekkor merült fel Nemes György tanár úrban a gondolat, hogy a kolozsvári magyar iskolával fel kellene venni a kapcsolatot, és a kirándulás mellé más programot is kellene szervezni az erdélyi vendégeknek. Ez pedig a két iskola közötti sportrendezvény lett. Kezdetben évenként, majd kétévenként került sor a rendezvényre. Olyan sportágakat lehetett felvenni a versenyszámok közé, amelyek amatőr szinten is űzhetők, de azért érdekesek. Az atlétikában ilyen a rövid- és hosszútávfutás, a távolugrás és a súlylökés. Érdekes és látványos az asztalitenisz, és fontos a sakk is, hiszen van olyan diák, akit éppen ez a szellemi párviadal érdekel. A labdajátékok közül először a labdarúgás került be a műsorba, majd később a kosárlabda és a röplabda is. Minden szám minden helyezettje kapott díjat: a dobogósok érmet, a helyezettek plakettet, így senki sem érezte vesztesnek magát. Mert a játék, az együttlét a fontos! Mácsik Mária Fotók: Mácsik Mária Az „alapítók" Sós Ilona, Habala Mária, Nemes György Dobogós atléták Eredményhirdetés a lányok atlétika versenye után TURULMADÁR Újságcikk: „A turulmadár szobrát lepellel takarta le egy kisebbségi, mondván, hogy a látványa sérti önérzetét. " Ősi jelképünk a turulmadár, Árpád vezér őshazánkból hozta - ezt érzi mindenki, ha arra jár, ahol áll a turulmadár szobra. A kisebbségnek, kit befogadtunk, jelképünkhöz nyúlni nincsen joga, becstelenség sérteni a múltunk - nem, ezt nem engedhetjük meg soha! Az sem lehet mentség, ha egy rendszer jelképeink kisajátította - ősi jelentését a bölcs ember józan ésszel visszaállította. El a kezekkel a turulunktól! Nemzeti önérzetünk sérti meg, hogy egy befogadott bármi okból jelképünket becsteleníti meg! Péter Péter Dr. Vajta Gábor emlékezete Tíz évvel ezelőtt, 1998. október 18-án halt meg dr. Vajta Gábor orvos, a Magyar Piarista diákszövetség Váci Tagozatnak az újraindulástól haláláig elnöke. Diákként a Váci Piarista Gimnáziumnak volt nyolc éven át kitűnő tanulója, a cserkészcsapat meghatározó alakja, őrsvezetője, majd raj vezetője, 1945-ben érettségizett. Igazi elkötelezettsége azonban az iskola államosítása után mutatkozott meg. A cserkészcsapatot betiltották, paptanár nem foglalkozhatott a fiatalsággal. Ekkor vette át földalatti mozgalomként a cserkészek vezetését, a sátrakat, felszerelést a templom padlásán rejtegetve, de kirándulásokon, táborozásokon a régi módon hasznosítva. Szervező erejének érvényesítésére, röviddel ezután új terület adódott. Ludmány Antal piarista tanár 1949-ben néhány korábban végzett öregdiákkal kórust szervezett, hogy a szerzetesek nélkül maradt Piarista Templomban az aktív kisdiákok szolgálata helyett vasárnaponként rendszeresen megszólaljon az egyházi zene. Ennek a kórusnak lett aztán rövidesen vezetője, zenei vezetője is, az akkor még orvostanhallgató, majd később sebészorvos Vajta Gábor. Közel tíz évig szolgált a kórus ezzel a rendszerességgel, de aztán ebbe is, mint mindenbe a mi életünkben, beleszólt a Forradalom utáni megtorlás. Dr. Vajta Gábornak, aki a Váci Kórház megbecsült sebészorvosa volt, a Forradalom alatt vállalt szerepe miatt el kellett hagynia a várost, és csak néhány év eltelte után jöhetett vissza körzeti orvosként. A kórus munkája ezután újra folytatódott, a korábbinál már kisebb gyakorisággal, de Gábor haláláig szervezetten létezett, és a nagyobb ünnepeken szolgált. Ekkor már nem a zenei szolgálaton volt a hangsúly, hanem azon, hogy jelen voltunk, szolgáltuk a Templomot, és tulajdonképpen fenntartottuk a Piarista Diákszövetség folytonosságát Vácon, ahol az országban elsőként alakult meg, 1923-ban, a diákszövetség. Aztán, 1990 után, újra csak Gábor volt, aki megszervezte a diákszövetségi munkát, és természetszerűleg ő lett Vácott a hivatalos szervezet első elnöke. A Rend újbóli megtelepedésében pótolhatatlan segítséget jelentett, áldozatos szervezőkészsége sokadik alkalommal kapott méltó teret. Elmondhatjuk, hogy egész életén át szorosan kötődött a Piarista Rendhez. Igazán méltó arra, hogy a piarista család megemlékezzék róla. dr. Chikány Béla