Váci Polgár, 2008 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2008-10-01 / 10. szám

2008. OKTÓBER w VÁCI és POLGÁR • 15 A 18. Váci Piarista Diákolimpia Az iskolai munkához hozzátartozik a tanítá­son kívüli programok szervezése. Vác iskolái­nak ilyen tevékenységéről a Váci Polgár gyak­ran beszámol. A piarista iskolákban hagyományosan külö­nösen fontos szerepet játszanak a nevelésben a különböző rendezvények, túrák, versenyek. La­punk augusztusi számában beszámoltunk a Rákóczi Szövetség ifjúsági szervezetének alaku­ló üléséről a Piarista Gimnáziumban. Most, szeptemberben, 12-én és 13-án pedig a 18. Váci Piarista Diákolimpia versenyei zajlot­tak. 1991-ben, az újjáalakult váci Piarista Gimná­ziumban rendezték meg az első diákolimpiát. A verseny megálmodója és szervezője akkor is és most is dr. Nemes György Sch. P. piarista tanár, a társszervezők pedig a két kolozsvári testneve­lő, Habala Mária és Soós Ilona voltak. A gondo­latot az adta, hogy a rendszerváltás után termé­szetesen Romániában is bevezették a világútle­velet, így a kapcsolatok kialakítására és további kapcsolattartásra is lehetőség nyílt. Ekkor me­rült fel Nemes György tanár úrban a gondolat, hogy a kolozsvári magyar iskolával fel kellene venni a kapcsolatot, és a kirándulás mellé más programot is kellene szervezni az erdélyi vendé­geknek. Ez pedig a két iskola közötti sportren­dezvény lett. Kezdetben évenként, majd két­évenként került sor a rendezvényre. Olyan sport­ágakat lehetett felvenni a versenyszámok közé, amelyek amatőr szinten is űzhetők, de azért ér­dekesek. Az atlétikában ilyen a rövid- és hosszú­távfutás, a távolugrás és a súlylökés. Érdekes és látványos az asztalitenisz, és fontos a sakk is, hi­szen van olyan diák, akit éppen ez a szellemi pár­viadal érdekel. A labdajátékok közül először a labdarúgás került be a műsorba, majd később a kosárlabda és a röplabda is. Minden szám minden helyezettje kapott dí­jat: a dobogósok érmet, a helyezettek plakettet, így senki sem érezte vesztesnek magát. Mert a játék, az együttlét a fontos! Mácsik Mária Fotók: Mácsik Mária Az „alapítók" Sós Ilona, Habala Mária, Nemes György Dobogós atléták Eredményhirdetés a lányok atlétika versenye után TURULMADÁR Újságcikk: „A turulmadár szobrát lepel­lel takarta le egy kisebbségi, mondván, hogy a látványa sérti önérzetét. " Ősi jelképünk a turulmadár, Árpád vezér őshazánkból hozta - ezt érzi mindenki, ha arra jár, ahol áll a turulmadár szobra. A kisebbségnek, kit befogadtunk, jelképünkhöz nyúlni nincsen joga, becstelenség sérteni a múltunk - nem, ezt nem engedhetjük meg soha! Az sem lehet mentség, ha egy rendszer jelképeink kisajátította - ősi jelentését a bölcs ember józan ésszel visszaállította. El a kezekkel a turulunktól! Nemzeti önérzetünk sérti meg, hogy egy befogadott bármi okból jelképünket becsteleníti meg! Péter Péter Dr. Vajta Gábor emlékezete Tíz évvel ezelőtt, 1998. október 18-án halt meg dr. Vajta Gábor orvos, a Magyar Piarista diákszövetség Váci Tagozatnak az újraindu­lástól haláláig elnöke. Diákként a Váci Piaris­ta Gimnáziumnak volt nyolc éven át kitűnő ta­nulója, a cserkészcsapat meghatározó alakja, őrsvezetője, majd raj vezetője, 1945-ben érett­ségizett. Igazi elkötelezettsége azonban az iskola államosítása után mutatkozott meg. A cser­készcsapatot betiltották, paptanár nem foglal­kozhatott a fiatalsággal. Ekkor vette át föld­alatti mozgalomként a cserkészek vezetését, a sátrakat, felszerelést a templom padlásán rej­tegetve, de kirándulásokon, táborozásokon a régi módon hasznosítva. Szervező erejének érvényesítésére, röviddel ezután új terület adódott. Ludmány Antal pia­rista tanár 1949-ben néhány korábban végzett öregdiákkal kórust szervezett, hogy a szerzete­sek nélkül maradt Piarista Templomban az aktív kisdiákok szolgálata helyett vasárnaponként rendszeresen megszólaljon az egyházi zene. Ennek a kórusnak lett aztán rövidesen vezetője, zenei vezetője is, az akkor még orvostanhallgató, majd később sebészorvos Vajta Gábor. Kö­zel tíz évig szolgált a kórus ezzel a rendszerességgel, de aztán ebbe is, mint mindenbe a mi éle­tünkben, beleszólt a Forradalom utáni megtorlás. Dr. Vajta Gábornak, aki a Váci Kórház megbecsült sebészorvosa volt, a Forradalom alatt vállalt szerepe miatt el kellett hagynia a várost, és csak néhány év eltelte után jöhetett vissza körzeti orvosként. A kórus munkája ezután újra folytatódott, a korábbinál már kisebb gyako­risággal, de Gábor haláláig szervezetten létezett, és a nagyobb ünnepeken szolgált. Ekkor már nem a zenei szolgálaton volt a hangsúly, hanem azon, hogy jelen voltunk, szolgáltuk a Temp­lomot, és tulajdonképpen fenntartottuk a Piarista Diákszövetség folytonosságát Vácon, ahol az országban elsőként alakult meg, 1923-ban, a diákszövetség. Aztán, 1990 után, újra csak Gábor volt, aki megszervezte a diákszövetségi munkát, és ter­mészetszerűleg ő lett Vácott a hivatalos szervezet első elnöke. A Rend újbóli megtelepedésé­ben pótolhatatlan segítséget jelentett, áldozatos szervezőkészsége sokadik alkalommal kapott méltó teret. Elmondhatjuk, hogy egész életén át szorosan kötődött a Piarista Rendhez. Igazán méltó arra, hogy a piarista család megemlékezzék róla. dr. Chikány Béla

Next