Vác - Váci Napló, 2009 (18. évfolyam, 1-52. szám)
2009-03-13 / 21. szám
8 Váci Napló Nem a fényképezőgép fontos, hanem a kép Száraz Kata húsz éves. Vácon lakik, tavaly érettségizett a Boronkay György Műszaki Középiskolában jó eredménnyel. Jelenleg is odajár ötödévre animáció és mozgókép szakra. Ez eddig egy átlagos történet. Lehetne unalmas, de nem az, ahogy ő, Kata sem. Nem egy hétköznapi lány. Színes egyéniség, ahogy a fotói is. Mert ő fotóz, méghozzá nagyon jól. - Hogyan kezdődött? - Gyerekkorom óta, amióta fogom a ceruzát, rajzolok. Általános iskolásként Molnár László grafikusművészhez jártam, aki a művelődési központban tartott órákat, majd Zebegényben a Szőnyi István Művészeti Szabadiskolában tanultam rajzot. Tizennégy évesen megkaptam az első digitális gépemet, ami teljesen elbűvölt. Előtte is fotóztunk, de akkor csak táborozáskor és analóg géppel. Ez más volt. Dániában voltunk, és mindent lefotóztam, ami élt és mozgott. Ezzel kezdődött Kata munkássága. Amikor hazajött a nyaralásról, már többet akart. Fotózta barátait, ismerőseit, majd egyik osztálytársa kérésére fotósorozatot készített. Beleadta és adja most is minden tudását: adott ruhát, készített sminket és fotózott. Szereti az embereket lekapni. Képeinek témája is mindig az ember. Fotói általában fekete-fehérek, de mindig érvényesül rajta szín is. Ez teszi különlegessé. - Melyik a fontosabb: a rajz vagy a fotózás? - Igazából mindkettő, bár egyik néha a másik rovására megy. De jelen pillanatban a rajz fontosabb, mint a fényképezés, mert jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára. Jelenleg előkészítőre járok, áprilisban kezdődnek a felvételi fordulói. - Mi leszel, ha felnősz? - Igazából a fényképezés az életem, divatfotós szeretnék lenni. Nagy példaképem Annie Lebovitz fotós, aki portrékat készít. Sok híres embert fotóz és fotózott már, és ha meghallják a nevét, mindenki szívesen a lencséje elé áll. Ilyen akarok én is lenni. Példaképem még Brassai, azaz Halász Gyula fotóművész is. - Képeid szereplői között vannak elvont személyiségek is. - Igen, van egy fórum az Interneten, ahol sok fotós van és sokan szeretnének modellt is állni, köztük elvontabb emberek is. Eddig közülük csak egy lányt sikerült fotóznom. Először Pesten készítettünk felvételeket, majd itthon. Fűző, boa és camparis pohár - ezek voltak a kellékek. Kata tanult Fekete István fotóművésztől is, akinek a neve nem ismeretlen Vácon. Ő nyitotta meg első kiállítását is Budapesten, február 5-én a Ráday utcai Ibis Hotelben található galériában. “Száraz Kata egy érző lélek, aki a fényképezőgépe segítségével mondja el gondolatát, benyomását a világról. Mégis, ifjú kora ellenére nem esik a digitális technika rafinált útvesztőjébe, nála a fényképezőgép nem státusz, hanem egyszerűen gondolat-közvetítő képrögzítő. És ez így van rendjén! ” - mondta beszédében. - Nagyon sokan eljöttek a megnyitóra. A nagymamám hatvanétnél hagyta abba a számolást. Nem csak barátaim és ismerőseim voltak kíváncsiak a munkáimra, ami nagyon jól esett. A család barátja, Horváth Edit - aki a hotel igazgatója - ötlete volt, hogy a következő tárlat az én műveimből nyíljon. A kiállítás egészen március végéig látható. A megnyitón fellépett a váci kötődésű Bijou zenekar is. Kata gyakran fotózza őket fellépéseiken, képei is jelentek meg az együttesről zenei lapokban, sőt CD borítót is készített már nekik. A zenekart ő kereste meg fotóival és annyira megtetszettek nekik, hogy azóta is gyakori kísérőjük. Volt, aki mint a együttes fotósát azonosította be. Kata, mint mondja, nem akar a fióknak alkotni. Szeretné, ha mások is megismernék munkáját. Ez a kiállítással már lehetővé vált, de sajnos Vác még nem ismerheti tehetségét. Fotóidat megkomponálod? - Igen. Sokszor eszembe jut egy ruháról, egy témáról, egy helyről valami, ami aztán visszajön a képeimen. - Tanultál valahol fotózni, vagy az élet tanított? - Nagy részben magamtól tanultam meg mindent. Sokat segített Fekete István is, aki gyakran rendelkezésemre bocsátja stúdióját. Jártam a PhotoPress Fotóiskolába is, ahol sokat tanultam Szipál Péter és Kari Péter fotóművészektől. Köszönet illeti még két váci tanáromat is, Szilágyi Lajost és Vág Emesét is, akik sokat segítenek a pályázatoknál. Legnagyobb rajongója és kritikusa a családja. Szülei mindenben segítik, támogatják. Hitvallása szerint nem a fényképezőgép a fontos, hanem a kép. Ha egy kép jó, mindegy milyen volt a gép. Következő témája, amit képeken akar megeleveníteni, a Moulin Rouge hangulata. Biztos, hogy hamarosan ilyen fotókban is gyönyörködhetünk majd, sajnos még “csak” a blogján (http:/ /dryphoto.blogspot.com). Kritikus önmagával. Szerinte kell az önkritika, anélkül nem megy. Kata egy különleges lány, színes egyéniség. Azt hiszem sokat fogjuk hallani még a nevét. Furucz Anita A Bijou light zenekar a megnyitón (www.bijoumusic.hu) Fűző, boa és Camparis pohár Száraz Kata és Fekete István fotóművészek a kiállítás megnyitóján