Váci Polgár, 2010 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2010-05-01 / 5. szám

2010. MÁJUS VÁCI » POLGÁR « 9 megkérdezni a gyakorlatot, akkor hangzott el ez az ominózus mondat: „Kedveseim! Egy mu­tatás, egy tudás!” Természetesen újból megmu­tatta a gyakorlatot, de számíthatott a dekon­­centrált táncos az óra hátralévő részében, hogy nagy figyelemmel fogja kísérni a mesternő a szakmai fejlődését. Ezért igyekeztünk nagyon keveset „kérdezni”,de annál inkább „értelmes” tekintettekkel figyelni a gyakorlatokat. Állító­lag Éhn Éva Seregi László mestertől tanulta ezt a pedagógiai módszert, aki az Operaház vezető koreográfusa, aki fiatalon szintén a Honvédban táncolt. Hogy kerültél kapcsolatba Váccal? A Váchoz való kapcsolatom egy kedves ba­rátom esküvőjével kezdődött, ahol hála Isten­nek megismerkedtem kedves feleségemmel Klucsár Andreával, akivel mai napig is szere­­tetben élünk és neveljük hat éves Levente kis­fiúnkat. Hogy született meg az ötlet és a lehetőség városunkban az amatőr néptánc-oktatáshoz? 2005-ben végeztem a Táncművészeti Főis­kola néptánc pedagógus szakán. 2006 - ban ke­resett meg Sátori Lászlóné Julika, hogy vállal­jam el a Credo Együttes vezetését, mert a régi vezető Ónodi Béla nem tudja tovább vezetni az együttest. Én természetesen nagy örömmel el­vállaltam, amit a mai napig sem bántam meg. Nagy segítséget kapunk a Püspök atyától és Sátori Lászlónétól, és nem utolsó sorban én a táncosoktól. A sok próba, fellépés, és az ezzel járó utazá­sok között, hogy van időd és energiád még a Váci Credo Táncegyüttest is vezetni? Mi ad eh­hez erőt? Alapvetően nagyon szeretem az embereket, szeretek közöttük lenni, és szeretek tanítani. Minden embernek megvan a maga életfeladata. Nekem most az a feladatom, hogy amit a jó Istentől kaptam szépet és jót, azt a táncon ke­resztül adjam tovább. Nagyon jó kis közösség formálódott ki a Credóban. Sajnos évente cse­rélődnek a tagok, de akiket a gondviselés más­felé vezérel, azokat is szeretettel visszavárjuk és reméljük, hogy csapatunk bővülni fog, hogy minél több embernek adhassuk át a néptánc szeretetét. Sokszor alakul úgy, hogy a munkám miatt nem tudom megtartani a próbát a szokott időben (hétfőn és szerdán). Ebben az esetben másik napra tesszük át a próba időpontját, kö­zös megegyezés szerint. Hála Istennek a csapat nagyon rugalmasan kezeli ezt a témát, és remé­lem így lesz ez majd a jövőben is. Hozzászoktál ahhoz, hogy profikkal profi körülmények között dolgozol, munka után hogy marad türelmed az amatőr táncosokhoz, és a késő estébe nyúló próbákhoz? Visszagondolok, kezdőként nekem is nehe­zen ment a tánc, és volt amikor sokat kellett szenvednem egy-egy lépéssel vagy folyamat­tal. Ez adja az alapot a türelemhez, és a már em­lített szeretet. Amikor kedveled azokat az em­bereket akikkel dolgozol, és akikért felelőssé­get vállalsz, akkor a velük való foglalkozás egyáltalán nem áldozat, vagy nehézség. Az hogy az egy mutatás, egy tudás, módszer még nálunk nem kristályosodott ki, az egyáltalán nem zavar, de bízom benne, hogy eljutunk mi is arra a szintre. Aki esetleg kedvet kap a néptánchoz? Vácon a Galamb utcai oktatási központban próbálunk minden hétfőn és szerdán, vagy a megbeszélések szerinti más időpontokban. Minden táncolni vágyó fiatalt szeretettel vá­runk, különösen a fiúk jelentkezésének örül­nénk nagyon. A tanítás ingyenes, csak egy jel­képes tagdíjat szedünk. Nagyon köszönöm a beszélgetést, és továb­bi sok sikert és erőt kívánok Neked. Vakliné Határ Veronika Emlékverseny Hétfő van és szakad az eső, 24 órával vagyunk a VII. Mész­kőember - VI. Légrádi Béla Emlékverseny rajtja után. Elmond­hatatlan szerencsénk van az időjárással. Tegnap szinte már-már meleg volt a verseny ideje alatt, csak az eredményhirdetéskor esett pár szem kóbor esőcsepp a versenyzőkre. Ma pedig újra itt ez a nyúlós, búskomor, csapadékos idő. Azt hiszem nem véletlen, hogy tegnap ilyen jó időt fogtunk ki. Béla elintézte odafönt. Immár hetedik alkalommal gyűlt össze csaknem 200 bringás Gombáson, hogy egy nagyon baráti, szinte családias hangulatú versenyen, de mégis vérre menő csatát vívva egymással és a stopperórával, megemlékezzenek Légrádi Béláról. Szent meggyőződésem, hogy ezen a napon Béla nagy öröm­mel látja amint a Naszály oldalában felkapaszkodó kicsinyke szerpentin tarkállik a bringásoktól. Hét évvel ezelőtt álmodni sem mertünk ennyi indulóról. Idén már számítottunk erre a lét­számra, de mégis ott lebegett Damoklész kardja a fejünk felett, nem lévén elegendő anyagi for­rásunk a verseny megrendezésére. Szinte az utolsó utáni pillanatban szállt be a segítők sorába a DMRV Zrt. Borzasztó nagy köszönettel tartozunk nekik. Nélkülük elég nehezen sikerült volna tető alá hozni az idei versenyt. Egyre öregebb a verseny, ezt mutatja az is, hogy egyre több kategóriában tudunk győztest hirdetni. Idén egy újabb „meglepetéssel” készültünk: a verseny rajtja előtt­­i órával a legkisebb versenyzőpalánták toporogtak izgatottan a rajtvonalnál. Bár ahogy láttam a büszke szülők még izgatottabbak voltak. Nagyon jó volt látni az örömöt a helyezettek arcán, amikor nyakukba akasztottuk az érmeket. Szinte biztos, hogy egyiküket sem fogjuk viszontlátni a Tour de France­­on. De ha erre a versenyre emlékezve rendszeresen felülnek a bicóra a szürke hétköznapokon is és nem a tv, számítógép előtt töltik szabadidejüket, már megérte ezt a pici versenyt megrendez­ni. remélem hagyománnyá tud válni, hogy minden évben a nagy verseny előtt a nyitány a piciké lesz. Érdemes végigtekinteni az indulókon. Sokan vannak, akik szinte még hírből sem tudják, hogy mi az a kerékpárverseny, mégis ezen a rendezvényen évről-évre rajthoz állnak. Persze má­ra azért már kialakult egy mag, akik igenis a versenyzés miatt jönnek Vácra. De a többséget mégis csak a magának, az egészségéért, a saját jó közérzetéért tekerők alkotják. És ez így is van rendjén Vác egyetlen kerékpáros tömegsporteseményén. A végére engedtessék meg egy nagyon személyes vélemény: ilyen jól még nem éreztem ma­gam a verseny után. Köszönet ezért segítőinknek a DMRVV Zrt-nek, a FRONT grafikának, a PRÍM ABC-nek, a SERVITUM-nak, a Barlang Étteremnek, a Vitamin Station-nak, a Pásztor és Veres Kft-nek, az LTV Racing-nek, a Bugyelláris Kézművesboltnak és Vác város Önkormány­zatának, valamint az önkéntes segítőinknek, akik szabadidejüket feláldozva minden évben ott vannak velünk, hogy versenyzőink ne szenvedjenek hiányt semmiben. Somoghy Attila Tollas Tibor Kezek A kezét nézem, párnás kis kezét. A paplan partján ötszirmú virág, hullt csillag, holnap lánykéz, villogó Szikrákat üt a férfibőrön át. Eget a földdel szép horizonttá ölti, valakit magához ölel. Asszonykéz lesz majd, görcsös vágyakat feloldó tenyér, kulcsos égi jel. Sebekre gyolcs, a fűrészes fogú harapásokra hűvös nyugalom. Barázdás homlokon lágy simítás, tisztító hullám szennyes partokon. S anyakéz lesz, finomrácsú bölcső, tízlábú hűség, kúszó oltalom. Hárfán pendülő körmén üzenet, égi zene íves félholdakon. Etető­kanál, lúgozott mosógép, csontöklöt nyitó cirógatás. A haldoklónak könnyű szemfödél, üres tarlókon ott hagyott kalász. Özvegykéz lesz majd, ráncos, kékerű, lombtalan faág, kiáltó magány. Integető göcsörtös ágkarok a messzegurult gyümölcsök után.

Next