Vác - Váci Napló, 2011 (20. évfolyam, 52-104. szám)
2011-10-21 / 84. szám
. Egy igazi társadalmi felelősségvállalás jó ügy érdekében jót tenni, és ezt együtt, teammunkában cselekedni a mai érzelmekben, összefogásban elszegényedő világunkban nagy dolog. A DMRV Zrt. a vízmű közössége már számos alkalommal tett tanúbizonyságot, hogy a társadalmi felelősségvállalást komolyan gondolja. Gyűjtöttek már több száz doboznyi ajándékot a rászoruló gyermekeknek, műanyagkupak-gyűjtő akcióikkal szintén több beteg gyermeknek adtak reményt, hogy lehet élhetőbb, picit szebb a hónaapjuk. A nyári kánikulában egyre több helyszínen osztják az ivóvizet. Most pedig "befelé fordulva" saját kollégáikon segítenek. - Háromszázharminchétezernyolcszázhetven forint! Sok ez vagy kevés? Lehet így is feltenni a kérdést, de nézzük csak mit takar e szám? - kérdezem Gombás Ernő titkársági osztályvezetőt, az akció elindítóját. - Jelenleg ennyi pénz áll rendelkezésünkre, hogy boldogabbá tegyük néhány gyermek karácsonyát. A sokévnyi tapasztalat, a közösen kitalált megoldások, az egymás segítése vezetett, amikor kollégáimmal elkezdtem azzal foglalkozni, hogy miként tudnának egymáson segíteni. Az egymást segíteni cél megfogalmazásával a rászoruló kollégáink iránti jó szándékú összefogást értettem. Magát az adományok gyűjtését az év folyamán tartott céges rendezvényeken hajtottuk végre. Kiemelném a harmadik cégnapot, ahol egy jótékonysági tombolajátékkal 104.090 forint gyűlt össze. Ugyanekkor a kreatív sátrunknál elhelyezett adománygyűjtőbe is kerültek a jó célt szolgáló forintok. Itt 33.480 forint növelte a lapunkat. A Váci Világi Vigalom egy napjának délutánján egy-két óra alatt 10.300 forinttal lettünk gazdagabbak, majd a XXXIV. Regionális Sportnapon meghirdetett tombola nyereményjáték szelvényeinek eladásából percek alatt befolyt további 120 ezer forint - Hogy jutott eszedbe, hogy "bolhapiacot” szervezz, és milyen adományokat lehetett itt megvásárolni? - Az előbb felsorolt alkalmakat követően arra gondoltam, hogy kellene egy olyan új módszer, eszköz, melyen keresztül mindkét fél jól jár - az adományozó és a vásárló is egyben. Bizonyára mindenki érezte már úgy, hogy az egykor nélkülözhetetlennek hitt dolgok egyre inkább feleslegessé válnak. Az évek alatt felhalmozott könyvek, CD lemezek, videó kazetták, MC kazetták szép lassan visszaminősülnek egyszerű porfogóvá. Valamikori vágyaink azonban nem engedik, hogy a szemétbe dobjuk őket. Az általunk "megunt" dolgokat valahol, valaki ismét örömmel fogja birtokba venni, mint egykor mi magunk. A DMRV Zrt első bolhapiacának kínálatát elsősorban könyvadományok, CD-k, DVD-k tették ki. De megtalálhatók voltak itt montenbike kerékpárok is, melyek percek alatt találtak új gazdára. Az adománygyűjtő becsületkasszába pár óra alatt 70 ezer forint gyűlt össze. - Hogyan tovább? Mi történik az összegyűjtött pénzalappal? - Terveink szerint a "bolhapiac" tovább utazik a társaság üzemigazgatóságaihoz. Hetente más-más helyszínen talál gazdára a sok-sok adomány. Reményeink szerint majd örömet nyújtva új tulajdonosának. Az akciónk október végéig tart. November hónap során a cég társadalmi szervezeteinek képviselőiből, valamint az üzemigazgatóságaink egy-egy köztiszteletnek örvendő munkatársaiból életre hívunk egy kuratóriumot, mely dönt majd a "karácsonyi" ajándék vásárlások sorsáról, az ezekhez nyújtható támogatási összegekről. - Mi a célod ezzel az új akcióval? - Sokszor elhangzik, adni jó! Tudom, elcsépelt a szó, amivel ki lehet fejezni, milyen sokan vannak hátrányos helyzetben és milyen csekély a lehetőség a segítség nyújtására, mégis mi még mindig adhatunk. Ki apróságot, hozzá pár meleg szót, egy kis hitet abban, hogy képesek vagyunk jobbá tenni kreativitásunkkal és önzetlenségünkkel ezt a hitehagyott világot. Szeretném elérni, hogy a DMRV Zrt-n belül az egymást segíteni gondolat inkább előbb, mint utóbb életszemléletté alakul, mert segíteni kell, ha lehetséges, ha tudunk. Hiszen egy közösség emberségét, társadalmi felelősségét azon is le lehet mérni, ahogyan a segítségre szoruló tagjairól, az önhibáján kívül bajba juttottakról gondoskodik. - Idén is lesz "cipősdoboznyi szeretet" akciótok, valamint hogy áll a kupakgyűjtési akció? - Természetesen azzal, hogy egy picit befelé fordultunk, nem álltunk le az említett két akciónkkal sem. Folynak a munkálatok, gyűlnek a cipősdobozok, bennük a sok-sok apróságnak örömet adó kisebb-nagyobb ajándékokkal. A kupakgyűjtés már-már, mint egy mozgalom, egy versenyként a mindennapjaink részét képezi. Több zsáknyi várja, hogy átadjuk, remélve, hogy valakin segíthettünk, valakinek segítettünk. Albert Schweitzer gondolatát zárszóként idézve: “Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted. ” (Duna Menti Napló) «Itasd el bejegyzésünket a Váci Napló online fórumán és mondd el véleményed a legérdekesebbeket a PrintBLOG-ban is megjelentetjük! www.vaci-naplo.hu Váci Napló A mi visszvonhatatlan csődünk giroTEAM A kapitalizmus csődben van, mind gazdaságilag, mind társadalmilag az összeomlás szélén áll. Válság válságot követ, nincs megállás. A kormányok képtelenek megoldani az olyan súlyos problémákat, mint a munkanélküliség, széles rétegek szociális ellehetetlenülése, az emberek nagy tömegének elszegényedése, a profitéhség által tönkretett bolygón az életlehetőségek beszűkülése. A kapitalizmusban mindössze a polgárok öt százaléka veszi ki a közösből a megtermelt jövedelem több mint a felét. A tőzsdéken ficánkoló spekulánscsapat hatalmas profitra tesz szert, miközben az emberek elvesztik a fejük fölül a tetőt. A görög válság egyik legfrissebb hozadéka, hogy negyven százalékkal megnőtt az öngyilkosok aránya. A világ legnagyobb kapitalista országa, az Egyesült Államok már képtelen elfogadtatni másokkal ezt a gazdasági és társadalmi rendszert, sem az afgánok, sem az irakiak nem kérnek belőle. A militáns erőbemutatók önmagukban is gerjesztik a terrorizmust, az öngyilkos merényleteknek viszont áratatlan civilek esnek áldozatul. A kapitalizmus már nem bírja a versenyt a világ leggyorsabban fejlődő államaival, mint például Kína, ahol érdekes módon a kommunista párt irányítja az országot. A kapitalizmust huszonegy évvel ezelőtt ráerőltették Magyarországra, pedig senki sem akarta ezt. Mi egy jobb, gazdagabb, nyugodtabb életben reménykedtünk, de becsaptak minket. A kapitalizmus hosszú agóniája dönti lassan romba Európát és kis országunkat. Csak két megoldás lehet: vagy újabb háború robban ki, s a romokon megint csak egy szűk réteg gazdagszik meg villámgyorsan, miközben milliók mindenüket elveszítik. Vagy forradalom lesz. Lehet, hogy Marxnak igaza van? Adózzon, ha nincs a teremben_____________mézgagéza Kedves parlamenti képviselők! Úgy látom, teljes lendülettel működik az adórendszer átalakítása, jól haladunk afelé, hogy az adóbevallás egy söralátéten elférjen, a bevezetett tizenhat százalékos adókulccsal például óriási szívességet tettek a jól keresőknek és a gazdagoknak és persze önmaguknak, s még sorolhatnám.A kormány kitűnő tanulóként folytatja a szocialisták már bevált gyakorlatát, hogy egyik kezükkel adnak, a másikkal elvesznek. Ismert a mondás: holló a hollónak nem vájja ki a szemét, vagy ezer éve a magyar a magyarnak viszont igen, tehát mi tényleg egy különlegesen okos nép vagyunk. Remek ötletekről hallunk, nekem nagyon tetszik a baleseti adó ötlete. Szerintem újból be kellene vezetni a füstadót is, mert a kéményen kiáramló füst szennyezi a környezetet, s ezt ki kellene terjeszteni az otthoni lombégetésre is. Ha mondjuk Julcsi néni meggyújtja az összegereblyézett diófalveseket, azonnal le kell rá csapni, s ha ezt harmadszor teszi, jöhet a három csapás, s harmadikra úgy kell őt sejhajon billenteni, hogy meg se álljon a szomszéd kertig... Van nekem ennél jobb ötletem is. Egyértelműen bizonyítható, hogy a parlament akkor végzi a legjobban a dolgát, ha minden képviselő a teremben van és aktívan részt vesz a munkában. Ha valaki hiányzik, az nem tud figyelni, jegyzetelni, hozzászólni, újságot olvasni, internetezni, a pártja által kötelezően kiadott szavazási forgatókönyvben leírtak szerint nyomkodni a gombokat, tehát ezzel veszélyezteti az ország működését, vezessék be a távolmaradási adót a T. Házban. Szerintem a havi jövedelmük harminc százalékát fizessék így be, s ha ezt megteszik, innentől annyit hiányoznak a teremből, amennyit akarnak, a kutya se figyel rájuk. Na mit szólnak hozzá?