Váci Polgár, 2015 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2015-11-01 / 11. szám

2015. NOVEMBER VÁCI W POLGÁR • 3 A reformáció ereje Ahol nincs Ige, ott hit sem születhet (Igehirdetés részlet) Október 31. egyházunk ünnepe, amiről én mindig félve beszélek. Félve beszélek ünnepről, mert nagyon kevés ismerete van az egyház ma élő népének arról, hogy mit is jelentett a reformáció az egyház számára, a világ sorsában, vagy akár Európa és Ma­gyarország életében. Nagyon kevés ismeret él a gyülekezetekben, az egyháztagokban arról, hogy kik voltak a reformátorok Euró­pában, Magyarországon, mit tettek, miért harcoltak és milyen eredménnyel. De leginkább azért beszélek félve a re­formációról, mint ünnepről, mert ha mi ün­nepelünk valamit, akkor általában olyan dolgot szoktunk ünnepelni, ami már a múl­té. Elmúlt idők elmúlt dolgai felett szok­tunk ünnepet tartani. Olyan dolgokra szok­tunk ünnepélyesen emlékezni, ami a mi éle­tünkben már nem valóság. Bevallom, engem megrémít és megrendít ez a gondo­lat. Félelemmel gondolok arra, hogy arról a csodálatos isteni cselekedetről, amit refor­mációnak nevezünk, mi, ma élő reformátu­sok úgy emlékezzünk meg, hogy közben abból szinte már semmi sem valóság a mi életünkben, mert az a múlté. Mint Isten embere, nem akarom, hogy a reformáció ünnep legyen! Azt akarom, ami Isten akarata, hogy a reformáció valóság le­gyen! Valósággá legyen általunk. A refor­mációt nem ünnepelni akarom, hanem megvalósítani, megélni a ma élő egyház­ban azokkal, akik nem csak formálisan, ha­nem valóban élő tagjai az egyháznak. A re­formáció nem muzeális tárgy, nem egy emléktábla, nem egy fejezet a történelem­­könyvekben! A reformáció Krisztus Szem­lélkének hatalmas szabadító, újjáteremtő munkája az Igét befogadó emberi lélekben. A reformáció 498 évvel ezelőtti elindulása nem volt más, mint Jézus Krisztusnak a megváltást követő legnagyobb cselekedete a történelemben. A reformáció az Ige hatal­mának, munkájának helyreállítása volt. Az Úr visszaállította az Ige hatalmát, te­kintélyét, tisztaságát, hogy az Ige által újra tudja végezni a maga szabadító, hitet adó, üdvösségre segítő munkáját az emberi lel­kekben szerte a világon. Ehhez nem kellett más, mint az, hogy néhány ember újra ke­zébe vegye a Bibliát, megnyissa a szívét, és befogadja az Ige üzenetét, rádöbbenjen ar­ra, hogy Isten az Igét rendelte az üdvözítés egyetlen eszközének! Amikor ez megtör­tént, amikor néhányan előálltak, akkor az egyházban nem szólt az Ige. El volt némít­va, el volt ferdítve, meg volt gyalázva. Az egyház élete pedig tele volt bűnnel, károm­lással, csalással, gyalázattal, hitetlenséggel, engedetlenséggel, de már senki sem szé­­gyellte. Mindenki eltűrte. Cserében az egy­ház is eltűrte a középkori világ mocskát. De mindeközben már senki nem vállalta az Ige igazságát, szentségét, tisztaságát, a Krisz­tusról szóló evangéliumot. A bűnt nem szé­­gyellték, az evangéliumot igen! Luther, Kálvin és a többiek megértették Jézus szavait, és megértették az Ige hatal­mát, fontosságát, hogy milyen hatalma van az Igének az ember szíve felett. Megértet­ték, hogy az Úr szava az egyetlen igazság, ami szabadságot ad. Megértették, hogy az Igéhez való viszonyunk megmutatja, mi­lyen kapcsolatban vagyunk Jézussal. Lu­ther arra ébredt rá, hogy az élet titka: az Ige! És arra döbbent rá, hogy az egyház éppen az Igét vette el az emberektől! Ahol nincs Ige, ott hit sem születhet! Ebben ismerte fel saját egyháza, saját nemzedéke, saját kora hitetlenségének az okát. Ezzel a látással, felismeréssel megadta Isten a kitörés lehe­tőségét a sötétségből, a bűnből, az engedet­lenségből, hogy újra szólhasson az evangé­lium, latin helyett, kinek-kinek saját anya­nyelvén, hogy mindenki értse. Az Ige, élet-halál kérdés! Az Ige életfeltétel! Az evangéliumnak szólnia kell! Az Igének is­mertté kell lennie! Az Igét tudni kell. Hal­lani kell, olvasni kell, mert semmi, semmi más nem képes az ember szívében feléb­reszteni a hitet, egyedül az Ige szava! Luther megérti, mit jelent a prófétai Ige, amit Pál idéz: Az igaz ember pedig hitből fog élni. A hitnek nincs más forrása, csak az Ige! A reformátorok megértették az apostoli bizonyságtétel erejét. Ahogyan Pál apostol a maga korában, az élő hit bátorsá­gával nem szégyellte, hanem hirdette az evangéliumot, úgy álltak elő vele a mi re­formátoraink is a maguk korában. így ál­dotta meg a bibliafordító gönci lelkipász­tor, Károly Gáspár életét, hogy az Ige le­gyen olvasható, hallható magyarul is, minden ember számára. 425 éve Isten Igé­je magyar nyelven végezheti életet mentő munkáját, Isten hatalmas ajándékaként. Végezheti ott, ahol élnek vele. Végez­heti ott, ahol nem szégyellik az evangéliu­mot. Végezheti ott, annak szívében, aki ol­vassa és hallgatja. Nem tudom, közöttük vagy-e? A református ember, bibliaolvasó ember. Igével élő ember, az Ige ismereté­ben gyarapodó ember, az Igének engedel­meskedő ember, akinek az életét szüntele­nül megújítja, reformálja Isten kijelentése, örök igazsága. Aki nem él az Igével az nem református, hiszen a reformáció éppen az Igét ajándékozta vissza az embernek. Nem tudom, vajon a te életedben nincs szégyell­ve, elnémítva, félre­téve az Ige? Vajon nem azért néz így ki Magyarország, nem azért tartanak itt a gyülekezeteink, nem azért van sok élet romokban, mert szégyelljük, mert eldobtuk az Igét, mert megtagadtuk az Is­ten örök kijelentését? A válaszom az, hogy de, ezért! Ezért van ilyen állapotban az or­szág, a társadalom, a családjaink, az egy­ház, a gyülekezet, mert akiknek Isten aján­dékba adta, akikre Isten rábízta az evangé­liumot, az Élet Igéjét, azok félretették, kizárták a szívükből, az életükből, és szé­gyellik a hitetlen világ előtt! Mint Isten embere, nem akarom, hogy a reformáció ünnep legyen! Azt akarom, hogy valóság legyen! Nem akarom, hogy ünnepeld, azt akarom, hogy cselekedd meg! Térj vissza az Igéhez, és építsd rá az életedet, és akkor igazi hittel valóban refor­mátus lehetsz! Tartsd meg úgy a reformá­ció napját, hogy kezedbe veszed a Szent­írást, és elmondasz egy hálaadó imádságot Istennek, hogy lehet Bibliád, és hogy ab­ban O neked az örök életet ajándékozza! Te­gyétek meg mind, és ha megteszitek, az elő­vett Biblia, az élet forrásává lesz, amikor naponta kinyitjátok, olvassátok és szívetek­be fogadjátok. Ez a reformáció ereje! Újra szólhat, munkálkodhat, gyógyíthat és üd­vözíthet az Ige az életünkben! Sípos Bulcsu Kadosa lelkipásztor

Next