Váci Polgár, 2015 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2015-11-01 / 11. szám
2015. NOVEMBER VÁCI W POLGÁR • 3 A reformáció ereje Ahol nincs Ige, ott hit sem születhet (Igehirdetés részlet) Október 31. egyházunk ünnepe, amiről én mindig félve beszélek. Félve beszélek ünnepről, mert nagyon kevés ismerete van az egyház ma élő népének arról, hogy mit is jelentett a reformáció az egyház számára, a világ sorsában, vagy akár Európa és Magyarország életében. Nagyon kevés ismeret él a gyülekezetekben, az egyháztagokban arról, hogy kik voltak a reformátorok Európában, Magyarországon, mit tettek, miért harcoltak és milyen eredménnyel. De leginkább azért beszélek félve a reformációról, mint ünnepről, mert ha mi ünnepelünk valamit, akkor általában olyan dolgot szoktunk ünnepelni, ami már a múlté. Elmúlt idők elmúlt dolgai felett szoktunk ünnepet tartani. Olyan dolgokra szoktunk ünnepélyesen emlékezni, ami a mi életünkben már nem valóság. Bevallom, engem megrémít és megrendít ez a gondolat. Félelemmel gondolok arra, hogy arról a csodálatos isteni cselekedetről, amit reformációnak nevezünk, mi, ma élő reformátusok úgy emlékezzünk meg, hogy közben abból szinte már semmi sem valóság a mi életünkben, mert az a múlté. Mint Isten embere, nem akarom, hogy a reformáció ünnep legyen! Azt akarom, ami Isten akarata, hogy a reformáció valóság legyen! Valósággá legyen általunk. A reformációt nem ünnepelni akarom, hanem megvalósítani, megélni a ma élő egyházban azokkal, akik nem csak formálisan, hanem valóban élő tagjai az egyháznak. A reformáció nem muzeális tárgy, nem egy emléktábla, nem egy fejezet a történelemkönyvekben! A reformáció Krisztus Szemlélkének hatalmas szabadító, újjáteremtő munkája az Igét befogadó emberi lélekben. A reformáció 498 évvel ezelőtti elindulása nem volt más, mint Jézus Krisztusnak a megváltást követő legnagyobb cselekedete a történelemben. A reformáció az Ige hatalmának, munkájának helyreállítása volt. Az Úr visszaállította az Ige hatalmát, tekintélyét, tisztaságát, hogy az Ige által újra tudja végezni a maga szabadító, hitet adó, üdvösségre segítő munkáját az emberi lelkekben szerte a világon. Ehhez nem kellett más, mint az, hogy néhány ember újra kezébe vegye a Bibliát, megnyissa a szívét, és befogadja az Ige üzenetét, rádöbbenjen arra, hogy Isten az Igét rendelte az üdvözítés egyetlen eszközének! Amikor ez megtörtént, amikor néhányan előálltak, akkor az egyházban nem szólt az Ige. El volt némítva, el volt ferdítve, meg volt gyalázva. Az egyház élete pedig tele volt bűnnel, káromlással, csalással, gyalázattal, hitetlenséggel, engedetlenséggel, de már senki sem szégyellte. Mindenki eltűrte. Cserében az egyház is eltűrte a középkori világ mocskát. De mindeközben már senki nem vállalta az Ige igazságát, szentségét, tisztaságát, a Krisztusról szóló evangéliumot. A bűnt nem szégyellték, az evangéliumot igen! Luther, Kálvin és a többiek megértették Jézus szavait, és megértették az Ige hatalmát, fontosságát, hogy milyen hatalma van az Igének az ember szíve felett. Megértették, hogy az Úr szava az egyetlen igazság, ami szabadságot ad. Megértették, hogy az Igéhez való viszonyunk megmutatja, milyen kapcsolatban vagyunk Jézussal. Luther arra ébredt rá, hogy az élet titka: az Ige! És arra döbbent rá, hogy az egyház éppen az Igét vette el az emberektől! Ahol nincs Ige, ott hit sem születhet! Ebben ismerte fel saját egyháza, saját nemzedéke, saját kora hitetlenségének az okát. Ezzel a látással, felismeréssel megadta Isten a kitörés lehetőségét a sötétségből, a bűnből, az engedetlenségből, hogy újra szólhasson az evangélium, latin helyett, kinek-kinek saját anyanyelvén, hogy mindenki értse. Az Ige, élet-halál kérdés! Az Ige életfeltétel! Az evangéliumnak szólnia kell! Az Igének ismertté kell lennie! Az Igét tudni kell. Hallani kell, olvasni kell, mert semmi, semmi más nem képes az ember szívében felébreszteni a hitet, egyedül az Ige szava! Luther megérti, mit jelent a prófétai Ige, amit Pál idéz: Az igaz ember pedig hitből fog élni. A hitnek nincs más forrása, csak az Ige! A reformátorok megértették az apostoli bizonyságtétel erejét. Ahogyan Pál apostol a maga korában, az élő hit bátorságával nem szégyellte, hanem hirdette az evangéliumot, úgy álltak elő vele a mi reformátoraink is a maguk korában. így áldotta meg a bibliafordító gönci lelkipásztor, Károly Gáspár életét, hogy az Ige legyen olvasható, hallható magyarul is, minden ember számára. 425 éve Isten Igéje magyar nyelven végezheti életet mentő munkáját, Isten hatalmas ajándékaként. Végezheti ott, ahol élnek vele. Végezheti ott, ahol nem szégyellik az evangéliumot. Végezheti ott, annak szívében, aki olvassa és hallgatja. Nem tudom, közöttük vagy-e? A református ember, bibliaolvasó ember. Igével élő ember, az Ige ismeretében gyarapodó ember, az Igének engedelmeskedő ember, akinek az életét szüntelenül megújítja, reformálja Isten kijelentése, örök igazsága. Aki nem él az Igével az nem református, hiszen a reformáció éppen az Igét ajándékozta vissza az embernek. Nem tudom, vajon a te életedben nincs szégyellve, elnémítva, félretéve az Ige? Vajon nem azért néz így ki Magyarország, nem azért tartanak itt a gyülekezeteink, nem azért van sok élet romokban, mert szégyelljük, mert eldobtuk az Igét, mert megtagadtuk az Isten örök kijelentését? A válaszom az, hogy de, ezért! Ezért van ilyen állapotban az ország, a társadalom, a családjaink, az egyház, a gyülekezet, mert akiknek Isten ajándékba adta, akikre Isten rábízta az evangéliumot, az Élet Igéjét, azok félretették, kizárták a szívükből, az életükből, és szégyellik a hitetlen világ előtt! Mint Isten embere, nem akarom, hogy a reformáció ünnep legyen! Azt akarom, hogy valóság legyen! Nem akarom, hogy ünnepeld, azt akarom, hogy cselekedd meg! Térj vissza az Igéhez, és építsd rá az életedet, és akkor igazi hittel valóban református lehetsz! Tartsd meg úgy a reformáció napját, hogy kezedbe veszed a Szentírást, és elmondasz egy hálaadó imádságot Istennek, hogy lehet Bibliád, és hogy abban O neked az örök életet ajándékozza! Tegyétek meg mind, és ha megteszitek, az elővett Biblia, az élet forrásává lesz, amikor naponta kinyitjátok, olvassátok és szívetekbe fogadjátok. Ez a reformáció ereje! Újra szólhat, munkálkodhat, gyógyíthat és üdvözíthet az Ige az életünkben! Sípos Bulcsu Kadosa lelkipásztor