Váci Polgár, 2015 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2015-12-01 / 12. szám
m 28 » VÁCI# POLGÁR 2015. DECEMBER fenyő. / (...) Év, lúd repül... A csend megáll.../ Kapunknál pásztor kornyikál. ” Vagy Gyurkovics Tibor Giovanni Baptista Tiepolo: Háromkirályok imádása című versében: „Honnan ezek a nyomorult királyok / lépcsőre dobva aranylánc csörög.” Vagy Kiss Dénes, a Betlehemes énekben: „Hasraesett az egyik pásztor / kezében doboz Betlehemmel / és föl is gyulladt a gyertyáktól / papírból formált Jézusember. ” A mai csecsemőgyilkosság, az aprószentek az abortusz áldozatai, ráadásul idegen megszállónk és az őt kiszolgáló Heródesünk is van. Külön figyelmet érdemelnek a kisebbségbe taszított vagy emigrációba menekült magyar költők karácsonyi versei is. A kisebbségi létmód szorongató, szeretet nélküli, kitaszítottság élményével telített világa gyakran szerepel tükröztetett formában a karácsony meghittségének vágyával. Hervay Gizella XXXVI. gyalogzsoltár című, a hetvenes években, Kolozsváron írott versében olvassuk: „kitelepített Jézus / Mária kishasában / József az esőben / koldul kíntornával /pár csillagot löknek / micisapkájába / az igéret földjén / marhavagon várja”. Kányádi Sándor Isten háta mögött című versében felpanaszolja, hogy Isten „elfeledkezett” a sorsára hagyott erdélyi magyarságról, mely már csak saját magára számíthat, és a népet megfélemlítő és kiéheztető Ceaucescurezsim számára a karácsony államilag szigorúan ellenőrzött keretek közé szorított, alig megtűrt kategóriában tartozó ünnep: „ üres az istálló s a jászol / idén se lesz nálunk karácsony / hiába vártok / nem jönnek a három királyok / sok dolga van a teremtőnek / mindenkivel ő sem törődhet / messzi a csillag / mindenüvé nem világíthat / megértjük persze mit tehetnénk / de olyan sötétek az esték/s a szeretetnek/hiánya nagyon dideregtet / előrelátó vagy de mégis / nézz uram a hátad mögé is / ott is lakoznak/s örülnének a mosolyodnak. ” Lászlóffy Aladár erdélyi költő Háromkirályok című verse szintén a reménytelenség és hontalanság hangján szól. A betlehemi csillag helyére a vörös csillag került, amit halálcsillagnak nevez: „Nálunk csillag halál helyét /jelzi, nemcsak Betlehemét! /(...) Turinba és Rodostóba / Jó a rosszba, rossz a jóba./Nagyon távol az ott kié?/ Melyik mérges hontalané?” Ferenczes István szintén a kommunizmus sötétségét és hontalanságát panaszolja a Karácsonyi szonettekben, az előbb idézett vershez hasonlóan itt is vörös csillag kerül a betlehemi csillag helyére, és a már idézett Fáy Ferenc-vershez hasonlóan itt is megjelenik az abortusz témája: „Mikor megszülettem, vért köpött az Úr: / csillagot a hazátlan táj fölé, / hol az őrangyal hollónak tanult, / hullát mosdatott az anyák ölén. /(...) Dávájt köszöntek, Sztálin orgonáit. ” Persze, az emigráns magyarságnak és a határon inneni, anyaországi magyarságnak is van miért reménytelennek lennie. Előbbinek a gyökerektől való elszakítottság, utóbbinak a világháború, az azt követő kommunizmus és 56 traumája miatt. Két szomorú karácsonyi esztendő is megképződik a költők verseiben. Pilinszky János A fényességes angyal is című versének alcíme ez: Emlékezés egy világháborús karácsonyra. A vers utal a világháború borzalmaira, de a végén megjelenik a szelíd angyal is, aki a tiszta hópelyhekkel együtt hófehéren érkezik a háborúban megalázott és szétbombázott földre. 1956 szomorú karácsonyát megidézi az emigrációs sorsot vállaló Márai Sándor is, a Mennyből az angyal című versében: „Más lóg a fákon, nem cukorkák/ népek krisztusa, Magyarország. ” Eszünkbe juthat Kalotay Mária Legenda 1956 karácsonyán című verse is: „Szomorúan telt el Jézuska ünnepe /Még az angyalok sem hódoltak előtte. / A kis Isten-Gyermek zokogott, zokogott / s forró könnye-árja Budapestre hullott. ” Tollas Tibor az 56 után bebörtönzöttek nevében szólal meg a Fekete karácsony című versében: „Karácsonyéjen, a börtönmélyben / Utam újra hozzád vezet. (...) Nem kérek fényes karácsonyfát, / Egy gyertyaláng elég nekem / Ha kigyúl majd a te csillagod / Börtön felett a Betlehem. ” Somlyó György így ír az 56-os karácsonyról: „Egy város tíz után szobája ablakából / úgy bámulja merő szemmel a holdvilág / ezüst gyertyáival díszített éjszakát / mint szegény kisgyerek, ki az ablakon át / nézi, vacogva a fagytól s vágyakozástól / a gazdagok csodás, meleg karácsonyát.” (Budapest, 1956. karácsony) Számos versben jelenik meg a betlehemi gyermekgyilkos Heródes alakja is, gyakran szintén aktualizálva, a lelketlen zsarnokság szimbólumaként. A Heródesversek közül talán a legismertebb Nagy Lászlótól a Játék-karácsonykor: „Vércsöpp/ül a jeges égre, /bíbor gyöngy, mit jelent? / Ül Heródes gyikos méne / gyilkolni védtelent. /Fodros nyerge vastag tajték / kígyó a kengyele, / beledöbben a sok hajlék, / ádáz had jár vele ”. Hasonló Heródes versek: „Heródes dúl-fúl: Én vagyok / a bölcs vezér, a legnagyobb, / s ők egy koldusra néznek? / Száz zsoldos, vérgyöngyözte karddal, / ím kezd új ezredévet. ” (Lakatos István: Karácsony) „Gyanútlanul rágcsálják a szalmát / gyanútlanul most még szamarak / gyanútlanul serdülő júdások / gyanútlanul Heródes alatt.” (Nagy Gáspár: Karácsonyi ár(v)ulás) „ Ünnepelnék, / s mintha sárkány járna, / a sötétben hajladoz, / reng a gaz. Heródes / járkál a világban. /S félelem havaz. ” (Serfőző Simon: Karácsony) Tűz Tamás emigráns papköltő a nehéz jelenkorból álmodja vissza Betlehem naiv békéjét és tisztaságát: „így van ma is késő karácsonyunkon / lobogó gyertyák és kemény padok / ha zúg a szél is kint s akármi súly nyom/én akkor is aranykort álmodok.” (Késő karácsonyok) Baranyi Ferenc Betlehemi csillag című versében a sok csalódás miatti illúzióvesztése ellenére a mindig újra kezdés, küzdés és bízva bízás programját fogalmazza meg: „Mert jóllehet, csak istállót talál / ki lépre megy a csillagot követve / mindig lesz Gáspár, Menyhért s Boldizsár, / ki újra csak elindul Betlehembe. ” Reménykedést, vágyakozást sóhajt Bertók László karácsony-verse is: „De jó volna megint karácsony / versére várni, s hinni hogy / megváltó tekint be a rácson / s minden igazság győzni fog. ” (Karácsony előtt) Csorba Győző gyönyörű magány-verse a 20. századi karácsony-versek egyik csúcsteljesítménye. A Csörög a fagyos föld című vers magával ragadó hangulatát árasztja a szomorúságnak, az egyedüllétnek, a szeretet dermesztő hiányának: „ Csörög a fagyos föld, hideg van / hópihe fészkel a hajadban, /gyűlnek a varjak az egekben, / gyűlnek a gondok a szívedben. / Hópihe fészkel a hajadban, / járod a világot magadban, / ó, mitől annyira remegtél / itt a csirátalan, örök tél. / Járod a világot magadban, / melegednél régi zugokban, / angyalokat várnál, karácsonyt, / karácsonyi Jézuskalászolt. / Melegednél régi zugokban, / talpad alá jég nő, s beroppan, / szemedben gyenge jég virágzik, / sehogyan sem érsz el hazáig. ” A Csorba-vers hangulatát idéző „szép szomorúság” muzsikál Nagy Gáspár Mécses című versében is: „Advent nem örvend, nem karácsony, /advent a hallgatásra rím. / Mi nem mondható, már nem bánom. /Ha hull, hó hull, hull odakint. ” A korszak további jelentős karácsonyi versei, a teljesség igénye nélkül: Áprily Lajos: Karácsony est; Puszta Sándor: Betlehemi éj; Weöres Sándor: Köszönitek, karácsony; Nő a dér, álom jár; Fecske Csaba: Karácsony előtt; Kálnay Adél: A karácsony; Tordon Ákos: Karácsonyest; Gazdag Erzsi: Karácsony-hívogató; Végh György: Csillagszórós karácsonyfa; Tarbay Ede: Karácsonyi angyal-játék; Csukás István: A karácsonyfát meghoztuk stb... Bozók Ferenc