Váci Polgár, 2016 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2016-07-01 / 7. szám
10 • VÁCI POLGÁR 2016. JÚLIUS Egri csillagok - regényes valóság VII. rész „ Gyökerek nélkül elpusztul a növény. Hogy maradhatna meg gyökerei nélkül az ember... ” írja Schaffer Erzsébet publicista. Valóban így van. Mi, unokatestvérek is a gyökereinket kerestük, és nem is hittük a kutatás kezdetén, hogy milyen mélyre vezetnek. Kutattuk, hogy miért voltak őseink Ágói Saáryak. Hol éltek, hogyan éltek? Erre a kérdésre kerestük a választ. És megtaláltuk. Ugyan sok hézag van, hiányzó születési, elhalálozási dátumok, amelyeket sajnos a mostani szám megjelenéséig sem sikerült megtalálnunk. De a kép - mint egy puzzle - mégis összeállt. A ma élő családtagjaink közül mint turista szinte mindenki járt Eger várában, nem is sejtve, hogy az ódon falak közt mennyi mindent megéltek felmenőink, különösen Saáry András. Rabságot, veszélyes és fáradtságos kémutakról való visszatérés örömét, dicsőségét... Kutatásunkat rendkívül széles körben végeztük, nemcsak a mai Magyarország területén, hanem a Felvidéken, Csehországban is. Utak, emlékek, levelezések, telefonbeszélgetések hoztak minket össze levéltárosokkal, muzeológusokkal, családfakutatókkal, vagy csak olyanokkal, akik kalauzolásukkal segítették munkákat. Sokat „bölcsültünk” a hosszú munka során. Megrendülve gondolunk azokra a felmenőinkre, akik családot, szülőföldet voltak kénytelenek elveszíteni a történelem viharaiban, és csodálattal gondolunk azokra az erős asszonyokra, akik több kisgyermeküket vesztették el az akkor még gyógyíthatatlan betegségekben... Csodáljuk a családanyáink erejét és hitét, hogy összetartották a nagycsaládot, helytállva a kemény háztartási munka és a gyermeknevelés terén egyaránt. És még valami: a kutatás olyan családtagokat hozott össze egymással, akik talán hosszú évek óta nem találkoztak. Jobban megértjük önmagunkat is, és erőt tudunk meríteni saját harcainkhoz őseink erejéből. Ez a családfakutatás belső indítéka. Célja pedig nemcsak a történelem jobb megismerése, nemzetiségre való tekintet nélkül a magyarságtudat erősödése, hanem az önismeret fejlődése is. Egy történetet nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Sajnos sok mindenre nem kaptunk választ. De rengeteg dokumentum van a kezükben! Sok-sok darabkával egészíthetnénk ki a mi „család-puzzle-ket”, de az már könyvvé duzzadna... Talán egyszer az is megszületik... Molnárné Balog Ágnes - Mácsik Mária A Saáryak nemeslevele (I. Ferdinánd 1556. március 9.) Fontos az összetartozás Az idén P. Tömördi Viktor ferences szerzetes-tanár volt a Nemzeti Összetartozás Napja - hagyományosan az országzászlónál tartott - városi megemlékezésének szónoka. - Ezeréves nemzeti múltunk meggyalázása volt a trianoni békediktátum, ezt nem feledhetjük soha! Ezt mondta P. Tömördi Viktor ferences szerzetes-tanár a Nemzeti Összetartozás Napja városi megemlékezésén. A hagyományosan az országzászlónál tartott ünnepségen a szónok kiemelte az összetartozás fontosságát. Hozzátette: ez az üzenete ennek a napnak, amelynek érzését a hétköznapokba is fontos átmenteni. A szónok azt mondta: a diktátumot megalkotók arra számítottak, hogy a magyarság megtörik. Ám nem lett igazuk, mert a megcsonkított ország újra magára talált, a Trianon igazságtalanságát hangoztató véleményeket sem sikerült elnémítani, aztán, főképp a rendszerváltozás óta egyre erősödik a kapcsolat az anyaországban és a szomszédos országokban kisebbségben élő magyarok között. De az egész világra igaz a nemzeti összetartozás érzésének újraéledése, ennek a kapcsolatnak az erejét a történelmi múlt, a hős elődök megbecsülése és természetesen gyönyörű anyanyelvünk adja - hangoztatta P. Tömördi Viktor. A méltóságteljes megemlékezésen - mely koszorúzással zárult - közreműködött Lachegyi Imre furulyaművész, Pankotay Péter színművész és Smál-Szilaj Gábor, a Fónay-Humánia Társulat tagja. Városháza