Váci Polgár, 2022 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2022-01-01 / 1. szám

2022. január VÁCI POLGÁR 13 magyar közösségek várják, hogy a magyar turista felfedezze magának egy elfeledett magyar világ emlékeit. Állítólag akkor érdemes a Berettyó forrását meglátogatni, mikor a Réz-hegység a tavaszra várva szabadulni kezd a hótól. Mi ezt megtettük az idei télután, de kíváncsiak voltunk a forrás későnyári arcára is. A helyszín már csak azért is fontos volt, mert létezik egy olyan hazajárós hagyomány, ami szerint ahol befejeződik egy film, ott kezdődik egy másik. A Berettyó-forrás éppen ilyen hely: itt fejeztük be a Réz-hegységben tett kalandozásunk, és most innen indultunk a Berettyó vízét követve a Szilágyságba. Aki már csak a meglett korú folyó alföldi élet­útját ismeri, annak meglepő látványt nyújthat, hogy ifjonti hevében milyen szép dolgokat alkot. Búcsúzóban a Réztől például egy szép kanyont vájt magának Valkóvár felett. A Berettyó fölé emelkedő Réz-hegység egyik utolsó északi kiugró hegyfokára is felkapaszkodtunk, melyet az egykori valkóvári uradalom sasfészke koronáz. Nagy dolgokat ne várjunk, az ősi várnak már csak romjai vannak meg, és kilátás sincs, mert a csúcs be van erdősülve. A vár alatt a Berettyó aztán átlépi a román-magyar etnikai határt, és egyre több magyar szóval találkozik. Szilágybagos és Szilágyborzás után az egykori Kraszna vármegye székhelye, Arany és Toldi Nagyfaluja következik. Arany János szobra a templom mögötti parkban is arra utal, hogy a hagyomány szerint Toldi Miklós Szilágynagyfalu határában hadakozott a nádi farkasokkal, s itt mutatta meg Laczfi nádornak, „melyik út megyen Budára”. Ahány falu, annyi történet: Szilágybago­­son még a turisztikai lehetőségeket kutattuk, Szilágyzoványon már a szülőföld szeretetéről verselt nekünk Thököly Vajk szilágysági költő. Éppen az 1940-es események árnyéka vetül a falura: mikor 1940-ben a magyar csapatok bevonultak a hazatérő településre, egy bombamerényletben két honvéd meghalt. Válaszul egy magyar katonai alakulat megtizedelte a község román lakosságát. Berettyószéplakon már a jelen problémáival szembesültünk: 2002-ben ezen a szakaszon duzzasztották fel a folyó vizét, majd a víztározón át tervezték az észak-erdélyi autópálya nyomvonalát. Az autópálya torzója azóta is várja a tervek megvalósulását. Egyébként az Árpád-kori Berettyószéplak a 13. század végén a Turul nemzetség birtoka volt. Ebből az időből maradt ránk a ma már református temploma. Berettyódéda határában a dombot Rákóczi-hegynek nevezik. A hagyomány szerint a vezérlő fejedelem szőlője volt itt, aki ezen a helyen búcsúzott el jobbágyaitól, mielőtt kényszerű bujdosására indult. Utunk záró állomása a Berettyómente és az Érmellék mezsgyéjét őrző Érábrány, ahol a vidék egyik legrégebbi temploma dacol az idővel. A premontrei rend templomát a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték fel több mint 8 évszázaddal ezelőtt. Története jól mutatja a vidék apadó magyarságának a sorsát. Az öreg templom sok történelmi vihart átvészelt, de ma már az élet helyett a gaz sarjadozik falainál. Kérdés, hogy a régi falak között lesz-e még valaha magyar imádság, vagy végképp elszivárog innen a magyarság. Mi, a, jelen kor törpe utódai” annyit tehetünk, hogy meglátogatjuk múltunk emlékhelyeit és ébren tartjuk bennük a hely szellemét. Kenyeres Oszkár Moys Zoltán Szilágynagyfalu A Láncos templom Szatmárnémetiben

Next