Váci Polgár, 2023 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2023-06-01 / 6. szám
6 VÁCI POLGÁR 2023. június Szerelmes földrajz A földrajz sötét oldaláról A zalai olajmezőtől a váci börtönig (Dr. Papp Simon geológus életútja) A magyar gazdaságföldrajzzal foglalkozó szakirodalom szerint, hazánk olajbányászatának kezdete az 1930-as évek végére tehető. Ekkor fedezték fel a középiskolai tankönyvekben is megemlített zalai olajmezőket; Nagylengyel, Lispe, Lovászi, Budafapuszta és Hahót községek térségében. De a kommunizmus évtizedeiben írt szakkönyvekben a felfedezésben jeleskedő dr. Papp Simon geológus nevét eltitkolták. Bizonyára szégyellték a híres kutatót megnevezni, akit a Rákosi diktatúra idején koncepciós perben halálra ítéltek, majd „kegyelemből” a váci börtönben hét év rabságot kellett letöltenie. A Kossuth Rádió egyik történelmi adásában február hónapban felidézték a nemzetközileg is elismert tudós életútját, és utaltak váci börtönéveire is. Dr. Papp Simon 1886-ban született ,s az egyetem elvégzése után azonnal bekapcsolódott a hazai geológiai kutatásokba. 1920-tól 1933-ig mint a Magyar Amerikai Olajipar Rt. főgeológusa vezetett földgáz és kőolaj kutatásokat a világ több térségében. 1933-ban végleg hazatért, és kezébe vette a magyar kőolajkutatás irányítását. 1937 egyik ködös novemberi napján kutatását siker koronázta, ahogy a korabeli sajtóban írták: „a föld mélye megszakadt, és folyékony aranyát ontani kezdte.” Ez volt a tudós eddigi legboldogabb napja, s ekkor nevezte őt egyik geológus társa a „magyar földbúvárnak”. Sikeres pályafutásának a háborút követő Rákosi vezette proletárdiktatúra vetett véget. 1948-ban a szovjet kézbe került Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) vezetőit, köztük dr. Papp Simont szabotázs vádjával letartóztatták. A vád ellenük az volt, hogy lassítják a termelést, holott csak arról volt szó, hogy a korszerű bányászati módszereket alkalmazták. A tudós geológus a hírhedt Andrássy út 60 kínzókamráiban vallatták. A Péter Gábor vezette halálbrigád a korra jellemző szadista módszerekkel megkínozott tudósból „töredelmes vallomást” kényszerítette ki. Dr. Papp Simont első fokon halálra ítélték, amit később életfogytiglanra módosítottak. Súlyos börtönre ítélték közvetlen munkatársait, köztük Ábel Bódog (14 év) és Barnabás Gábor főgeológusokat. Sokak szerint dr. Papp Simon letartóztatásával 1948 szeptemberében kezdődött el a diktatúra „szellemi jégkorszaka”. E szörnyű korszak bíráskodását jellemezte, hogy a tudós védelmére kirendelt védőügyvédet később a recski internálótáborba hurcolták. Dr. Papp Simon hamarosan a váci börtönbe került, ahol együtt raboskodott többek között Hóman Bálinttal, Tollas Tiborral és Gérecz Attilával. A nagy tudású geológust börtönévei alatt olajipari szakértőként dolgoztatták, olykor még íróasztalt is beállítottak cellájába. Egy alkalommal elvitték Recskre is, ahol azzal bízták meg, hogy az ide hurcolt rabok számára vízlelőhelyeket keressen. A tábor vezetői úgy tervezték, hogy minden rabra naponta 3 liter víz jusson, ivásra, főzésre, mosásra és mosakodásra. Mikor ő ezt az itt elhelyezett 3000 rab számára kevesellte, még tovább fenyegették. A válaszuk általában így szólt: „A kommunisták bárkivel bármit megtehetnek.” Hogy geológusi munkájára a börtönben tovább kényszeríthessék, engedélyezték számára feleségével való időnkénti levélváltást. De a legaljasabb tettet akkor követték el, mikor felesége halála után írásszakértőkkel tovább küldték számára a hamisított leveleket. Ezt a tudós csak szabadulása után tudta meg. Sztálin halála után (1953) 1955. január 20-án tíz Kossuth-díjas akadémikus kérvényezte az általuk is igazságtalanul elítélt tudós büntetésének elengedését. Ennek hatására az Elnöki Tanács az év tavaszán szabadon engedte. A lelkileg és testileg meggyötört tudós ismét munkaasztalhoz és mikroszkóphoz ülhetett. Persze a sok megaláztatástól megfáradt tudós a tudományos életbe visszatérni már nem tudott, s 1971-ben eltávozott az élet világából. A Farkasréti temetőben néhány tanítványa és még élő bátor munkatársai búcsúztatták a magyar olajipar megteremtőjét. Életútjáról Galgóczi Erzsébet: Vidravas című könyvében (1984) már megemlékezhetett. Ő írta a következő megrázó sorokat: „A tudósnak, a földbúvárnak, kutatónak meg kellett tagadnia élete egyetlen célját, a kutatás értelmét, meg kellett tagadnia életművét, önmagát.” A rendszerváltozás után (1990), a tudós még élő hívei, hamvait kutatásának fő színhelyén a Zalai dombok között hantolták el. Ezzel a kis esszével tisztelgünk a felejtésre ítélt nagy tudós emléke előtt. Pinke József