Velencei Híradó, 1993 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1993-09-01 / 2. szám
1993. SZEPTEMBER VELENCEI HÍRADÓ 3 A ‘Velencéért ‘Emlékérem idei kitüntetettjei 1993. augusztus 20-án családias, meghitt ünnepségen adta át Gulyás József polgármester Velence Nagyközség Önkormányzatának kitüntetését, a Velencéért Emlékérmet, amit évente adományoz az önkormányzat. Egy ősi kínai mondás szerint, aki egy évre gondolkodik előre, gabonát ültet a földjébe, aki 10 évre gyümölcsfát, aki száz évre előre gondolkodik az iskolát épít. Az iskola lelke pedig a pedagógus. Idén két pedagógusra esett a választás a kitüntetés odaítélésénél. Fehér Györgyné megbízott igazgató és Szabó László nyugalmazott tanár úr vették át a kitüntetést. Fehér Györgyné 18 éve oktatja, neveli Velence fiataljait önzetlenül, nagy hivatástudattal és kitűnő szakmai felkészültséggel. A falu értelmiségének olyan képviselője, akire méltán néz föl öreg és fiatal. Akiket tanított, azok egyszerű, mégis maradandó pedagógiáját dicsérik, akiknek gyermekét tanította, jól ismerik személyre szabott tanítói módszereit és azt, hogy türelme végtelen. A pici elsősökben éppúgy a személyiséget látja, mint a felnőttekben, ha szól hozzájuk. A tanító-nevelő munkán túl közösségteremtő erejét ismerhetni meg az iskolában, amikor emberi körülményeket, valóban második otthont teremtett a kisiskolások számára. A Velencei Iskola megteremtéséért, szellemének kialakításáért, megfelelő tantestület összeállításáért nagy lelkesedéssel dolgozik, közben magát is folyamatosan képzi, tudását szinten tartja. Mindezt anyagi vagy erkölcsi megbecsüléstől függetlenül teszi, hivatástudatból, lelkesedésből. Mindenkori kötelességénél sokkal többet tesz Velence ifjúságáért, ezáltal jövőjéért. Elhivatottsága példa lehet számunkra és a jövő nemzedék számára. Szabó László tanár úr viszonylag rövid ideig működött Velencén, 1951-59. között. Mégis maradandót alkotott, egy életre hatással volt arra a generációra, akik olyan szerencsében részesültek, hogy a tanítványai lehettek. Szabó tanár úr, Vilmos atya, aki ma a ciszterci rend zirci kolostorában él, egy személyben egyesítette a tanár, a szerzetes és a pap jó tulajdonságait. Mély embersége, magas erkölcsisége, óriási tudása, megszállott természetbúvársága, szeretett hite, életvitele és szerénysége, de mindezek fölött a tanítványok szeretete volt az a védőpajzs és bűvös erőtér, mely megóvta őt minden földi gáncstól és bajtól, ugyanakkor kiapadhatatlan energiaforrásként sugárzott ki tanítványaira. Szabó László tanár úr — Vilmos atya —, aki ornitológusként a vértesi természetvédelmi körzet, a Hortobágy és más tájak kutatásáért több magyarországi táj ismert természettudós szakembere — tanítványai szívén keresztül örökre beírta magát Velence történetébe is. A velencei ifjúság nevelése, különösen a Velencei-tó, a Velencei-hegység természeti szépségeinek megismertetése és védelme terén kifejtett kimagasló tevékenységéért kapta a Velencéért Emlékérmet. A kitüntetetteknek szívből gratulálunk. Dr. Sirák Andrásné az Ifjúsági és Kulturális Bizottság elnöke .Abban az időben szólván Jézus, mondá: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen Atyám, mert így volt kedves te előtd.” Máté ev. 11 :7$-26. Keresztyén ember tanévet másképp, mint hálaadás, aligha kezdhet. Amikor Jézus hálákat ad, látszólag erre igen kevés oka volt. Az emberek nem fogadják örömmel az evangéliumot, mert Keresztelő János hite is megingott a börtönben. 1. Jézus a gyermekekért ad hálát, akik megérthetik Isten országa titkait. Istennek úgy tetszett, hogy az értelem dölyfét megszégyenítse, a gyermeki nyitottságot, tanulni vágyást megjutalmazza azzal, hogy az ilyennek jelenti ki önmagát. 2. Hálát adunk a szülőkért, akik vállalták a gyermekeket, nem kevés áldozatot hozva érettük. Hálát adunk a nagymamákért, nagypapákért, akik olyan sokat segítettek a fiataloknak a gyermekek gondozásában, hitre oktatásában. A tanítókért, a tanárokért is hálát mondunk, akik hitből hitbe kívánják adni tudásukat, de azokért is, akik nyitottak a hit titkai iránt, és vágyódnak azok megismerésére. 3. A hálaadást Jézus hívással folytatja. Hívása egyetemes: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!”, nem zár ki senkit. Vajha megértenénk az új tanévben tanítók és növendékek, hogy minden ismereten, nevelői intésen vagy biztatáson, az egész iskola közösségi életében maga Jézus hívja őket, 2000 év óta fáradhatatlan hívogatással! Ezért van — méghozzá isteni — jogosultsága a keresztyén oktatásnak. Milyen kegyelem ez a mindenkit hívó hang. S milyen kiváltság, ha egyesek meghallják és engedelmeskednek neki. A Velencén tanuló és a velencei tanulóknak egyaránt mind az öt iskolában mód és lehetőség van a hitoktatásra. Jézus szavaival kezdtem és azzal is szeretném befejezni: „Jertek, immár minden kész...” Máté 22 : 4/b. Bölcsföldi László református lelkész Tanévnyitóra