Velencei Híradó, 2022 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2022-08-01 / 8. szám
2022/08 Természeti értékeink A Velencei-tó Európa egyik legnyugatibb sztyeppi tava. A tóhoz sorolt nádaslápi területnek a vízminősége jó, de a betorkolló vízfolyáson (Császár-víz) érkező szervesanyag- és tápanyagterhelés következtében időszakosan vízminőség romlás tapasztalható. Ez elsősorban az algák növekedését elősegítő foszfor-koncentráció növekedésében, ezzel párhuzamosan a víz klorofill-a tartalmának emelkedésében nyilvánul meg. A Pátkai- és Zámolyi-tározókból levezetett víz, amely a tó vízszintszabályozását szolgálja, a vízpótlások alkalmával hatással van a Velencei-tó természetvédelmi területén lévő vízminőség alakulására is. A nádasok területe a tavon az 1970-es években a Velencei-tavi Fejlesztési Program előírásai szerint elvégzett nádas-kotrások után a 2004. évi felmérés szerint 10,3 km2. Ezek rendszeres kezeléséről, aratásáról az előírások értelmében folyamatosan gondoskodni kell. A nagy összefüggő nádasok történelmi idők óta emberi beavatkozás, rendszeres kezelés alatt álltak. Fennmaradásukat továbbra is elősegíthetjük, fenntartásuk pedig igényli a folyamatos, megfontolt és okszerű emberi kezelést. A nádasok beavatkozás nélkül hamar elöregednek. Kezelés hiányában felhalmozódik állományukban az avas nád, megnövekszik a kártevők és a kórokozók száma. A nád évenkénti levágása jó hatással van a nád minőségére, és előnyös a Velencei-tó szempontjából is, mivel a nagy mennyiségű levágott szerves anyag eltávolításával lassítjuk a tó öregedését. A nádvágást, aratást úgy kell végezni, hogy a következő évi nádtermést ne veszélyeztessük. Kerülni kell a nád rizómák megsértését, ami a nagygépekkel történő nádaratásnál bizony előfordult. A Velencei-tó teljes területéről 1998 októberében színes infra mérőkamarás légifelvételek készültek 3000 méter magasságból. A nádasok minősítése motorcsónakos terepbejárásokkal 1998 nyarán megkezdődött, a légifelvételek elkészülte előtt. A minősítést jégről folytatták a szakemberek a téli időszakban az újonnan elkészült légifelvételek használatával. 1998-1999 telén nagy területeket arattak le a tó nádasaiból. Kedvezőtlen változások az 1993-as alacsony vízszint idején Összehasonlítva az 1992. és 1998. évi felvételeket, megállapítható, hogy a tó középső és keleti medencéjének szigetszerű nádasaiban fokozódott a belső részek felritkulása, a „lyukképződés”. A rendkívül alacsony vízállás következtében a nádtörzsek vízborítása megszűnt, a vízből kiemelkedő rízómarészek száradása segítette a nád pusztulását, ami elérte a légifelvételeken is látható mértéket. Az alacsony vitalitású nádasrészek nem tudtak a vízszintesés után regenerálódni, tovább ► A Velencei-tó nádas állományának felmérése az ezredfordulón Ahogyan a Velencei-tó vízszintje egyre alacsonyabb lett idén nyáron, úgy kerültek szárazra egyre növekvő mértékben a tó megmaradt nádasai. A tónak sok értéke van, ezek közül az egyik, amelyről méltatlanul keveset írunk, beszélünk: a tavat körbeölelő, az úszólápok környékét átszövő nádasok. A Velencei-tó nádasainak állapotát többször is felmérték, e felmérések közül az 1998-as, átfogó és korszerű, részben infra-mérőkamarás légifelvételek alapján végzett kutatás adatait teszi közzé rövidítve, közérthető formában a Velencei Híradó. Az alább közölt ismeretterjesztő formátumra alakított felmérés szerzői Szeglet Péter, Szabó István, Dömötörfy Zsolt, Busics Imre és Takács András Attila. Ph'Sa»«g bírt oh!- határa Kocsi íür. csatorna, ér Fürdésre &««*«.terület* Helyi«clynch* via*£ kémiailag megviasg. I rtndu wid T9 Porral |!|,’|||||, J-nodu níd A Hegycsúcs hl mély. rusítulo n*d . 0«*} •• M*o*43*e a. tenger se. filüttT f Meleg forrás. 19