Visegrád - Visegrádi Hírek, 1993 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
4 VISEGRÁDI HÍREK OKTÓBERI GONDOLATOK Ünnepelünk. Az 1956-os magyar forradalomra emlékezünk, szabadon, függetlenül. A történelem vihara sokszor végigsöpört Magyarországon, hogy a ránk nehezedő rabságot elsodorja. Tatár, török, német, orosz uralom ült nyakunkon sok évszázadon át. Számtalanszor megfogalmazódott nagyjainkban a függetlenség, a szabadság gondolata. Rákóczi, Petőfi, szabadságharcos elődeink vérüket adták a szent eszméért. A már-már megcsillanó fény azonban mindannyiszor kialudt. A XX. századi szélsőséges ideológiák - a háború alatt és után - hazánkat is újabb béklyókba kötötték. A „testvéri, ideiglenesen hazánkban tartózkodó felszabadító szovjet csapatok” negyven évig tartották megszállva az országot. 1956 őszére megérlelődött az elnyomó rendszer elleni ellenszenv és gyűlölet. A 48-as ifjak programjához hasonló pontokba foglalta az egyetemi ifjúság a nép fő óhaját. Békés tüntetésnek indultak az események a fővárosban és vidéken is. Az elnyomó rendszer eleinte meghátrált, majd látva a veszett ügyet, ismét a nagy keleti testvérhez fordult, hogy a forradalmat leverhesse. 1848-49 megismétlődött: Paskievics után 1956-ban a Szovjetunió bevonuló seregei verték le a magyar forradalmat. Az igazságtétel 33 év múlva következett be. Az 1989-es rendszerváltás 1956- nak is méltó emléket állított. A hősök - Nagy Imre és mártír társai - nemzeti újratemetése adta meg a kezdetet a demokratikus Magyar Köztársaság kikiáltásához, ami 1989. október 23-án, a forradalom évfordulóján be is következett. Szabad hazában élünk immár négy éve. Az 56-osok harca, vére nem folyt hiába. A magyarság oly nagyon vágyott álma a független Magyarország - megteremtődött. A párhuzam önként adódik az 1848- 49-es aradi vértanúkéval: életük, harcuk, emberi helytállásuk, példaadó lehetett az 56-os forradalom hőseinek. Vállalva a reménytelent, a kilátástalant, a lehetetlent, váltak szabadságuk világító fáklyáivá. Októberben valamennyi hősünkre emlékezünk. Temetők, emlékhelyek borulnak virágba. Kegyelettel őrizzük szívünkben az ismerős és névtelen forradalmárok emlékét a megvalósult független hazában. Borsody István Üllői út - Nagykörút sarok felkelőkkel 1993. október Az Aradi Vértanúk ünnepére 1849. október hatodikának dátuma fekete betűkkel van beírva a magyar történelem lapjaira. Ezen a napon a bécsi önkényuralom - minden nemzetközi jog és szokás ellenére - kivégeztette Aradon az 1848-as szabadságharc 13 hős tábornokát. Kik voltak ezek a tábornokok. A legkülönbözőbb családi háttérrel rendelkeztek, volt köztük gróf is, az angol király rokona, és egyszerű származású is. Egyikük-másikuk csak törve, vagy sehogy nem beszélt magyarul. Egyben azonban teljesen azonosak voltak mindnyájan: a szabadságot az életüknél is jobban szerették. Végigharcolták a szabadságharcot, és bátran, felemelt fővel adták életüket eszméikért. Emlékezzünk Damjanich Jánosra, Knézich Jánosra, Nagysándor Józsefre, Aulich Lajosra, Láhner Györgyre, Poeltenberg Ernőre, Leiningen Westerburg Károlyra, Török Ignácra, Vécsey Károlyra, Kiss Ernőre, Schweidel Józsefre, Dessewffy Arisztidre, Lázár Vilmosra. Az ő hősiességük, helytállásuk és szabadságszeretetük legyen példa mindnyájunk előtt, amíg csak magyar él a földön. ( Elhangzott az általános iskola által szervezett október 6-i ünnepségen.) Őszi napnak mosolygása, őszi rózsa hervadása, őszi szélnek bús keserve Egy-egy könny a szentelt helyre, Hol megváltott - hősi áron - Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom. Ady Endre Tollas Tibor: Túlélők Az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára Legyen csendes az álmuk, mert nem haltak hiába. Letarolt erdő fái úgy fekszenek vigyázba', Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt. Elvetett maga rögben a csontmeztelen testük. Feldúlt sírjukon mécses, október tűzvirága, a holtak jogán kérdez választ már mit se várva. Múltunkat elrabolták, a sivár jelen hallgat, ők élik túl, a holtak, a győztes forradalmat.