Visegrád - Visegrádi Hírek, 2001 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2 VISEGRÁDI HÍREK 2001. január Hírmondó Mivel december utolsó testületi ülésén elnapolásra került egy január elejére beígért „falugyűlés”, így vélhetően az újság ezen számán keresztül jut a lakosság hírekhez. Az utóbbi idők legjelentősebb történése, a strand eladásának fejleményeiről szeretnék beszámolni. A testület részéről a taktika a jól bevált kiváráson alapul. Vagyis várhatóan az idő haladtával a lakosság részéről csitulnak a kedélyek, a régről megszokott tehetetlenség érzése előhívja majd a reménytelenséget, így az önrendelkezési törekvések elvesztik lendületüket és megszilárdul a jelenlegi helyzet. Ezért húzódott a népi kezdeményezésre összegyűjtött aláírások elbírálása is. Azonban Isten malmai őrölnek, és a január eleji elutasító határozat után közeledik a Visegrád számára kritikus, a strand eladásáról a népszavazás időpontja. Fontos e kérdéskörrel foglalkozni, mivel szemben a testületi véleménnyel, az összegyűlt aláírások jelzik, hogy ez a lakosság jelentős részét igenis foglalkoztatja. Hihetetlenül nagy hibának látom a testületen belül uralkodó nézetet, miszerint a visegrádiak csak kritizálnak, és nem tesznek semmit a településért, sőt szűklátókörűen amúgy sem értik meg a testület tágabb horizontú döntéseit. Mintha tisztségüknél fogva kizárólagosan a testületé lenne a helyes döntés képessége. Csalódottan tapasztalom, hogy a nyitottság alig található a képviselők többségénél. Hangoztatják a közösségért folyó „áldozatos” munkát, de a véleményekre, igényekre mégsem kíváncsiak. Engem is a Vállalkozók Egyesülete által irányított okoskodó „ellenségnek” tartanak. Számomra hálátlan a dolog, mert közismerten jobboldali irányultságomnál fogva legalábbis a polgármesterrel egy oldalon kellene állnunk. Kérdés, hogy ő melyik oldalon áll. Ugyanis látszólag saját kormányának programjával ellentétes irányba halad. Azért e kemény szavak, mert az előnytelen szerződések mellett, még a Visegrádi Hírek különkiadásában az eladás indokaiul felhozott érvek lassanként megcáfolódnak. Sőt egyike, amelyben a vissza nem térítendő állami támogatások feltételéül az önkormányzati tulajdoni hányad maximális 25%-át jelöli meg, ezzel indokolva az eladás szükségességét, nos ez már szinte a tudatos félretájékoztatás határát súrolja. Ugyanis a hivatkozott pályázat valóban tartalmazott ilyen kitételt, de lehetetlen, hogy az idegenforgalmi bizottságban és a termál- és gyógyturizmus fejlesztési albizottságban a „döntések előkészítésében közvetlenül résztvevő” polgármesterünk nem tudta, hogy ez a kitétel a Széchenyi gazdaságfejlesztő programnak egy különálló, a kis- és középvállalkozókat segítő alprogrampontjához tartozik, melyből való volt a hivatkozott pályázat is. Ezt már a 2000 márciusában írásban megjelent programtájékoztató mutatta. Ezzel szemben a 2000 szeptemberében megjelent, már részletes gyógy- és termálturizmus fejlesztési alprogramban leírva áll, hogy „vegyes finanszírozási konstrukciók kialakítását, azaz az állami, vállalkozói és önkormányzati források bevonását látja a kormány célszerűnek, nemzetközi tapasztalatok alapján. Figyelem (!), ehhez max. 500 millió forint vissza nem térítendő támogatások pályázhatók a következő években. Erre csak a már működő gyógy- és termálfürdők pályázhatnak, amely feltételnek a Visegrádi Önkormányzat 2000. év szeptembere, az eladás óta már nem felel meg. Másik, max. 150 millió pályázható az infrastruktúra fejlesztésére stb. Ilyen hatalmas pénzek állnak készen bizonyos területek felfejlesztésére, amelyek közül az egyik Visegrád lenne. Ezek ismeretében sokakban felmerülhet, vagy esetleg megválaszolódhat a kérdés, hogy miért kellett ilyen gyorsan eladni a strandot. A másik érvként felhozódott, szintén a Visegrádi Hírek oldalain, hogy a szakértő cég fejlesztési tanulmánya szerint, a strand nem alkalmas, idézem: „sem gyógyfürdő és strandfürdő együttes működtetésére”, és „sem pedig egy gyógyszálló elhelyezésére”. Nos ennek érdekesen ellentmond, hogy a december 20-án a Castrum képviselőjével folytatott megbeszélésen elhangzottak a konkrét terveik, melyekhez az önkormányzat együttműködését remélik. Ebben szó volt a fürdő profiljáról, ami részben balneológiai gyógyfürdő lenne, amit a jelenlegi ülőmedence fölé építendő szálló szolgálna ki. Lám, ami nekünk nem sikerülne, az másoknak megvalósul. E teljes beruházás összege 3 milliárd forint lesz, CIB banki finanszírozásban, melynek tervei már január közepére elkészülnek. Már megvette, kifizette a Castrum a szomszédos VIKUV-területet, de nekünk a strand vételárának hátralévő 50 millióját majd csak a szerződés szerinti 1 év múlva fizeti. Le kell szögezni, hogy e nagy horderejű, jelentős állami pénzeket hozó programnak a strand léte az alapja, ami nem is olyan régen még a miénk volt. A leszavazott előterjesztéshez írt tanulmányomban felsoroltam azokat a polgármesteri vezetéssel létrejött sorozatosan és véletlenül ismétlődő „tévedéseket”, rossz szerződéseket amelyek a folyamatos előny- és térvesztéshez vezettek, és amelyekből állítólag már csak az eladással szabadulhattunk. Pedig az előző számban Illés Zoli cikkében említi, hogy a Gödi Önkormányzatnak a strandjuk saját üzemeltetésben évi 30 milliót hozott, szemben nálunk az évi 1 millióval. Ezek szerint önkormányzat is üzemeltethet strandot nyereségesen. Mi pedig sajnos eladtuk az 50 hektáros területet 135, és az összes medencét épületet berendezést stb. együttesen (figyelem!) 15 milliós eladási áron. E hihetetlenül alacsony eladási ár alapja lehet egy esetleges szerződés-visszavonásnak, hiszen e felépítmények a 92-es megvételkori leltárban még nettó 45 milliós értékben szerepeltek. Hiába nyilatkozta a fent idézett írásban a polgármesterünk, hogy a veszteségessége miatt lett névleges 1 forintért megvéve, ugyanis a környék öt másik strandja is ugyanezen az áron lett privatizálva. Az is gyenge erejű érv, hogy a kút tulajdonjoga megmaradt, mert korlátlan kitermelési és vízhasznosítási jogot adtunk, a kúthoz való korlátlan bejárással. (50 000 m3 elkülönítésével, melyet írásban igényelhetünk.) Nos az önkormányzat részéről a régi, rossz szerződések utáni hivatkozások kísértetiesen egybeesnek a jelenlegiekkel, azaz hogy nincs mit tenni, ez már egy kialakult helyzet és köt a szerződés stb. A polgármester úr szerintem ezért nem fél igazából a népszavazás eredményétől. Arra számít jogosan, hogy az emberek nem szavaznak meg egy bizonytalan ideig elhúzódó peres megoldást. Ezért érzem fontosnak e kérdés idejében való eldöntését. Senkinek sem érdeke egy esetleg évekig elnyúló per miatt a fejlesztések elmaradása. Másrészről igaz, hogy ha visszanyernénk a strandot, akkor meg hatványozottan hozna pénzt. Ezeket kell mindenkinek magának eldöntenie időben, hogy ne érjen senkit váratlanul semmilyen variáció. Az esetleges visszamondás ugyan elégtételül szolgálna sokaknak, mert biztos magával hozná a testület felbomlását, de amint szó volt róla, sok kiszámíthatatlan veszélyt is rejt magában. Sokan felteszik a kérdést, hogy ki lenne akkor az új polgármester? A lakosság többsége tősgyökeres visegrádit akar, de hát az állítólag nincs. Valóban nem lenne? Nekem többen említették Korda András nevét de lehetne bárki, akit a többség jónak lát. Most a stratégiai helyzet Hadházy úrnak kedvez. Kormányzati szintű szándék ugyanis, hogy e térség visszakapja ősi rangját egybeesve e törekvés a fejlesztési célokkal, és sokak előtt az ideáramló pénz látszólagos letéteményese így a polgármesterünk. Mintha az ő kapcsolatai révén jutnánk csak pénzhez. Lehet hogy valóban így van. Ezeket is vegye figyelembe mindenki! Mindenesetre a testület döntő része politikai célzatú indulat- és zavarkeltésnek ítéli a Vállalkozók Egyesületének népi döntésre irányuló kezdeményezéseit. Ismételten felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a helyzet zűrzavaros volta a testület eladási határozatából fakad. Ha pedig a lakosság jelentős részét foglalkoztatja e kérdés, akkor nem szabad ez igényt nem létezőként kezelni, hanem inkább így vagy úgy, de orvosolni kell. Mivel váratlan fordulatokat tartogathat még ez ügy, így mindenkinek, aki a sorsáról dönteni akar, fontos, hogy ismerje a múltbeli történéseket, és a jelenés jövőbeli lehetőségeket. Befejezésül: örülnék, ha kommunikáció alakulna ki a vezetés és a lakosság között. Akit érdekel az ez ügyről szóló tanulmányom és a korábbi befolyásvesztő szerződések, az jelezze a 397-524-es számomon. Maradok tisztelettel: Bognár Ferenc önkormányzati képviselő