Visegrád - Visegrádi Hírek, 2003 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
Visegrádi Hírek XIX. évfolyam 1. szám VISEGRÁD VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA 2003. január Petőfi — magyar kultúra Az idei év ismét jubileummal köszöntött be: 180 éve, 1823. január 1-jén született sokak szerint a legnagyobb magyar költő: Petőfi Sándor. Homéroszért hét város, Petőfiékért pedig kettő versengett a szülőhelyet illetően. A legtöbb egyszerű magyar család könyvespolcán ha más könyv nem is, de a kalendárium s a Biblia mellett meglelhető volt Petőfi verseskötete, így hát nem véletlen, hogy versei egyszerűségüknél, közérthetőségüknél fogva hamar utat találtak az észhez és a szívhez. Élettörténete mindenki előtt ismert, hisz iskolás éveink magyar- és történelemóráinak kedves témája volt a János vitéz, az Egy gondolat bánt engemet vagy a Szeptember végén, nem különben a dicsőséges 1848-49, amikor is a költő egyik vezéralakja lett históriánknak, egészen sokat vitatott haláláig. Neve összefügg nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúrával is, hisz verseit számos nyelvre lefordították, s így a széles nagyvilág megismerhette géniuszát. A sors véletlene csupán, hogy a költő születése után három héttel, 22-én ismét megszületett valami: nemzeti imádságunk, Kölcsey Ferenc Himnusza. S az sem véletlen, hogy e vers születésnapja adja már évek óta a Magyar Kultúra emléknapját. Nemzeti történelmünk, kultúránk gazdagságát nem vitathatja senki. Árpádtól napjainkig számos kiemelkedő személyiség tett hitet munkásságával, életútjával arról, hogy a magyar nép tehetséges, életre való, szabadságszerető, egy nemzet fiainál sem alább való. Bizonyítja ezt gazdag kulturális múltunk, a mással össze nem hasonlítható szépséges magyar nyelvünk, csodálatos zenénk, táncaink, a tudományban elért világraszóló eredményeink, a népek nemes sportvetélkedésében kivívott előkelő helyezésünk, és mindaz, amit összefoglalóan magyar kultúrának nevezünk. Jó és szép ezért is január 22-én a méltó emlékezés, az ünnepszen Európa telén. Jó, hogy az alig tizenötmilliós magyarság létszámával arányban meglepően sok Nobel-díjast adott a világnak, öregbítve jó hírünket. S ha volna szabadság kategória, akkor én most Petőfit terjeszteném fel a Nobel-bizottság elé a méltó kitüntetésre. A Kárpát-medencében ezer esztendeje hazára lelt magyarság többször bizonyította, hogy kész és képes volt Európa megvédésére, megállítva az idegen hatalmak hódítását. S míg véreztünk, más államok felvirágozhattak, mi pedig hátrányba kerültünk. Lemaradásunk nagy, de nem behozhatatlan: szabadságvágyunk, nemzeti kincseink, haladó hagyományaink, tehetségünk mind azt bizonyítja, hogy mégis gazdag munícióval fogadhat be minket az európai népek nagy családja. Kincseket viszünk, csak nehogy a gyöngyöket a disznók közé szórjuk... Borsody István Jankó János rajza dagerrotípia alapján Petőfi Sándor: ISTEN CSODÁJA (részlet) Mi lesz belőlünk.., ezt én kérdezem, De mily kevesen gondolnak vele. Oh nemzetem, magyar nép! éltedet Mindig csak a jó sorsra bízod-e? Ne csak Istenben bízzunk, mint bízónk. Emberségünkből álljon fönn hazánk!