Visegrád - Visegrádi Hírek, 2003 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1. szám

Visegrádi Hírek XIX. évfolyam 1. szám VISEGRÁD VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA 2003. január Petőfi — magyar kultúra­­ Az idei év ismét jubileummal köszöntött be: 180 éve, 1823. ja­nuár 1-jén született sokak szerint a legnagyobb magyar költő: Petőfi Sándor. Homéroszért hét város, Petőfiékért pedig kettő versengett a szülőhelyet illetően. A legtöbb egyszerű magyar csa­lád könyvespolcán ha más könyv nem is, de a kalendárium s a Bib­lia mellett meglelhető volt Petőfi verseskötete, így hát nem véletlen, hogy versei egyszerűségüknél, közérthetőségüknél fogva hamar utat találtak az észhez és a szív­hez. Élettörténete mindenki előtt ismert, hisz iskolás éveink ma­gyar- és történelemóráinak kedves témája volt a János vitéz, az Egy gondolat bánt engemet vagy a Szeptember végén, nem különben a dicsőséges 1848-49, amikor is a költő egyik vezéralakja lett histó­riánknak, egészen sokat vitatott haláláig. Neve összefügg nemcsak a ma­gyar, hanem az egyetemes kultú­rával is, hisz verseit számos nyelv­re lefordították, s így a széles nagyvilág megismerhette géniu­szát. A sors véletlene csupán, hogy a költő születése után három héttel, 22-én ismét megszületett valami: nemzeti imádságunk, Kölcsey Ferenc Himnusza. S az sem vé­letlen, hogy e vers születésnapja adja már évek óta a Magyar Kul­túra emléknapját. Nemzeti törté­nelmünk, kultúránk gazdagságát nem vitathatja senki. Árpádtól napjainkig számos kiemelkedő személyiség tett hitet munkássá­gával, életútjával arról, hogy a magyar nép tehetséges, életre va­ló, szabadságszerető, egy nemzet fiainál sem alább való. Bizonyítja ezt gazdag kulturális múltunk, a mással össze nem hasonlítható szépséges magyar nyelvünk, cso­dálatos zenénk, táncaink, a tudo­mányban elért világraszóló ered­ményeink, a népek nemes sport­­vetélkedésében kivívott előkelő helyezésünk, és mindaz, amit ös­­­szefoglalóan magyar kultúrának nevezünk. Jó és szép ezért is január 22-én a méltó emlékezés, az ünnepszen­ Európa telén. Jó, hogy az alig tizenötmilli­ós magyarság létszámával arány­ban meglepően sok Nobel-díjast adott a világnak, öregbítve jó hí­rünket. S ha volna szabadság ka­tegória, akkor én most Petőfit terjeszteném fel a Nobel-bizottság elé a méltó kitüntetésre. A Kárpát-medencében ezer esz­tendeje hazára lelt magyarság többször bizonyította, hogy kész és képes volt Európa megvédésé­re, megállítva az idegen hatalmak hódítását. S míg véreztünk, más államok felvirágozhattak, mi pe­dig hátrányba kerültünk. Lemara­dásunk nagy, de nem behozhatat­lan: szabadságvágyunk, nemzeti kincseink, haladó hagyományaink, tehetségünk mind azt bizonyítja, hogy mégis gazdag munícióval fogadhat be minket az európai népek nagy családja. Kincseket viszünk, csak nehogy a gyöngyöket a disznók közé szórjuk... Borsody István Jankó János rajza dagerrotípia alapján Petőfi Sándor: ISTEN CSODÁJA (részlet) Mi lesz belőlünk.., ezt én kérdezem, De mily kevesen gondolnak vele. Oh nemzetem, magyar nép! éltedet Mindig csak a jó sorsra bízod-e? Ne csak Istenben bízzunk, mint bízónk. Emberségünkből álljon fönn hazánk!

Next