Visegrád - Visegrádi Hírek, 2009 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1. szám
VISEGRÁDI hírek VISEGRÁD VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA XXV. évfolyam 1. szám 2009. január 25 éves a Visegrádi Hírek Visegrád millenniumi éve elé... A nagyvilág történései nincsenek igazán tekintettel egy kis közösség ünnepeire. 2009 januárja nemcsak igazi téli időjárással, hóval, hideggel köszöntött ránk, hanem a jövő, az új év kilátásaival kapcsolatos aggodalmakkal is. A bennünket körülvevő világ nem lett barátságosabb: háború, gazdasági válság, a gázellátás bizonytalanságai. Úgy tűnik, nehéz év vár az önkormányzatokra, kicsirenagyra egyaránt. Mit tegyünk? Húzzuk össze magunkat, takarékoskodjunk - mondják bölcsen, s tán igazuk is van. Vagy régi terveink-vágyaink megvalósítása érdekében, a város polgárainak támogatásával folytassuk közös munkánkat. Emlékezzünk vissza 2000-re, a magyar állam millenniumának ünnepi évére, amikor gyakran hallhattuk: most magunk mögött hagyjuk a 20. századot, amikor az ország polgárainak a történelem számos sorscsapását, Trianont, két vesztes háborút, kommunista diktatúrát kellett elviselniük, túlélniük, s átlépünk a 21. századba, ahol a tragikus múlthoz képest országunk polgárai egy örömteli jövőt építhetnek maguknak és utódaiknak. Nyolc év telt el a 21. századból, a remény megmaradt. „Átlépni a remény küszöbét” - ezt a mondatot tette meg egyik könyvének címéül II. János Pál pápa. „Aki a múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli" - tartja a mondás. Ki tudná megmagyarázni, hogy háborúk, menekülések, a puszta létért vívott küzdelmek idején sebtében összekapkodott kicsi csomagokból miért kerülnek elő a legfurcsább, leginkább oda nem illő tárgyak: gyűrött, megsárgult fényképek, cigarettatárca, amelynek semmi értéke sincs, csak annyi, hogy a nagyapáé volt. Kenyér nélkül, fedél nélkül, meleg nélkül azért még ember az ember. Múltja nélkül, emlékei nélkül, meséi, hagyományai nélkül már nem az. Akinek semmi igazodási pontja sincs, csak ama, akit nem köt családi, nemzeti hagyomány, hit, barátság, hűség, azzal mindent meg lehet csinálni. Úgy gondolom, nemcsak a sokat kárhoztatott fogyasztói társadalom az oka, hogy nagy ünnepek alkalmából, főleg karácsonykor a szegényebb családok is igyekeznek „kitenni magukért" az ajándékozásban, a terített asztal örömeiben. Ilyenkor senki nem szokott szemrehányást tenni a családban, miért kellett ezt a sok pénzt az ajándékra, ételre-italra költeni, amikor ideje lett volna lecserélni a régi Visegrád Város Önkormányzata és a Mátyás Király Múzeum tisztelettel meghívja a város minden polgárát Visegrád millenniumi évének nyitóünnepségére, melyet 2009. január 22-én, a magyar kultúra napján 16 órakor tartunk a királyi palota nagytermében Ünnepi beszédet mond Hadházy Sándor polgármester és Szőke Mátyás múzeumigazgató Közreműködik Papp János színművész és a Szentendrei Csellótrió Az ünnepségen bemutatjuk a millenniumi év eseménynaptárát, valamint átadjuk a visegrádi polgároknak szánt millenniumi kitűzőt és városi zászlót Mindenkit szeretettel várunk! mosógépet, hiszen tudjuk a szándék a szeretet, az ünnep szebbé tétele iránti törekvésből fakadt. Most mi visegrádiak is ünnepelünk. Közös ünnepünk városunk millenniuma, s legszebb ajándék az lenne, ha minden polgár örülne a város megszépülésének, a rendezvényeknek. Sokat mondhatják, miért kell szoborra, városközpontra pénzt költeni, az utak, járdák felújítása helyett. Természetesen ebben is van igazság. 1896-ban Visegrád sem népesebb sem gazdagabb, sem ismertebb nem volt, mint ma. Az utak és a járdák állapota sem lehetett jobb, sőt. Egy kis település közössége mégis úgy gondolta, maradandó, a jövő nemzedéknek szóló alkotással kell megemlékeznie a honfoglalás millenniumáról. Biztos voltak, akik fölösleges pénzkidobásnak tartották, de a szándékot tett követte. Elkészült a Szent Sebestyén- vagy más néven Millenniumi kápolna. Máig meghatározó eleme a mögötte lévő térnek. Télen-nyáron gyermekek játszanak körülötte, szorgalmas kezek virágcsodákkal díszítik. Méltó színtere a március 15-i ünnepségnek és a Német Kisebbségi Önkormányzat rendezvényének. Milyen jó, hogy a visegrádi (Folytatás a 4. oldalon)