Zalakaros - Karosi Krónika, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996-12-01 / 4. szám
1996. december 'Karosi Krónika 5 Energikus, határozott, temperamentumos. Minden percben máshol bukkan föl. Különös ismertetőjele: esős időben sárga esőköpeny, állandó kellékként pedig egy kis robogó. Aki a leírásból Káldiné Kopcsándi Szilviát véli felismerni, nem téved. Nekem kicsit furcsának tűnt, hogy az eddig népművelőként ismert és számontartott - “mellékfoglalkozásban” - alpolgármester mostanában a kommunális csoport vezetőjeként tevékenykedik. - Csak első pillantásra furcsa ez - mondta ő, kételyeimre reagálva. Tulajdonképpen most kerültem igazán közel az eredeti foglalkozásomhoz. Ugyanis agronómus végzettségem van. - Mégis, több éven keresztül művelődésszervezőként dolgoztál. - Igen, bár kicsit messze kerültem az eredeti szakmámtól. Az az igazság, hogy sértette a hiúságomat, hogy a tanultságomat, a szaktudásomat nem respektálja senki. Az agrárpályán eltöltött néhány év azt bizonyította számomra, hogy a karrierrel nem párhuzamos az értelem - sajnos. Úgy döntöttem, elhagyom ezt a pályát. Felkerestem a jegyző urat, munkát kértem tőle, így kerültem a művelődési házba, népművelőként. Tehát szakirányú végzettségem erre tulajdonképpen nem volt. De a szervezés része a dolgoknak nagyon könnyen ment. Novák Ferivel pedig egész jó kiegészítettük egymást, neki ugyanis az írás ment sokkal jobban... - Otthonosan mozogtál ezen a területen. - Tele voltam lelkesedéssel. Az agrárpálya után szinte feldobott a művelődési vonal. Kiállításokat szerveztem, élveztem az alkotók "közelségét", azt a különleges világot, ami körülvette őket. Óriási sikerélmény volt mindig, ha valakit rá tudtam beszélni az alkotások megtekintésére olyan embereket, akiket pedig nem igazán érdekelt a művészet. Útjára indítottuk a Karos Táncegyüttest is. Célul tűztük ki a hagyományőrzést. A környező falvakból összegyűjtöttük a népviseleteket, kiállítást is szerveztünk belőle. Bizonyos fokig ez konkurenciát is jelentett az idegenforgalommal szemben, hiszen ők majdnem mindent felvásároltak. - Nehéz volt a tánccsoport megszervezése? - Jaj, rettenetesen! Minden évben 3-4 gyerek elment. Amire összeszokott volna a csapat, új tagokat kellett toborozni... Együtt dolgozni is sokszor nagyon nehéz volt velük. Én voltam a gyerekek szemében a "mumus", mivel állandó harcban álltam hol a szülőkkel, hol a gyerekekkel, hol pedig a koreográfussal. Békítő szerepet is be kellett töltenem, mert amikor a gyerekek rossz jegyet kaptak, az volt a büntetés szülői részről, hogy nem jöhettek táncolni. Meg kellett értetnem, hogy nem ez a leghelyesebb módja a büntetésnek. - Most azonban a kommunális csoportban dolgozol. Alábbhagyott volna a lelkesedésed? - Egyáltalán nem erről van szó. Az idei évtől a népművelést és az idegenforgalmat közelítették egymáshoz, és az idegenforgalomnak szántak nagyobb hangsúlyt. Itt viszont fontos szerepe van a nyelvvizsgának, ezzel pedig én nem rendelkezem. Ésszerűbbnek tűnt tehát, hogy a kommunális csoportban egyedül dolgozó Bazsó János mellé - mivel a végzettségem ennek úgyis megfelel - kerüljek. VArcképek A közvetlen kapcsolattartás megmaradt - Gondolom, azért nem készültél fel erre a váltásra. - Bizony, villámcsapásként ért a hír. Négy nap gondolkodási időt kértem a polgármester úrtól. Végül is ő mondta ki a döntő szót. Az emberi kapcsolatok azonban továbbra is ugyanolyan fontosak számomra. Akikkel most együtt dolgozom, úgy érzem, bármikor fordulhatnak hozzám a problémáikkal. Szeretnék rajtuk többet segíteni. Jó lenne beiskolázni őket... Naponta találkozom a szegénység szívszorító fokával, és ezen én, sajnos, nem nagyon tudok változtatni. - Alpolgármesterként is részt veszel a község életében. Hogy lett belőled Karos "második embere"? - A '94-es választásokon képviselő-testületi jelölt lettem, és feltételezem, mint népművelő közvetlen kapcsolatban álltam (és állok ma is) a lakossággal, ezért is kaptam elég szavazatot. A kapcsolattartás továbbra is megmaradt, amely közvetítő szerepet biztosít a lakossági felvetéseknek az önkormányzat felé való továbbítására. Ez a munka néha nagyon nehéznek bizonyul, de megpróbálok Albert Schweitzer gondolatával azonosulni: "Embernek lenni nagyon nehéz, de másnak lenni nem érdemes." [irodalmi pályázat ] Puchheim városának Idősek Tanácsa minden második évben kiadja az idősek által megírt versek és elbeszélések antológiáját. Ez az irodalmi pályázat nemcsak a nyilvánosság, hanem az idősek körében is nagy tetszést vált ki. Ez a lehetőség, hogy gondolataikat közzétegyék, tapasztalataikat átadják, amelyekre egész életük során szert tettek - s az egészet könyv alakban viszontláthassák - egyedüli Németországban. Mivel Zalakaros Puchheim partnertelepülése, a város szeretné ezt a pályázatot ide is kiterjeszteni. Ezért juttatta el felhívását dr. Rupert Witzmann Zalakarosra. A pályázat szerint két kéziratot (mindegyik maximum három oldal), illetve verset az itteni idősek a puchheimi könyvben megjelentethetnek, amelynek témája szabadon választható. Természetesen nem kívánnak irodalmi szaktudást ehhez. A nyomtatási költségeket a puchheimi önkormányzat fedezi, de sajnos, a szerzőknek honoráriumot fizetni nem tudnak. dr. Rupert Witzmann reményét fejezi ki arra, hogy ez a kulturális csere segíti az országok közötti kapcsolatban többek között az idősek barátságát is. A kéziratok beérkezési határideje a jövő év február elseje. Aki kedvet érez arra, hogy részt vegyen a pályázaton, versei vagy prózai művét juttassa el a Tourinnform Irodába.