Zalakaros - Karosi Krónika, 2003 (8. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
4 %arosi Krónika 2003. április Jobb sorsra érdemes a Tónai A minőségi szuvenír-kereskedelemnek van jövője Magyarország arculatához több árucikk is szervesen hozzátartozik, amelyet mindnyájan ismerünk (paprika, pálinka, Pick szalámi, tokaji, herendi...), ezeket összefoglalóan Hungaricumnak nevezzük. Hazánkban az egyes idegenforgalmi régiók is keresik az adott területre jellemző termékeket, így a Balatoni Régió is. Településünk, Zalakaros ebbe a régióba tartozik. Nemrég a balatonfüredi marketingiroda pályázatot írt ki „A régió ajánlásával" címmel, melynek célja az ezt a térséget fémjelző jellegzetes termékek, ajándéktárgyak felkutatása. Zalakaros nagy sikert könyvelhetett el, ugyanis a Strobl Györgyné necckészítő által készített fejdíszek elnyerték a régióra jellemző, értéket képviselő termék címét. Sajnos, a másik lehetséges és esélyes termékünket, a Tanait, nem nevezte a bort palackozó keszthelyi Németh Borház - tudtuk meg Novák Ferenctől. A tourinform iroda vezetőjével a hamarosan induló szezon előtt a szuvenír-kereskedelemben rejlő lehetőségekről, csapdákról beszélgettünk. - Miért tartja fontosnak az ajándéktárgyak jelenlétét, minőségi kereskedelmét? - Nyilvánvaló, hogy az adott területre, településre jellemző termékeknek nagyon fontos pozitív imázsjavító, formáló erejük van. A turizmusban jelentős szerepet töltenek be a szabadidős vásárlások. Gondoljunk csak a közeli Nagykanizsa szerepére. Már a lakosság körében is a vásárlás nemcsak árubeszerzést, hanem szabadidős tevékenységet is jelent, mindez a kikapcsolódást jelentő turizmusra is jellemző. Az egyedi arculatú helyen történő bevásárlás, böngészés egyre kedveltebb, jó példa erre a lassan turisztikai attrakcióvá váló szintén nagykanizsai Vásárcsarnok, és természetesen a piac. A szabadságok elengedhetetlen kellékei így a szuvenírek, melyeket vásárlás keretében szereznek be a turisták, és amelyeknek jelentéstartománya folyamatosan bővül. Ajándéktárgy, emléktárgy, amelyhez azért a magyar nyelvben pejoratív zönge is társul: giccses, a közízléstől távol álló tárgyakat is jelöl. A szuvenírek inkább szimbolikus, mint valós értékkel bírnak. Használati jellegük fokozatosan eltűnik. Sokszor viszont a kívülálló számára értéktelen kacat tulajdonosának nagy becsében áll. Általa idéződik fel az eltöltött szabadság, az átélt élmények. A szuvenírek lehetnek képeslapok, tányérok, szőttesek, pólók. Csak apró kitérő: a magyar vásárfia szó részben utal arra, hogy az országos vásárt megjárt családtag valamilyen különleges ajándéktárggyal tért haza. - Mit vásárolnak szívesen a turisták? - Mindegyik népre jellemző szokások uralkodnak szuvenír vásárlásakor. A németeknél és az osztrákoknál a legfontosabb az utazás emlékeinek felidézése, az élménykeresés, és mint elengedhetetlen ajándék, a rokonoknak, barátoknak. Itt is utalok a Tónai különleges szerepére és helyzetére, mert azon kevés szuvenír közé tartozik, amely mindhárom motivációnak megfelel. A vendégek által vásárolt árucikkek közel 70 százaléka bor. Ezért is volna jó, ha a karosi szállodák, éttermek, borozók felvennék kínálatukba helyi specialitásunkat, a Tónait. Az ajándéktárgyak több mint 60 százaléka szalámi, de hasonló részesedésű a képeslap, a térkép, a szakácskönyv is. Kedveltek a népművészeti, kézműipari termékek. Bő 40 százalék a pálinkát és paprikakrémet, savanyú- és őrölt paprikát vásárlók száma. Összességében a leginkább keresettek az élelmiszerek és kultúrcikkek. - Milyen szempontok alapján vásárolnak a turisták? - A sorrend: klasszikus magyar áru legyen, kedvező árú, ismert márkanevű, Magyarországon előállított, kiváló minőség. Gyakran, elsősorban a kevésbé tehetősek esetében, a kedvező ár elsődleges szemponttá válik. A vásárlási kedv a felmérések és tapasztalataink szerint a német vendégeknél csökkent. Többen rokoni, baráti információk alapján vásárolnak, vagy helyben döntenek. Ám akik elképzelés nélkül jönnek, jobbára az idegenvezetőkre hallgatnak, ők pedig a turistáknak a népművészeti, háziipari termékeket, borokat ajánlják az első helyen. Gyakran azonban hamis értékeket kínálunk a turistáknak: giccses szuveníreket, silány minőségű ajándéktárgyakat, a valódi népművészetet utánzó árukat, pancsolt borokat. S ebben áll a szuvenír-kereskedelem csapdája. Hogy ez ne alakuljon negatívan, abban a kiskereskedelemnek nem kis szerepe van, komoly bevételi forrást jelenthet mindez, kedvező kép kialakulását, amely a vendég visszaszerzését segítheti elő. Ha az idegenvezetők valódi értékeket javasolnak, a fogyasztóvédelem ellenőriz, az érintett kulturális szervezet, az önkormányzat pedig a tradicionális értékeket megvédi, van jövője a szuvenírnek. - Itt, helyben is? - Minden, amiről eddig beszéltünk, azt bizonyítja, hogy helyben is komoly lehetőségek vannak. Igazából még nem alakult ki nálunk minőségi szuvenír-kereskedelem, bár próbálkozás akadt, még ígéretesnek tűnő is. Sajnos, az ötlet hamvába holt. A fürdőn, a piacon és néhány helyen van jelen karosi motívumot felmutató áru, ám ezeken nagyon sokszor csak a Zalakaros felirat jelzi a településhez való kötődést. Számba vehetjük a városunkhoz kapcsolható termékek körét, listáját: necc, Tónai, hímzések, kerámia- és fazekastermékek, képeslap, fotóalbum, illetve a szlogent, logót tartalmazó textíliák. A tourinform iroda vitrinjében ott áll a palackozott Tónai, a Város Bora, a Strobl Györgyné által készített gyöngyösnecc, a Kordély Gábor készítette boroskancsó. Megvásárolhatók az iroda által készíttetett képeslapok, s most már a várost bemutató fotóalbum is. A legnagyobb jövő előtt kétségkívül a Tónai állhat. Sajnos, a helyi bor értékesítésére tett próbálkozások eddig eredménytelennek bizonyultak. De nem szabad feladnunk: mindenkinek próbálkoznia, tennie kell ezen a területen. Gondoljunk bele: a Tónai egyedi termék, kedvező áron beszerezhető, és az összes tapasztalatnak, felmérésnek tökéletesen megfelel mint ideális szuvenír. Meg kell próbálnunk a dolgot ismét.