Zalakaros - Karosi Krónika, 2020 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2020-11-26 / 11. szám
Biztató cikluskezdés után válságkezelés INTERJÚ NOVÁK FERENC POLGÁRMESTERREL Egy év telt el az önkormányzati választások óta. De milyen esztendő! Megpróbáltatások, nehéz helyzetek és döntések sora jellemezte és várhatóan jellemzi a jövőben is a települések és azok vezetőinek életét. Novák Ferenc polgármestert a 2019-es önkormányzati választás óta eltelt hónapokról kérdeztük. Ha a kezdeti hónapokról beszélünk, minden bizonnyal a reményteli szóval illethetjük a történéseket. Hogyan indult az új ciklus a város gazdasági helyzetét, lehetőségeit, illetve az önkormányzati munkát illetően? - Valóban nagy reményekkel és lehetőségekkel kezdtük az új önkormányzati ciklust. Ha kulcsszavakat használhatok, a remények, jó anyagiak, összetartó testület kifejezéseket emelném ki a kezdeteket illetően. Összeállt az önkormányzat gazdasági programja, elkezdődött a gyógyhelyi központ építése, a turisztikai mutatók rég látott magasságokba emelkedtek. Biztató tárgyalások folytak üzlet, idősek háza tárgyában. Az összetartó testületi munka is kiemelkedő volt, sőt, most is az. Az egy irányba húzást jól mutatja például, hogy a legutóbbi soros testületi ülés 40 napirendi pontjának több mint félszáz határozatában (egy képvelő igazoltan hiányzott) nyújtott egyöntetű szavazást 7 órás építő jellegű vita után. Ezúton is türelmet kérek a képviselő-testület felé is, melynek tagjai egymás iránti tisztelettel, mindig a település érdekeinek figyelembevételével hozzák meg döntéseiket. - És akkor jött a pandémia.... Meglátása szerint hogy vizsgáztak az intézmények és a város lakói ebben a helyzetben? - Az első hullámot - kijelenthetem - sikeresen kivédtük. Maszkokat gyártottunk és osztottunk ki, fertőtlenítőszereket szereztünk be, a lakosaink alapvetően betartották a biztonsági előírásokat. Átgondoltuk a pénzügyi megtakarítások lehetőségeit gazdasági szervezeteinknél, intézményeinknél, hivatalunknál, és a szükséges lépéseket meg is tettük. Mindezekről folyamatosan tájékoztattuk városunk lakosságát is. (Folytatás az 5. oldalon.) IMÁDSÁG ADVENT IDEJÉN „Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog. Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kivántunk látszani másoknál. (...) Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged. (...)" Pilinszky János: Imádságért