Helyi Téma, 2008

2008-01-16

A szovjet hadsereg 1944 decem­berében nagy erővel dolgozik az átkelőhely megerősítésén és kiépítésén. A környező falvak és puszták lakóit nagy számban hajtják Dunapentelére, málen­­kij robotra. Emberek százai dol­goznak azon, hogy a vasúti sínt átvezessék a Dunán. Ezért Rác­almás és Pentele között felsze­dik a vasútvonalat, és az ország­únál párhuzamosan lefektetik egész a Dunáig. A környék tele­fon- és villanyoszlopait kifűré­szelték a cölöpözési munkák­hoz. Én ebben a csoportban dolgoztam, fogattal hordtuk az oszlopokat a cölöpözéshez. Az erősen zajló Duna azonban nem engedte, hogy a terv meg­valósuljon, pedig éjjel-nappal folyt a munka. December 23-án éjszaka a Százlábú híd és a szigetre vezető út szögében lévő épületben volt a szállásunk. Vacsorára lencsefő­zeléket kaptunk. Szalmán hever­tünk, az volt a takarónk, ami rajtunk volt. Azért, hogy valami örömünk is legyen a napi mun­ka után, egy fiatal mongol vagy tatár katona - aki a pihenőnket vagy nyugalmunkat volt hivat­va biztosítani - valahol zabrált egy szájharmonikát, és azt egész éjjel fújta rendületlenül. A baj csak az volt, hogy hang­szeres zenei ismerete erősen kifogásolható volt. Huszonne­gyedikén reggel csikorgó hideg. Az éjszaka folyamán kicsit átme­legedett vackunkban még hide­gebbnek éreztük. Tejfehér köd ereszkedett le a Dunára. Olyan sűrű, hogy szinte az orrunkig sem láttunk. Egy társammal, Szőlősi Istvánnal elhatároz­tuk, hogy kihasználva a sűrű ködöt, otthon fogjuk tölteni a karácsonyt. Kihasználva a kato­nák gyenge éberségét és a sűrű ködöt, a fogatot, amellyel a szál­lítást végeztük, magára hagy­tuk, és elindultunk Rácalmás irányába. Elég sokat bolyong­tunk, elvesztettük irányérzékün­­ket, és egyszer csak az ország­úton találtuk magunkat. Akkor derült ki, hogy alig hagytuk el Pentelét. Az országúton folytattuk tovább utunkat. Egyszer csak egy teherautó közeledését érez­tük hátulról, s amikor észrevett bennünket, úgy fékezett, hogy mellettünk álljon meg. Soha nem fogom elfelejteni azt a pil­lanatot. Félelem szállt meg ben­nünket, mert naivan azt hittük, hogy észrevevén szökésünket, utánunk jöttek. Kinyílt a fülke ajtaja, és egy tiszt németül kér­dezett: Sprächen sie deutsch? Polgáriskolai tudásommal vála­szoltam, de úgy látszik, nem volt valami meggyőző, mert újra kérdezett: - Govority paruszki? Mála govority - feleltem. Ezután a Perkátai út felől kérdezőskö­dött. Miután sikerült eligazíta­nom, elköszönt. Hihetetlen. Mi nem mertünk felkéredzkedni a teherautóra, pedig mi is arra igyekeztünk. A köd ritkulni kez­dett, így letértünk az országút­­ról, és a szántóföldeken keresz­tül folytattuk utunkat hazáig, Hangospusztáig. Délután 4 óra körül német bombázórajok húztak a Duna irányába. Az átkelőhelyeket bombázták. Egy idő múlva, mennyi idő telt el, nem tudom, alacsonyan repül­ve távoztak Fehérvár felé. A késő esti gyertyagyújtásra ismét gépek jelentek meg Pentele felett. Világítótestek ún. Sztálin­­gyertyát dobtak a falura, és annak fényénél bombázták az átkelőhelyet. A szovjet légvéde­lem óriási tűzzel (legalább tucat­nyi löveg és fényszóró) támadta a ma is ismeretlen repülő egy­séget, de egyetlen gépet sem tudtak lelőni. Mennyi áldoza­tot követelt a civil lakosságból? Mennyit a málenkij robotosok­­ból és a szovjetektől, erre vonat­kozó adatot nem találtam. Ilyen volt Krisztus születésének várá­­sa Dunapentelén 1944-ben. Utóirat A dolgozat első részében nem állt rendelkezésemre az, hogy milyen nemzetiségű gépek támadták Dunapentelét, és nem volt ismert az áldo­zatok száma és illetősége. A vörös keleti horda karácsony előestéjén Apostag község lakóiból elhajtotta a családfő­ket, apákat és asszonyokat. A csoport kb. 9-10 órára érkezett Dunapentelére, amikor már megkezdődött a repülőtáma­dás, és a málenkij robotosok a jelenlegi Százlábú híd környé­kére érkeztek, és a feltevésem szerint egy csoportban voltak, nem engedte szétmenni őket a szovjet őrség. Ezért következ­hetett be az a tragédia, hogy 41 emberből azonnal meghalt 38 ember. Hárman élték túl a táma­dást. Az ismeretlennek jelzett repülőgépekről kiderült, hogy a pápai légi ezred egy bombá­zószázada, kb. 3-4 gép próbálta támadni az orosz átkelőhelyet. Az eposzokban azonban nem sok kár keletkezett, hanem az apostagi lakosokat érte a tragé­dia. Az áldozatok névsorát az apostagi helyi krónikás bocsá­totta rendelkezésemre, Babo­­csik Pál tanár úr, köszönet érte. Ő tervezte az emléktáblát is 2006-ban. Németh László ■ ■ Önök írták ... Önök írták... Önök írták Karácsonyra várva Dunapentelén 1944-ben CERAGEM ® MASTERTM az Eredeti, a legjobb! Termoakupresszúrás masszázságy a koreai piacvezetőtől. A Jade kő, a hélium és infra ereje a gyógyítás szolgálatában. Csak a CERAGEM* MASTER”* gyógyászati segédeszköz. Vegye kezébe az egészségét! Szabaduljon meg bajaitól és nyerje vissza régi formáját! CERAGEM I a jobb életért! L Dunaújváros Derkovits u. 14. Tel. 25/414-568 Megvásárolható készpénzre, áruhitelre vagy egészségpénztári tagságra! A Ceragem jelenleg a világ több mint 65 országában 3000 bemutatótermet üzemeltet CERAGEM* a JOBB és BOLDOGABB életért! Kérdezze meg szomszédját, ismerősét! A bemutatóteremben a használat ingyenes! DUNAÚJVÁROSI VAGYONKEZELŐ Zrt. TÁJÉKOZTATÓ Tájékoztatjuk a DMJV Önkormányzatának tulajdonában lévő bérlakások tisztelt bérlőit, hogy a lakásbérleti díjak mértéke DMJV Közgyűlésének rendelete alapján 2008. január 01. napjától 10%­­kal emelkedik, mely bérleti díj emelkedéséről a következő havi számlában értesítjük az érintetteket. Csúszkáltunk Dunaújváros, 2008. január 16. Turul, az égi madár A turulmadár velem van, és végigkíséri az életemet. Szobánk szek­rényének tetején ott áll kiterjesztett szárnyakkal, karmaival egy „kincses” ládikó szélébe kapaszkodva. Férjem nagyapja faragta ajándékul fiatal feleségének. - Vigyáz ránk - mondjuk mosolyogva, ha felpillantunk rá. A karácsonyi ünnepekkor mindig levesszük, megnézegetjük, újra elolvassuk a ládikó alján lévő kedves szava­kat: „Szathmáry Ilonkának 1896.” Majd megsimogatjuk szárnyait, és visszatesszük a helyére. Történelemtanárként is ott élt a lelkemben a turulmadár szelle­me, így legfontosabb feladatomnak a hazaszeretetre, a magyar nem­zet iránti tiszteletre, megbecsülésre való nevelést tartottam. Ehhez kitűnő lehetőséget nyújtott tantárgyam tanítási anyaga: a magyar nemzeti múlt, dicső emlékezetű történelmi személyiségeink, nem­zeti szimbólumaink. Szívesen meséltem róluk tanítványaimnak a kötelező anyagon túl is, hiszen felbecsülhetetlen értékű nevelési lehetőséget kínáltak. Különös szellemi gyönyörűséggel járt nem­zeti szimbólumaink rendkívül gazdag jelentéstartalmának közös beszélgetés során való kibontása, így például a turulmadáré. Megbeszéltük, hogy mondavilágunk e misztikus madara, amely a magyarság hadi jelvénye is volt évszá­zadokon keresztül, hasonlóan más népek hiedelemrendszerének madarához, csupa szépet és jót jelent. A nagy magasságból várat­lanul lecsapó madár a gyorsaságot és a bátorságot fejezi ki. De tekinthető az égi magasság, a szél, a felhő, a szabadság, az élet, a termékenység, a bőség, felvirágzás, felemelkedés, a halhatatlan lélek, költői ihlet, látnoki tudás, az embert magasba emelő erő jel­képének is. Képes Krónikánk miniatúrái vörös hátérrel gyakran eltűnő feke­te színű madár ősi napkultuszra is emlékeztet, és a keresztény vallásra is utal (hisz Jézus Krisztus fejét is fényözön veszi körül). Számos nagy közösségnél a magasból érkező fenséges madár az isten küldötteként vagy személyes megjelenítőjeként, illetve ősatya­ként jelenik meg. Így van ez az Árpád nemzetség származásához fűződő mítosz esetében is, amelyben a magyarok istene turul képében ejti teherbe a nagy fejedelmeket és királyokat adó család ősanyját, Emesét. E csodálatos történet azt bizonyítja, hogy Emese utódai, a Turul nemzetség leszármazottai isteni eredetű, elhivatott uralkodók lesznek, akik képesek arra, hogy népünknek új hazát teremtsenek, és ott egy magasabb rendű civilizációt hozzanak lét­re. így ez az eredetmonda, amelyben a turul a magyarok istenének alakváltozataként, megjelenési formájaként tűnik fel, a boldog, új ,evőiparro­l. Tej^ a JtoflÍQ SfctiíWTiagyarok pajzsain, zászlóin, krónikáink szövegében, Árpád-kori érmeken, a nagyszentmiklósi aranykincs néhány darabján, IV. Béla és Mátyás királyunk címerén szereplő turulmadár, amely az egymást követő évszázadok folyamán az egész magyar nemzet jelképévé vált, gazdag, pozitív tartalmat hor­doz. Mindazt jelenti, ami eszményi, hibátlan, győzhetetlen, isteni, ami magyar. Erre utal az Árpád-kori érmék sajátos turulábrázolása is. Ezeken a madár szárnycsúcsai olyan kacskaringóval végződ­nek, amely a „j” (jó) rovásjel megfelelője. A nyelvészek szerint a turul összetett szó, jelentése „viharmadár”, „isteni madár”, „a Nap madara”, „isteni ölyv”, „termékenyítő ölyv”, „dörgő ölyv”, „teremtő fény” lehetett. Igaz, hogy közelmúlt történelmünk néhány évtizedében vis­­­szaéltek ezzel a legősibb magyar szimbólummal. Igaz, hogy méltatlan kezek is érintették, megalázták. Kirekesztés helyett azonban a múlt tárgyilagos megismertetésével tudósoknak, pedagógusoknak, politikusoknak le kellene mosni róla a gyalá­zatot, és tudatunkhoz, szívünkhöz közel állónak kellene tartani továbbra is. Jakóné Fekete Teréz Fűtsön a szomszéd! Tisztelt Szerkesztőség! 2007. december 5-én a Helyi Téma újságban Nyalka László hőszolgáltató igazgatójának magyarázatához szeretnék röviden hozzászólni. Fűtsön a szomszéd! Több ezerre tehető a hőközpont által a lakásokba beszerelt hőfokszabályzó, lakáson belül minden helyiségben, minden radiátorra nem kevés pénzért, szlogen: „ne az utcát fűtsü­k”. Na ez igen jól sikerült, mert most csak egy kis szobát fűtenek nagyon sokan, főleg egyedülállóak és nyugdí­jasok. Bizonyíték a fűtést befejező időszak utáni visszafizetés. Szomorú, hogy a kétszobás lakásban rákényszerülnek, hogy csak egy szobát használjanak, mert az alapdíj + fűtésdíj össze­gét gond lenne kifizetni. 2004-ben minden törvényt és előírást betartva gázfűtésre álltunk át, a lakásban a hőfokszabályzó 25 fokra van bekapcsolva. Gondolom, Nyalka úr ismeri, hogyan működik, időjárásfüggő, az automata kikapcsol és bekapcsol. Bármikor ellenőrizheti, az ajtó nyitva áll az igazgató úr előtt. Mivel nekem is vannak falszomszédaim, és csak 1-1 szobát fűtenek, mert spórolnak, akkor ki fűt kinek? Nyalka úr állítása szemenszedett... Lépcsőházfűtés! Mire fel? Nincs radiátor felszerelve sehol sem, viszont egy helyiség, amely osztatlan közös tulajdon, és a hőközpont használja ingyen és bérmentve. Nem kellene a lakó­társakat összeugrasztani, az alapdíjat kellene csökkenteni, és minden lakó élvezhetné a kétszobás lakását. Igen tisztelt Nyalka úr! Van itt még egy nagy probléma az egész városban, a vízelszámolás. Nem egyformán mérnek a lakások­ban felszerelt vízórák és a pincékben elhelyezett hőközpont órái. Ehhez mit szól? Na de már vége. A tv-ben a Tények már megta­lálta a hibák okait, és remélhetőleg megoldást találnak, mert ez országos gondot okoz. A levél írójának neve, elérhetősége a szerkesztőségben megta­lálható.

Next