Herkules, 1884. április-december (1. évfolyam, 1-40. szám)

1884-09-18 / 25. szám

188/1.. —­25. szám. Megjelen minden kedden képekkel. Budapest, szeptember 16. Kiadóhivatal: Budapest, IV. Váczi­ utcza 1. Aigner Lajos könyvkeres­kedése. Előfizetési díj: Negyedévre................ 2 frt. Félévre........................... 4 frt. Egész évre................... 8 frt. Egyes szám 20 kr. Hirdetések díja : két hasábos petit sorért 25 kr. HERKULES TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY SZERKESZTIK PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KALMAN KIADJA AIGNER LAJOS. Szerkesztőség: Budapest, VIII. Nagykörút­­utcza 13. Kéziratokat vissza nem küldünk. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A ̋ HERKULESE tekintetes szerkesztőségének. Budapesten. Van szerencsém a tek. szerkesztőséget értesíteni, miszerint a ̋­ Budapesti Kerékpár)Egyesülete f. h.0 2-án tartott rendes választmányi gyűlésén a ›Herkulese általános testgyakorlati közlönyt hivatalos lapjául vá­lasztotta. Budapest, 1884. szept. hó 4-én. Teljes tisztelettel Ifj. Reitter Ferencz, egyesül, titkár, Magyarország utazási térképe. Az már régi dolog, hogy Magyarország vidékeinek szépségét számunkra a külföld fedezi fel, ahhoz is hozzá vagyunk már szokva, hogy a szomszédtól várunk útmutatást majd minden tenni­valóra, de azt csak nem remélhetjük, hogy országunkat jobban megismerje a külföld, mint mi magunk. Talán nem fogjuk be­várni, hogy országunkat a külföldi utazók bejárva, arról térképet és jegyzeteket csináljanak nekünk.­­ Pedig nem lehetetlen, hogy így lesz. Magyarország térképei olyanok, hogy azok közül a gyaloglók, velocipédezők vagy lovaglók egyet sem használhatnak. A napok­ban írta Igali, hogy nem kapva használható térképet Magyar­­országról egyik fővárosi könyvkereskedésben sem, kénytelen volt a katonai térképért Bécsbe írni, mert még ezt sem kapta itt meg vékony papírra nyomtatva.. Tehát Bécsben veszszük meg Magyar­­ország térképét! Nagyon természetes, hogy még e nagy pontosággal készült tér­képek sem felelnek meg a gyalog, velocipében, csónakon vagy lovon utazók igényeinek, mert nem számukra készültek. Készíteni kell tehát egy olyan térképet, mely főleg az ország, mezei és gyalog utakra és a csónakázható folyókra fekteti a fősúlyt. Az utaknak rajzában ki kell e térképen tüntetve lenni mind ama­­ tulajdonságoknak, melyek az utazót érdekelhetik, így bármily csekély jellel jelezni kell az út emelkedését és esését, gondozott­­ságát, az út melletti vidék milyenségét, szép vidék, kopár róna, forrás az út mellett, fürdésre alkalmas víz, árnyas út, homokos talaj stb. a faluk és városoknál azt is, hogy meglehet-e jól pihenni, van-e vendéglő. Szóval olyan térképet kell csinálni, melyik után bátran útra indulhat az utazó, melyről napról-napra leolvashatja magának az előtte levő utat. Hanem egy ily térképet nálunk nem csináltathat meg egy kiadó­­sem, mert egyrészt igen sokba kerülne magános vállalkozónak. A «HERKULES» TÁRCZÁJA. Szigethy Sándor. (1848-1884.) A lovagias becsületérzés és társadalmunk átkos kényszere vitte sírjába a férfit, kinek neve a magyar testgyakorlat történetében fényes helyre jő. Azok közt a kevesek közt kell említenünk Szigethy nevét, kik látva a külföldön nemzetünk hátramaradását a testi nevelés terén, életök nagy részét ennek emelésére szentelték. A magyar athletikai club első tagjai közt már Szigethy is ott volt s szóval, mint tettel a leglelkesebben segíté elő az új egylet virágzását. A club első viadalán a fleuret-vívásban (melyet Páris­­ban­ tanult) győztes is lett. A fővárosból Sopronba költözve, itt sem feledkezett meg a test­edzésről. A fertői vitorlázó egylet létrejötte sokat köszönhet az ő tevékenységének.­­ És mint az igazi katona a harcztéren leli vesztét, úgy az ő életének is — a sport­egyesületi dolgok feletti szóváltásból eredt párbaj vetett véget. Szigethy születésénél fogva gyenge testalkatú volt, de a foly­tonos önerősítésben izmai edzetté váltak. A kard­vívást soha sem kedvelte annyira, mint a testalkatának s fürgeségének inkább megfelelő fleuret-et.­­ A vívásban nemcsak gyakorlatilag, de elméletileg is képzett volt. A lapokban a múlt évi bécsi vívó­versenyről írt bírálata mindenkit meglepett alapos ismereteivel. De nem csak a testi, hanem a szellemi előhaladásnak is fárad­hatatlan bajnoka volt Szigethy. A soproni irodalmi kör egyik legtevékenyebb tagját gyászolja az elhunytban. Temetése az egész város intelligenc­iájának részvétele mellett ment végbe. Tiszttársai (városi aljegyző volt) teljes számban, a megye és egyéb hatóságok tisztikara, a soproni függetlenségi párt, melynek a boldogult egyik kiváló tagja volt, egyesületek és testületek, valamint temérdek minden rendű és rangú ismerősei, barátai és tisztelői jelentek meg a gyászszertartásnál, melyet Stiegler evang. lelkész tartott. A koszorúknak egész özöne lepte el a korán elhunyt férfiú rava­talát ugyannyira, hogy a koporsón és halottas kocsin nem volt valamennyi elhelyezhető, hanem egy kocsira kellett legnagyobb részüket rakni. E koszorúk között voltak a városi törvényhatóságé, a városi tisztikaré, a soproni irodalmi és művészeti köré, melynek a boldogult egész a jelen évig buzgó háznagya volt stb. A temető­ben Stiegler lelkész mondott nagyszabású magyar beszédet az élet czéljairól, elítélvén egyúttal korunk balga felfogását a lovagias­ságról, mely szerint a becsületen ejtett foltot a vér moshatná le. Utána az irodalmi és művészeti kör nevében Uj­vári Béla fő­reál­iskolai tanár szónokolt, meleg szavakban búcsúzván el az előítélet áldozatától. A korán elhalt jó fiút özvegy anyja, szül. Petrich Zsuzsánna, Vilmos, Gyula, Béla, Elek és József testvérei s a nagy rokonság siratják. A mi gyászunk sokszorosan fájdalmas. A jó barát, a lelkes munkatárs, a nagylelkű pártfogó s a gentleman szakember elvesz­tését soha sem feledjük. Az ökölvívásról. Az ó­kori nagy görög nép nemzeti testgyakorlata a középkor testet sanyargató fanatikus napjaiban feledésbe ment s hogy ma ismét gyakoroljuk, az az angolok érdeme, kiknek testgyakorlata, némileg ellentétben a németekével, a fél világot erősiti. Az angol nemzet még a box mellett az összes testgyakorlatokkal komolyan és szenvedélylyel foglalkozik s az ökölvívásban a legszebb ered­ményeket képes felmutatni. Azon nemzet büszke lehet fiaira, mely­nek földén egy Halliday (1867-iki «Boxing championsh­ip cups» győztese), Milvain (1868), Mickell (1872), Wakefield (1876), Trost Smieth (1878), Douglas (1875), G. Airey (1878) az ökölvívásnak hősei születtek. Ki izomzatát teljesen ki akarja fejleszteni, a testi ügyességnek, edzettségnek és lelki bátorságnak birtokába akar jutni, annak az ökölvívást el kell sajátítania annál is inkább, mivel az ökölvívással leghamarább érhet czért. Mindenkinek a természet által rendelke­zésére bocsátott védeszközöket tudni kellene felhasználni, nem azért, hogy másokat megsértsen, vagy igazságtalan támadásokat kövessen el (a legjobb ökölvívók általában egyszersmind a leg­

Next