Herkules, 1886. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-12 / 37. szám
2 HERKULES Kémszemlém alatt mulatságos megjegyzéseket hallottam. Többen nem tudták elképzelni, az athleták hogy bocsáthatják el a már hálóba került rókát a torna vívójánál, s falkát indítanak megfogására. Üthetik a nyomát annak, ha már egyszer elszabadul! A Hungáriában egy társaság megjegyezte, hogy a rókáknak „Gebundene Marschreute “-ot adtak, s az útba eső községeken keresztül okvetlen Gyaluba kell hogy menjenek. Mindez kérem, nem úgy volt. A propozícziók el ismerték a rókák függetlenségét. Azok mehettek a merre tetszett. Különben érthetőbben beszélnek magok a propozicziók. Tme ide irom: A róka-vadászat propozicziói. (1886 márcz. 28-án.) 1. §. A rókák indulnak d. u. 7*2 órakor a tornavívódától, hol előlegesen a tornatanárnál jelentkeznek, s az indulási időt feljegyeztetik. Félórával később a falka indul üldözésükre. 2. is. Az irányt a rókák Monostor felé veszik. A kálvária-dombtól kezdve útjukat papirszeletkék eldobásával jelzik. 3. §. A falkának, a rókák indulásától számítva, két és fél órai idő engedtetik az az üldözésre. Ha ezen időn belül a kopók valamelyikének a rókák egyikét elfogni sikerül, díjul az Albert Károly művezető által felajánlt 2 buttellia rózsamálit nyeri. E határidő elteltével az üldözés megszűnik. A rókák a falkát bevárhatják s a kitűzött tiszteletdíj őket illeti meg. 4. 2.. A kopók egy közmegegyezéssel választandó falka nagy vezetése alatt mennek. Kötelesek ennek a nyomozásra vonatkozó utasításait teljesíteni. 5. §. E propozicziók úgy a rókák valamint a kopóknak indulás előtt felolvastatnak s betartása feletti ellenőrzés a falkanagyra bizatik, ki azokat (nem a kopékat) a zsebében magával viszi. Kell stb. Következnek az aláírások. Egy óra 35 perczkor útnak eredtünk. Ketten voltunk rókák. A kálváriától jelezve a nyomot a monostori erdő felé vezető gyalogútra tértünk. Az erdőt elkerültük. Az országútra nem akartunk letérni, mert ott messze el lehet látni. Hegyek és völgyeken bujkáltunk. A zöld sipkán innen két kőbánya van. A nyomot sürgöny szalagdarabkákkal jelezve, bementünk mindkettőbe. Jöjjenek majd utánunk. A cserjéken szántókon haladtunk tova. Sz.-Fenesen innen, útunkat mély medrü patak zárta el. Megkerültük, felkúsztunk egy meredek hegyoldalon s egy ponton alkalmas helyet találva, átugortuk a patakot. Az átugrott hely megjelölésére papír lobogót akasztottunk egy kökénybokorra. Közeledtünk a „leányvárhoz.“ Egyikünk jó hosszú útra cselt vetett a leányvár felé. Hadd keressék az igazi nyomot, elegen vannak, elég szép időt kaptak hozzá. Szász-Fenes házaitól jó távol húzódtunk. Porhanyóföldön őszi vetésen haladtunk. Lábaink mélyen haladtak a puha földbe. Üldözőinknek ép ily fárasztó útjuk lesz. Az idő telt. A láthatáron a falkahad még nem látszik. Lépteinket gyorsítottuk. Cseleket vetni már okunk nem volt. Menekülésünket biztosra vettük. Mezőn játszó falusi gyerekek kezdtek követni. A papír szeleteket mohón szedték fel. Kénytelenek voltunk lehetőleg apró darabkákat szórni, hogy legalább itt-ott maradjon belőle. Szász-Fenest elhaladva, az üldözési időből csak 10 percz volt. A nap hevesen sütött, ajkaink kiszáradtak. Betértünk az útszéli kocsmába. Egy üveg bort adattunk magunknak. Savanyu volt. Ivóvízbe öntöttük s ezzel üdítettük fel magunkat. Negyed óra múlva kiálltunk az útra. A távolban, egyes sorban hűen követve a nyomot, jött az üldöző had. A korcsma melletti híd kőpárkányára ültünk bevárni őket. Időtöltésből, két nem épen rút czigány leánynyal kártyát vettettünk magunknak. Megjövendöltek ezek mindent. Ütünk lesz. Levelet, pénzt kapunk. Egyik Tordáról kap feleséget, barnát, a másik már nem tudom honnan, nem tudom milyet stb. Nem hallgathattuk tovább a múltat, jövendőt. A csapat közeledett. A legelső fehér kendőt lobogtatott. Számszerűtt tizenegyen voltak. Kettő darabig az országúton jött. A többi mindenütt a nyomon. A kőbányáknál meg a leányvárnál kellett sokat spekulálniuk, egyebütt pompásul igazodtak el. Csupán az a malheurjük történt, hogy az országukról jól elől letért két kopót a hátúi jövők véletlenül rókának vélték, s nézezuk utánuk, hogy elfogják. Ezek meg azt hitték, a hátúi jövők igazi rókákat láttak s azért szaladnak, ők is futottak tehát, hogy ők fülelhessék le a rókát. Egy kis versenyfutás után tűnt csak ki a tévedés. Az óra egy negyedet mutatott ötre. Időnk még volt. Átrándultunk Szász-Lénára. Bevonultunk a gyenge berendezésű vendéglőbe. A spiritus báza ivóteremből kiszállítottuk a nehéz tölgyfaasztalt, padokat, s az udvaron telepedtünk le. A magunkkal hozott sültekből ozsonnáztunk. Egy lélek sem volt a falusiak közül a korcsmában. Letelepedésünk után azonban a jó falusiak eljöttek bámulni. Kört képeztek körülöttünk. Derék magyar emberek lakják a falut. Házaik rendezettek, csinosak. A legények szálasak, edzettek, egészségesek. A leányok arcza, mint a rózsa, piros. Feltűnően sok szép leányt láttunk közöttük. Rövid pihenés után bejártuk a falut. Itt-ott labdáztak a felnőttek az úton. Másutt az öregebbek mártásoztak a ház előtt. A patakon áttett egy szál gerendán átbalanszírozva, elmentünk megnéztük a falusiak tánczát. A legénység örömmel, feltűnő szívélyességgel fogadott. A szoba főhelyén, az ablak melletti padokon foglaltattak velünk helyet. A zene szólott. A legények s leányok a csárdásban kitettek magukért. Előbbiek nekünk is felajánlták hölgyeiket egy tánczra. Mikor kivonultunk, darabig elkísértek a falusiak s zenészek indulót hozva. Azzal a tapasztalattal jöttünk el, hogy e falu népét a pálinka nem rontotta meg. Intelligentiájuk fejlett. Derék, lelkiismeretes lelkészük és tanítójuk lehet. Athlétikai sétalépésben jöttünk visszafelé. Sz.-Fenesen voltunk, midőn alkonyodott. Még 8 óra előtt beértünk Kolozsvárra. A kirándulók közül fáradságot egy sem érzett. Mindenik örvendett, hogy a mulatságos róka-vadászatról el nem maradt. Róka. Nemzeti játékaink. A régi idők lefolytak. Az öregek ködfátyolon keresztül látják a múltat, melyben életük az ifjúság zománczával volt bevonva, kedélyüket pedig ártalmatlan, üdítő mulatságok szőtték át a jókedv arany szálaival. Ez idők lefolytak. A mai ifjabb nemzedék átalánosságban any- 1886