Herkules, 1886. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
Ill. évfolyam. 4. szám, Megjelen minden vasárnap képekkel. Budapest, 1886. október 10. SZERKESZTIK Szerkesztőség: Budapest, IV. kerület, Belváros, Lipót-utcza 50. szám. Kéziratokat vissza nem küldünk. Kiadóhivatal: Budapest, IV. Váczi-utcza 1. sz. Aigner Lajos könyvkereskedése. Előfizetési díj : Negyedévre ... 2 frt. Félévre .... 1 frt. Egész évre ... 8 frt. Egyes szám 20 kr. Hirdetések díja: két hasábos petitsorért 25 kr. HERKULES TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KÁLMÁN KIADJA: AIGNER LAJOS. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. ___ az »Achilles« Velocipéd és Csónak-Egylet, az »Aradi Korcsolyázó-Egylet«, a »Balaton-Egylet«, a »Beregszászi Korcsolyázó- Egylet«, a »Budapesti Kerékpár-Egylet«, a »Budapesti Korcsolyázó-Egylet«, a »Budapesti Torna-Egylet«, a »Budapesti Vasparipa- Egylet Előre«, a »Debreczeni Korcsolyázó-Egylet«, a »Debreczeni Torna-Egylet«, »Első Magyar Vívó-Egylet«, a »Fertői Csónakázó-Társaság«, a »Győri Csónakázó-Egyesület«, a »Kassai Korcsolyázó-Egylet«, a »Kolozsvári Athletikai Club«, a »Kolozsvári Korcsolyázó-Egylet«, »Fővárosi Vívó-Club«, a »Körmendi Athletikai Club«, a Kunszentmártoni Csónakázó-Korcsolyázó-Egylet«, a »Magyar-Óvári Torna- és Vívó-Egylet«, a »Magyar Velocipéd-Club«, a »Maros-Vásárhelyi Korcsolyázó-Egylet«, a »Lévai Torna- és Vívó-Egylet«, a »Maros-Vásárhelyi Torna-Egylet«, a »Nagy-Bányai Korcsolyázó-Egylet«, a »Nagy-Enyedi Korcsolyázó-Egylet«, a »Nagy-Kanizsai Torna-Egylet«, a »Nagy-Kállói Korcsolyázó-Egylet«, a Nemzeti Hajós-Egylet«, a »Neptun Budapesti Evezős- Egylet«, az Ó-Budai Torna-Egylet«, a »Pannónia Csónak-Egylet«, a »Pozsonyi Hajós-Egylet«, a »Pozsonyi Torna-Egylet«, a Privigyei Korcsolyázó-Egylet«, a »Rimaszombati Korcsolyázó-Egylet«, a »Sátoralja-Ujhelyi Korcsolyázó-Egylet«, a »Salgó- Tarjáni Vasparipa-Szövetkezet«, a »Selmeczi Akadémiai Athleta-Club«, a »Soproni Korcsolyázó-Egylet«, a »Szabadkai Torna- Egylet«, a »Szarvasi Korcsolyázó-Kör«, a »Szegedi Csónakázó-Egylet«, a »Szegedi Korcsolyázó-Egylet«, a »Szegedi Torna-Egylet«, a »Székely-Udvarhelyi Korcsolyázó-Egylet«, a »Székesfehérvári Korcsolyázó-Egylet« s a Temesvári Korcsolyázó-Egylet« HIVATALOS KÖZLÖNYE. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszer e nagyméltósága 47.020. számú rendeletével ajánlja e lapot Magyarország összes tanintézeteinek. Az előtornázásról. A tornaegyletek egyik legfontosabb tisztje az előtornász, daczára ennek ezen tisztség általában nem méltányoltatik eléggé, sem a tornászok, sem az előtornászok részéről. Sok esetben az előtornász maga sincs kötelességeinek teljes tudatában és a tornászok gyakran csak olyan embert látnak benne, aki egyszerűen csak egy kicsit jobban tornászik mint ők. Nagyon gyakran előtornászokat csak a leggyakorlottabb tornászok szemeltetnek ki, tekintet nélkül arra, hogy van-e rendszerük, vagy nincs, képes-e a csapatoknak megfelelő gyakorlatokat mutatni, vagy nem, előforduló esetben nehezebb gyakorlatoknál a tornászokat baleset ellen megóvhatja-e, ha véletlenül egyik-másik kisiklik, vagy megbotol — vagy mindezeket nem tudja. Az előtornásznak sokféle kötelességei vannak. A művezetővel együtt — mint mondani szokás — az egyletnek lelke. Legfőbb kötelessége maga az előtornázás. Minden csapat élén egy előtornász áll, ki a tornázókkal okszerűen el tud bánni, részekre tehetségeknek megfelelő gyakorlatokat választ, ezeket fejleszti, a könnyebbről — csapata előmenetele szerint — lassanként nehezebb gyakorlatra megy át, az egyes tornajátékoknál kerüli az egyformaságot és a gyakorlatokat érdekfeszítővé tudja tenni, mert akkor azután a tornászok kedvvel és örömmel fogják a tornacsarnokot látogatni és előmeneteleket tenni. Hogy épen a legjobb tornászok egyszersmind a legjobb előtornászok, az néha megeshetik, de mégsem mindig és sokszor tapasztaltam, hogy a legjobb tornászok, mint előtornászok kifogytak a mutatandó gyakorlatokból. A könnyű gyakorlatokat sem tudták, mert már azokat elfelejtették, fokozatos, rendszeres tanításról pedig fogalmuk sem volt. Fődolog az előtornásznál, hogy valamely tornaszeren egy bizonyos alapgyakorlatot tanuljon be és ebből kiindulva aztán egy másik hasonlóhoz térjen át. Ennek az a haszna van, hogy először is a tornázó az alapgyakorlatokat alaposan eltanulja, és másodszor az előtornász sem fog a gyakorlatok tekintetében zavarba jöhetni, mert míg az utolsó tornázó is elvégezte a gyakorlatot, addig kigondolhat egy új alakzatot. Az előtornásznak így könnyűvé tétetik az előtornázás, a tornázók pedig mindig kiváncsiak lesznek, hogy legalább az alapgyakorlatokat megtanulhassák. Nemcsak a szertornázást, hanem a széptornázást is minél érdekesebbé kellene tenni. Az pedig nem helyes, ha az előtornász a magas ugrásnál a zsinórt mindig magasabbra emeli, míg aztán a legjobb ugró sem ugorhat rajta át, vagy, hogy ha valaki megérinti ugrás közben, hogy annak le kelljen lépni, vagy pedig a súlyemelésnél valamely súlyt csak ennyi- meg ennyiszer lehessen emelni. A magas- és távugrásnál, mielőtt az zsinór nagyon magasra emeltetnék, különféle ugrásmódok gyakoroltathatnának, például átugrás fordulatokkal, térd vagy sarokemeléssel, a sarkok vagy hüvelykujjak megérintése ugrás közben, akadályugrás, ugrás terhekkel, ablak-, felugrás stb. stb. így aztán a tornázás minden tornaszeren és minden tornázóra nézve nagy érdekkel bír, hacsak az elő-