Herkules, 1903. január-december (20. évfolyam, 1-24. szám)

1903-11-15 / 20-21. szám

— 163 guk is más, gyakorlásuk pedig gyakran veszélylyel jár s néha-néha áldozatot is kiván. A Turul-játéknál a játékosok az indulataikat szen­vedélyes haragra sohasem ingerük, a játéknak rabjává soha sem lesznek s igy gyakorlása veszélylyel soha sem jár, áldozatot pedig egyáltalán nem kiván ; míg ellenben egyéb, másfajta játékoknál mindezeknek ellen­kezőjét napról-napra látjuk és tapasztaljuk. A játék becse abban áll, hogy a testet és lelket egyforma arányban foglalkoztatja és fejleszti ; azokra mindig kellemes és üdítő hatást gyakorol, a lélek pedig az öröm, a kétségbeesés és dühösség között sohasem ingadozik, más játékoknál nagyon ingadozó. Elítélendők tehát mindazon játékok, melyeknél a lélek ki van téve az ingadozásnak. Abba kell hagyni az olyan játékokat, melyek művelésénél a test szenved, vagy melyeknél a testi bajok, veszélyek igen gyakran előfordulhatnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy min­den játéknak meg van a maga jó és rossz oldala egyaránt. Az összes játékok között a Turul-játék áll ez idő szerint az első helyen, mivel ennek csakis jó oldala van. A játék haszna abban áll, hogy a testet fürge mozgásokra serkenti, az izmokat minden fárasztás nél­kül arányosan fejleszti, gyakorlása egyszersmind elő­­gyakorlat a vívás nemes művészetéhez, a szem látó­képességét nagyban növeli, a lelket örömre gerjeszti, miért is ezen szép és nemesítő, fejlesztő játék a testi nevelés első és elengedhetetlen főtényezőjének tartandó. A Turul-játéknál a játszók összes tulajdonai tisz­tán és leplezetlenül nyilvánulnak. Ezen játéknál látható a játékosok észjárása, akarata, érzése, érzékenysége és némi izgatotsága; szóval mindenik játékos a játéknál úgy mutatkozik be, mint a minő valóban a játékon kívül. A játéknál a futkározás és egyéb gyors tagmoz­dulatok által a testnek minden egyes izma és idegei folytonosan és fokozott tevékenységben működik, éppen ezért mindenkinek kor-, nem- és rangkülönbség nélkül ajánlható játék. Hogy mindazok, melyek fentebb felsorolva lettek, tényleg úgy vannak, azt mutatja a játékosok kipirult arcza, ragyogó és vidám tekintete, az egész testükből kipárolgó hőség, a játék után a fokozott étvágy és szom­júság érzete. A Turul-játéknak haszna tehát mindenkire­ nézve kiszámíthatlan nagy akkor, ha az jól és naponként gya­­koroltatik. Turul-játék kívánatos fiatalabbak és idősebbek, szegények és gazdagok irányában egyaránt, mert nap­­ról-napra tapasztaljuk, hogy az idegbajokban szenvedők száma rohamosan emelkedik. Tanulja meg tehát mindenki a Turul-játékot, mert e játék által vissza fogja nyerni elvesztett játszi kedé­lyét és az élet legfőbb kincsét : az egészségét. A játék eszközei: A Turul-labda vastag rétegű, üres kaucsuk gömb, a­mely igen finom és vékony leginkább színes posztó­val van bevonva oly czélból, hogy tartós legyen és könnyen szét ne repedhessen. A Turul-tányér sem egyéb, mint egy kemény fából készült köralakú tömör fatányér, melynek alsó része domború és felső része pedig vízszintes lapos, középen csavarszerűen átfúrva oly czélból, hogy a nyelére fel­csavarható legyen. Átmérője 12 c­entiméter. Súlya 25 deka. Színe bárminő lehet. A játékosok ügyességéhez képest a tányér kisebb vagy nagyobb lehet. A tányér nyele nem egyéb, mint egy keményfából készült henger, melynek mindkét vége csavarmenetű, oly czélból, hogy reá a tányér vagy a csavarfedő fel­csavarható legyen. Hossza 90 cm. Átmérője 3 cméter. Súlya 50 deka. Szinte tetszés szerinti lehet. A játszók nagyságához képest, hosszabb vagy rövidebb , erejük­höz képest pedig könnyebb vagy nehezebb lehet. A nyelet minden játékos ott fogja, a­hol neki tetszik, ajánlatos azonban a rövid lökések eszközlésé­nél a nyelet középen vagy azon felül s a hosszú löké­seknél középen alul, ha lehet a legvégén fogni. Az ujjak elhelyezése a nyélen tetszés szerinti. Lehet azonban a mutató ujjat a nyél hosszában a nye­lére fektetve kinyújtva tartani. A labda­ kifogásoknál és lökéseknél rendesen kis guggoló, lépő állások foglalan­­dók el és pedig a gyenge lökéseknél mindig a jobb, az erős lökéseknél azonban a bal láb van elől. A hosszú és rövid lökések mindig a tányér közepével történnek. A labdát mindig legalább 3 méter magasságú ívben kell lökni, de lehet 20—-30 méter magasságba is fellökni. Lapos lökést soha sem szabad tenni, mert annak kifo­gása és visszalökése nem biztos. A játék meneténél meg van engedve az alacsonyabb és magasabb lökés. A rövid lökéseknél előre, a hosszú lökéseknél a kifogó játékos hátra fusson. A játékot megkezdő egyén, a saját területén a kezdés czéljából megjelölt helyről löki el a labdát ellenfele területére. A labda lökése, a 45’ szögtartásban levő karunknak kinyitásával történik. A lökések lehetnek gyengék és erősek. Ha nagy soro­zatot akar két játékos csinálni, akkor az összjáték meg­­kívántatik. Minden játékos a saját területén a neki meg­határozott helyen mozogjon. Ha nők és férfiak vegyesen játszanak együtt, ajánlatos a nőknek a terület elején állani, mert onnét nem kell soha erős lökést csinálni. A játékot rendesen a legügyesebb játékos kezdi meg. Ha a nőjátékoshoz nagyon magasból jön a labda, akkor ajánlatos azt a hozzá legközelebb álló férfinak kifogni és visszalökni. A tányérral ellátott nyél, a testtel párhuzamos vonalban 45 foknyi szögtartásban mindig előre irányítva tartandó. Ügyes játékos azonban bárhogyan is tart­

Next