Ferenczi Zoltán (szerk.): Petőfi-Muzeum 7. (Kolozsvár, 1894)
1894-01-01 / 1-2. szám
40 REPERTORIUM A PETŐFI-IITERATURÁHOZ. Repertorium a Petőfi-literaturához. XIII. I. Újabb Petőfi-fordítások: A dal Stein Lajos: Petőfi A. Der Apostel. Ábrányi Emil: Újabb költeményei. 1876 — 81. —Petőfi Sándor.(Május 10. 1877.) 132. 1 (Költ.) Pacher Simon: Hebräische Dichtungen. Aus den gedruckten Schriften u. den handschriftlichen Nachlasse des verewigten Verfassers ausgewählt u. herausgegeben v. seinem Sohne Wilhelm Bacher. Wien, 1894. Ennek II. részében (Übersetzungen aus dem Deutschen u. Ungarischen) a következő költemények vannak Petőfitől lefordítva: Honfidal, A magyarok istene, Ha férfi vagy, A nép, Pató Pál úr, A kutyák dala, A farkasok dala, Kinn a ménes, A virágnak megtiltani, Szomjas ember tűnődése, Reszket a bokor, Szerelem és pipadal, Megfagy a szív, ha nem szeret és még más czím nélkül. 177 — 2001. II. Önálló művek: Amtmann Géza: Petőfi Sándor szobrának története. Budap. 1892. Dóczy Lajos: Beszélyek és vázlatok. Budap. Ráth M. Éva. Ebben : Arany és Petőfi (Irodalmi tanulmány egy felvonásban) cz. a. 35 — 62. lapon egy kis vígjátékot ad, melyben egy Kenessey nevű ifjú tanár leczkéket ad Arankának (15 éves) a nagymama felügyelete alatt. Barátnéja, Ella (16 éves) alkalmat akarván adni, hogy az ifjú magára maradhasson, egy állevéllel, mintha Kenessey írta volna, elcsalja a nagymamát a műcsarnokba. Kenessey ez alatt megjő, előadást akar tartani, öszszehasonlítván P.-t és Aranyt; de az előadásból vallomás lesz s a nagymama épen erre érkezik meg. Kenessey távozik, de megígéri, hogy egykét év múlva visszatér érte. Koltai Virgil dr. Petőfi Sándor. Sopron, 1893. Magyar írók arczképei és életrajzai. Első gyűjtemény 40 arczképpel. Pest, 1858. Heckenast G. XXXIII. Petőfi Sándor. 133 —14 l. 1. Életrajz s a költő fametsz. arczképe az 1848-diki Barabásféle kép után. Magyar Könyvkereskedők Évkönyve. III. Évf. (1892.) Emich G. arczképével. 8°. LXXX. 224. lap. Ebben Sennowitz Adolf írta meg Emich Gusztáv életrajzát (1814 — 1869) I—LII. 1. Az életrajzban a XX — XXXII lapon foglalkozik Emich Petőfi kiadásaival a Petőfi-Múzeum alapján, amint mondja: » .... ha a mélyebben érdeklődő nem éri be azzal sem, hogy Fischer jeles művéből merít tápot tudványa kielégítésére, ám ott áll rendelkezésére a „Petőfi-Múzeum“, mely kizárólag és a legcsekélyebb (?) részletekig foglalkozik mindennel, ami akár csak közvetve vonatkozhatik Petőfire, a költőre, az emberre és korára, a melyben élt és meghalt. És mi is e kiapadhatlan forrásból merítettünk, mint olyanból, mely a leggazdagabb adatokat nyújtja arra, mi minket elsősorban érdekel, t. i. Petőfi viszonyára a könyvkereskedelemhez, de különösen s főleg Emich Gusztávhoz, mint az ő kiadójához.« 1898.pyikitörténelmi Tárczaé Napló. 1894 márcz. 15. emlékére összeállította Ruszkó Istvánná Tokaji 1 L. még Pet.-muz. II. 61, 125, 251,311, 377. III. 305. IV. 93, 151, 259, 307. V. 21, 140. 1. 2 Mikor híre járt, hogy Petőfi él — Szibériában.