A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1890-04-13 / 15. szám
244 örökíttessék !» monda a szobrásznak már az első találkozáson. Ez elv ellenében, Róna úgy segített magán, ahogy tudott. Ruttkayné szomszéd szobájából, az ajtót félig kinyitva, lopva, viaszban rögzítette meg a turini remete vonásait, melyeket — úgy mondják, akik a nagy mintát és a kis szobrot is látták — tökéletesen eltalált. Az így készült féléletnagyságú mellszobrokról most kétezer másolatot öntet a munkácsi terakottagyár és igen olcsó áron fogja forgalomba hozni. Freskók. Lotz után a magyar freskófestők között legtöbb szerencséje van Feszty Árpádnak. Szerencsés hát a gondolat, hogy az új törvénykezési palota falképeit vele festetik. Hat nagy mező áll rendelkezésére Miket, fog bele komponálni, annak a vázlatait már el is készítette a művész, ki e vázlatokhoz való stúdiumok kedvéért Párisba utazott. Egy barátunk, ki a vázlatokat már látta, különösen dicséri a Deák Ferencz-allegóriát. Érdemes volna kiállítani e vázlatokat, hogy láthassa a főváros nagy közönsége is, melynek — mióta tavaszi tárlatok nincsenek — nem sok módja van képet látni. Bihari új festménye. Jobban festeni, mint Bihari — ami a mesterséget illeti — akárhány újabb magyar festő tud. De karaktert kifejezni úgy mint ő, nagyon kevés, még a megállapodott mesterek közül való is. Az újabb magyar genre-festők közül szemmelláthatólag övé a jövő, sőt bizonyos mértékben már a jelen is. Önök ismerik «Biró elüti» czimű képét, mely azt jelenti az újabb magyar képírásban a műt Tóth Ede «Falu rossza» a népszinműirodalomban. E kép pendautját festette most meg Bihari, azt a jelenést, melynek bizonynyal következménye a «biró előtt». A duhaj legény muzsikáltatja magát végig a havas úton. A rideg téli tájképből czigányok, bámész nép arcza mosolyog ki. Humor, élet, igazság minden alak, de legfőképen a főfigura , a duhaj legény, kinek — rendes szokás ellenére — nemcsak a viselete magyar paraszt, de minden mozdulata is az. — A festő minden munkája között kétségkívül ez a legsikerültebb és bizonynyal tetszeni fog a németeknek is, mert azok látják leghamarább. Münchenbe küldi a művész már a jövő héten. Most barátai nézegetik nagy elragadtatással. Sakk. 13. sz. feladvány. Schuster Zsigmondiéi Budapesten. Sötét (io). Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. A 8. számú feladvány megfejtése : Világos Sötét I.vg2-f3 g4Xf3 i. . . . Fa2 — bt 2.He4—d2 m 2 Vf—bm. I. g4—S3X i. . . . Kd1Xce 2.He4Xg3 n. 2. He4—I*5 m. I.... Kd5 -C4 i. . . . La2—ej 2.He4—d2 m. 2. Ví'3—Í5 ni. stb. Helyesen fejtették meg: A pesti sakk-kör és a budapesti sakkozó társaság, Auspitz Emil, Eisler Ödön, Balogh Zoltán, Kiss Emil és Mandl Géza. Talány — 3öbrösyepuliitól. — Ezen névoszlopok akként áliitandók más sorrendbe, hogy egy vízszintes sornak betűi, egy nagy magyarnak nevét adják. A 12. számban közölt talány megfejtése: Bismarck, Andrássy. Helyesen megfejtették : Pfeffer Erzsébet, Berger Jolán, Guth Viktória és Róza, Végh Piroska, Klein Ödön, Heller Hortensia, báró Tünkés Ottóné, Löwy Malvina és Tercsike, Szabó Elek, Stern D., báró Skerlecz Irén, Szalkai-Schwarcz Margit, Steuer Ella, Eisner Aurelia, dr. Braun Fülöpné, Erényi Ervin, Mihályi Károly, Sternberg Dénes, Hajdú Ferike. Heti posta. Lapunk azon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetése márczius végével lejárt, felkérjük, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap küldésében fennakadás álljon be. Budapest. Lantos. Noblesse oblige. Ön igaz ítéletet óhajt. Ám legyen. Mi conventionalis érzelmeknél és conventionalis szólamoknál egyebet nem találtunk műveiben. Hogy mondanivalója nincs, az hagyján; de hogy annak, amit mond, formáját nem találja, az a hivatottság nagy hiányára mutat. Emlékeztetjük önt Heine mondására: «In der Kunst ist die Form Alles.» — Spener A. Köszönjük a becses küldeményt. Élvezettel olvastuk a sikerült reproduction óhajtását készséggel teljesítjük és kiválasztjuk majd a lefordítható darabokat. — Eperjes. Az utolsó három kísérletet is nagy figyelemmel elolvastuk és gyönyörködtünk a kedves, naiv hangban és az öntudatlan grácziában, mely e kezdetleges apróságokat jellemzi. Azt a benyomást teszi ránk, hogy mindaz, amit leír, való igaz; de magában az igazság, még ha a legrokonszenvesebb egyéniséggel párosul, sem kárpótolhatja az olvasót a formák teljes hiányáért. Ön bájosan, de bizonytalanul tipeg, mint a gyermek, ha járni tanul. Tanuljon meg járni és akkor — szívesen látjuk. — Nagyvárad. S. Sándor. A fantasztikus, bizarr, burkolt dolgokat nem szeretjük. Higgye el, az igazi fájdalomnak egészen más a hangja. A poétákat korunkban talán legjobban az discreditálta, hogy a közönség rájött a turpisságukra, felismerte, hogy erősen hazudoznak. Az a csekély töredék, mely hitelét még nem vesztette, ezt őszinteségének köszönheti. Egy-egy hangzatos tirádát kivágni, nem nagy virtus, de egyszerűnek és igaznak lenni, anélkül, hogy színtelen köznapivá lapuljon a gondolat, az csak keveseknek adatott. Ön tud azon a nyelven is. Mást várunk. — Arad M. F. Az az úgynevezett lant ma már csak fictió. Mi zongorázunk, hegedülünk, fuvolázunk, de a lant nem a mi hangszerünk. Azért egy betűt se hiszek abból, amit ön a lantjáról ír. Csak úgy mondja ! Az a minapi vers, amit Dr. Á. nekünk átadott, egy pár szép helylyel tündökölt. Az is imitátió volt, de egészséges dolgokat imitált. Ha kissé megizmosodott, zörgessen ismét. — Zala-Egerszeg. G. V. és S. Túlságosan könnyű ! — Budapest. V. Piroska. K. Ödön. Nyilván eltévedt. Elcsípte a kánya. De azért ne búsuljanak. — Psaxnetik. Nem közölhető. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Kiss József. Főmunkatárs : Justh Zsigmond.