A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-11 / 19. szám
307 donar most a bécsi műkiállításon szerez dicsőséget a magyar képírásnak, melynek előző, de különösen eme képével egy nagy ígéretet tett Feszty Árpád. Meg fogja tartani, nézzék meg az arczát, olyan ember ez, ki ígéretét megtartja, a hozzá kötött várakozást beváltja föltétlenül. A párisi szalon. Párisból írja egy munkatársunk: «Az idei szalonnak egy nagy eseménye van — az, hogy nem tartják sikerültnek. Olyan kivételes, különös dolog ez, hogy sensatiót keltett a múlt hó utolsó napján történt ünnepélyes megnyitáson. E sensatió azonban most már véget ért, nézik a szép képeket, mert ilyenek vannak mégis nagy számmal, értékre, becsre olyanok és annyi, hogy kitelnek belőle tíz nagy német műkiállítás. Végre is a nagy franczia mesterek és a nagy magyar mester — Munkácsy — jelen vannak. Az utóbbi legjobb és legmeglepőbb munkájával, a «Renaissance» óriási festményével, mely a bécsi történelmi múzeum ékessége lesz. Most a francziák gyönyörűségére szolgál és részben irigységére ad okot. Az óriási falfestményt kicsinyeskedő kritizálással fogadta nem egy boulevard-lap, sőt akadtak nagy és tekintélyes lapok is, melyek sokkalta több diffamálni, mint dicsérni valót találtak Munkácsy művén. Mindezek daczára nincsen e szalonban kép, mely ennyi feltűnést keltett volna; a franczia nagy mesterek munkái ezúttal nem valami nagyszabásúak. A «grand art» alig van képviselve, az arczképek közül csupán a Bonnat Carnot-ja jelentékeny. Henner «Melancholiája» — mosolygósan szomorú női fej, a művész ismert mintája — nem nagyon tetszik, Chaplin is festett már szebb nőalakot, mint amilyent most állított ki. — A genre-festők között, ezúttal Moron de Tours kiválik a charitébeli őrült asszonyokról festett megkapó festményével. Felez, a nyomor e hírhedt festőjének, a martirája is megkapó — de Clairin genre-szerű arczképe megdöbbentő csúnyaságú. — Hogy mennyire nem sikerült az idei falon, legkiválóbb bizonyítéka az, hogy Benjamin Constant meztelen nője sem tudott érdeket kelteni. A szobrászati kiállítás is egészen gyönge volna — ha nincs ott Dubois a nagy, ha csak egyetlen kicsiny szoborral is. Irodalom: Fenyvessy Ferencz röpirata. Négy vagy öt évvel ezelőtt divat volt, hogy az ember gardéniát viselt a gomblyukában. Mai nap divat: eljárni a szent berekbe s ott, a babérfák árnyékában, ünnepelni a halhatatlan isteneket. Divat: sympatisálni Plátóval s elérzékenyült hangon szólni a jó Anakreonról. Divat: megveregetni a vállát a «művelt nyugat»-nak, a miért nemszakított a klasszikusokkal». Divat: melancholikusan sóhajtani vissza Görögország isteneit s elmerengve ismerni el, hogy: «les Dieux s’en vont». Divat: diadalmasan védelmezni a meg nem támadott, de azért «veszedelemben levő» görög kultúrát. Delikát érzésű és distingvált fiatal ember nem mulaszthatja el aspirálni erre a dicsőségre. S e legújabb stylü «dandysme» fő-fő Georges Brummel-je, Asbóth János napról-napra bőségesebben szedi a közbámulat rózsáit, amint a hatvani utczán a görög kultúrát reprezentálja, arczának utolérhetetlen tökéletességű antik nyugalmával s fenkölt kifejezésével, melyről mindenki leolvashatja, hogy ez arcz viselője «frère et cochon» Homéroszszal. De ez a divat is el fog múlni, mint mindegyik divat. S akkor majd érdem számba megy az a tevékenység, amelyet ma még csak lóhátról szokás kritizálni a «distingvált» társaságokban. Azt a tevékenységet értem, melyet a legutóbbi években néhány elfogulatlan elme a czélból fejtett ki, hogy a nagyon is megterhelt iskolás gyerekek nyűgét kevesbítsék s a mely tevékenység legelőször is arra irányult, hogy a görög nyelvnek a gymnasiumokban való oktatását fakultatívvá «sülyeszszék». A reformáló törvényjavaslat már a ház asztalán van. Hogy a dolog, a jelentékeny ressensus ellenére, idáig juthatott, az kétségen kívül a Csáky minister érdeme. Kevesebb erélyt, mint az övé, könnyen legyőzhetett volna az a nagy erővel kirukkoló Snobság, mely a tervezet ellen síkra szállott. De igazságtalanság volna megfeledkezni arról, hogy kitartó és tehetséges munkatársai is voltak, akik jelentékeny szolgálatokat tettek a reform ügyének. Akik a legtöbbet tették a dolog érdekében, azok közt a legérdemesebbek közé tartozik Fenyvessy Ferencz. Attól fogva, hogy határozati javaslata napirendre hozta a reform ügyét, folyvást dolgozik a praktikus czél érdekében, készültsége és tehetsége egész erejével. Fenyvessy igen jó agitátor. Kombattans természet, egész temperamentuma csupa elevenség és mozgékonyság. Világos, nyílt és ötletes elme, melynek nagy a látóköre. A szava élénk, formái tetszetősek. S ezek megbecsülhetlen tulajdonságok annál, aki valamely jó ügynek propagandát akar csinálni. A brochure-rel, melyet «a fiaik jövőjéért aggódó szülők megnyugtatására» írt, ismét jelentékeny szolgálatot tett a reform ügyének. E röpirat három részből áll. Az elsőben a kérdés történetét beszéli el, megemlékezvén dr. Eötvös József törvényjavaslatáról, mely ugyanazt a reformot vette czélba, amit ma dr. Eötvös Lóránd anynyira perkorrestál. Szól azokról a vitákról, melyek a középiskolai törvényjavaslat tárgyalásakor a képviselőházban és a főrendiházban folytak le, ismerteti a minister leiratát a közoktatási tanácshoz, a tanács tárgyalásait és feliratát, összegezi a tanári körök nyilatkozatait, majd áttér a közoktatási bizottság tárgyalásaira s az idén lefolyt képviselőházi vitára. Aztán az enquête-ben mondottakat sorolja elő bő kivonatban. A második részben «Marphurius és Pancrace» czím alatt a görög nyelv védőivel hadakozik. Az utolsó részben pedig magát a kérdést fejtegeti, néha talán merész tónusban, de mindig verve-vel, szellemesen. A száz lapos füzet érdekes eleitől végig, mint minden, a mi az epigramm hangján van irva. r. Justh Zsigmond kiváló novellairónk, «A Hét» főmunkatársa, ki egészsége helyreállítása czéljából már több hó óta Afrikában időzött, a Nílus mentéről teljesen helyreállt egészséggel tért vissza Budapestre. Stanley új munkája, a «Legsötétebb Afrikában» Ráth Mórnál fog megjelenni magyar fordításban. A kiadó Brozik Károly dr.-t bízta meg az átültetéssel. A nagy érdeklődéssel várt utazási munkát könyvben való megjelenése előtt a «Budapesti Hírlap» adja ki folytatásokban, már e hóban megkezdvén annak közlését. «Az államtitkár» ez a czíme Wilbrandt új vígjátékának, mely e héten derekas sikerrel került szinre a bécsi burg-színházban. A darab hősnője : írónő, mégpedig publicista. A nemzeti színházban egy reprise volt a hét eseménye, «Richelieu»-t, Bulwer drámáját elevenítették fel, melyet valaha Tóth József fordított le, hogy a czímszerepét eljátszhassa. «Richelieu» akkor se tetszett, valamint később se, midőn Bercsényi tett kísérletet benne. Egy darab korrajz ez a színmű, inkább csak történeti képek sorozata, mint dráma; a mi közönségünknek pedig az efféle színdarabok iránt soha se volt valami nagy praedilectiója. Hogy ezt a kétszer is megbukott darabot mégis elővették a színházi archívumból, valószínűleg csak Újháziért történt, aki Haasetól kaphatott kedvet a czímszerep eljátszásához. Karakter-színészeket mindig is csábítani fog ez a szerep, mert a Bulwer Richelieu-je eléggé composit alak, melyben sokféle jellemvonást férkőztet együvé a szerző. Ez a