A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-02 / 9. szám

148 Ellene mondott pedig maga a magyar géniusz. Tudniillik, Eötvös Károly, a­ki, egyik tisztelőjének kifejezése szerint, ennek a sokat emlegetett magyar géniusznak a Kaposztó mentébe bújt meg­testesülése. Ellent mondott több okból, de legfőképett azért, mert szegények vagyunk. A dolog a pénzügyi bizottság ülésén történt, a­hol szerencsére jelen volt Fáik Miksa is, a­ki nem írta alá ezt a szegénységi bizo­nyítványt. Nem is első, nem is második eset, hogy valamely kényes szituáczióban Fáik Miksa mondja ki azt a szót, mely a «magyar név» hírének érdekében a legméltóbb szó, vagy talán az egyetlen szó, a­melyik helyén van és a helyzetnek megfelel. Hogy is mond­ták Deákról ? Jó az öreg a háznál! — Ez az elismerés nem komikus azóta, a­mióta a legbölcsebb magyar mosolyogva elfogadta. * Hétfőn kezdődött el az appropriationális vita. A fővárosi ipa­rosok körének műkedvelői a helyzet magaslatára emelkedtek és nyomban előadták a «Süketnek kell lenni !» czímű vígjátékot. Tisza Kálmán mindennap audientiára megy a királyhoz. Mégis van hát egy hely, a­hol nyugodtan kihallgatják. * Falk sem égszakadást, sem földindulást nem jósol a jövő hétre, következésképen Péchy Tamás sem fog enuntiátiókat tenni. * Panaszkodik Eötvös, hogy Tisza Kálmán nem keresi az ellen­zékkel való érintkezést. Tessék elhinni, hogy van rá elég oka. * Törvényt hoznak a vasárnapi munkaszünetről. Uj jogczim a naplopóknak a henyélésre.* Elkezdődtek a kir. táblai zarándoklások. A debreczeni depu­­táczió hosszú orra­ ment haza; nyilván azt üzente velők Tisza Kál­mán : «Hej Debreczen, ha rád emlékezem !» ÍS a Le le. 7. sz. feladváray. Sardotscy Miklóstól Triesztben. Sötét (12). Helyesen fejtették meg­. A pesti sakk-kör és a budapesti sakkozó tár­saság, Auspitz­ Emil, Eisler Ödön, Balogh Zoltán, Kiss Emil és Mandl Géza. Világos indul s a második lépésre matot mond. Az 3. számú feladvány megfejtése : Világos Sötét Szelet- és oszloptalány. — Döbrösy Gyulától — E szeletekből úgy állítandó egy négyszög, hogy a betűk által képezett sorok Petőfi egy szép költeményének kezdetét adják. Ez oszlopok a nyilak irányában mozditandók, hogy a betűk által képezett sorok Petőfi egy költeményének kezdetét adják. Heti posta. Mindennemű reklamácziók egyenesen a szerkesztőséghez József körút 44 sz. alá intézendők. Budapest. «Melyik boldogabb ?» Az-e, a ki egy tévutra vezetett ösztön sugallatának engedve rossz verseket firkálgat, vagy az, a ki azokat elolvasni kénytelen ? ítéljen ön maga. » Eperjes. «A csonka százada simán folyó sorok, elég ügyes forma, okos berendezés, bizo­nyos érzék a hatás iránt és mégis­­ nem nekünk való. Conventionális, elkoptatott tartalmát sokszor elpengették a hatvanas években, a­mi­­kor az divat volt. Azóta költészetünk, ha olyan titáni képviselői ne­m akadtak is mint az előző évtizedekben, mégis hatalmas lendü­letet nyert, fejlődött. Egészben véve a mostani írói nemzedék ma­gasabb színvonalon áll és mindenek fölött szorosabban simul a modern európai irodalmakhoz. A költészetben az egyéniség lett a jelszó. Voltaképen minden időkben az volt, de értékét sohasem helyezték oly magasra mint korunkban, midőn ritkábban találkozunk vele. Valami effélét keresnénk minden beküldött jobb dolgozatban, az önében is, melynek csak negatív erényei vannak. Olvassa el csak még egyszer Jókai «híres forradalmi csataképeit». Hol az az eleven poéta, a­ki ezekkel versenyezni merészelne ? A balsiker ne riaszsza önt vissza. Vederemo. — Ausztin. Ön tehát a Gizuskát azért sze­reti, mert modellre van szüksége ? Lássa, ez új dolog, erre szaba­dalmat vehet. — Julia. (Novella.) Okkal-móddal mindent el lehet mondani, de nem így. — Tutschek Anna. Magánlevélben. — Buda­pest. «Őszi dalok», «A szerelem könyvéből». Nem közölhetjük. Alkal­milag, ha ismét beküld valamit, elolvassuk. — Ama bizonyos vidéki lapokat, melyek a «Hét»-ből olykor egyes közleményeket átvenni szok­tak, egész bizalommal kérjük, szíveskedjenek a forrást mindig fel­említeni. Nekik nem árt, nekünk használ vagy legalább is — dukál. — Margonya. A sentencziákból azonnal közöltünk néhányat; a novella, fájdalom még olvasatlan. Fölteszszük, hogy közölhető, azért nem siettünk vele. Engedje kérem, hogy a hét végéig még ápolhassuk ezt az illusiónkat, föltéve, hogy csak illusió i —­hassa. Ne ítéljen meg bennünket pessimismusunkért. Bizonyos tétovázó aggodalommal bontjuk fel rendesen a sűrű rendben érkező vaskos ajánlott leveleket : mindegyik olyan puffadt, mintha egy-egy dynamit-bombát rejtegetne. Pedig vajmi ritkán sül el egy is ! Túlnyomólag lyrai verseket tar­talmaznak, a­melyekből két dolgot tanultam meg: először, hogy e föld valóságos siralom völgye és másodszor, hogy a fűzfapoéták igen sok hasznot hajtanak az államnak. Dupla portot fizetnek és leveleiket mindig ajánlva adják fel. Ez is valami ! Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Kiss József. Főmunkatárs : Justh Zsigmond.

Next