A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1889-12-01 / Mutatványszám

18 Heti posta. Kairó, Justh Zs. Az olyan főmunkatárs, a­ki carrierejét sza­badságon kezdi és az első szám elől Egyptomba menekül, nem sokat nyom a latba; de viszont az olyan főmunkatárs, a­kiben a kazán­robbanás sem képes kárt tenni, megbecsülhetetlen és annak nagy jövőt jósolhatunk. A ködös bizonytalanba kifeszített vitorlákkal induló «Hét» teljes lobogó-díszszel üdvözli Önt. Hip, hip, hurrah! Várjuk érdekes úti éleményeinek leírását és a kairói képeket. Szabassa levél­papirosait valamivel nagyobbra és töpörítse össze kissé lándzsa-betűit, hogy levelei levél­számba mehessenek. Üdüljön és épüljön! Kiváncsi. Legyen nyugodt. A lapnak zene-, sakk és egyéb apró rovatai is lesznek és azon leszünk, hogy programmunk minden pontját hűségesen beváltsuk , de a mutatványszám természete úgy­szólván kizárja az actualitást, rendeltetése lévén, hogy álló négy hétig a szélrózsa minden irányába számlálatlan ezer példányokban röpíttessék széjjel. Egy actuális szám már három nap múlva veszít érdekéből és két hétre teljesen idejét múlta; azon voltunk tehát inkább, hogy érdekes olvasmányok szemelvényét nyújtsuk a közön­ségnek. Rendes számaink jellege majd inkább megközelíti a hírlapét. Kolozsvár. Köszönjük a fiatal meleg buzgalmat. Megfelel-e lapunk a jogosulatlan nagy várakozásnak? Mi részünkről mindent megtettünk, hogy a várakozást alábbhangoljuk. Egyébiránt jó első számot, még talán soha sem adtak ki. Mikor az ember új házba költözködik, ötször, tízszer, heteken keresztül rakja, cserélgeti a bútort, míg nagy ügygyel-bajjal eltalálja, hogy melyik darab hová kíván­kozik. Egy új lap nem sikerül egyszerre. Minden anyag csökönös, de enged és meglapul, ha mesterét érzi. Lapunk egy barátja beszéli, hogy mikor a continensnek talán legjobban szerkesztett lapját, a «Neue Freie Pressé-t», alapították, tizennégy próbaszámot állított össze a szerkesztőség, kiszedette, pár példányban kinyomatta és is­mét megsemmisítette. Csak a 15-ik próbaszám került forgalomba első szám gyanánt. Ez igen ajánlható, követésre méltó methodus, s nem kell hozzá egyéb, csak alaptőkének egy kis kerek millió. Mi, fájdalom, nem követhettük a fényes példát. . . . önök értenek. Szerencs. Mozgósítunk! A­ki a maga jószántából nem praenu­­merál, tessék karhatalommal rádiktálni. Magánlevelünk megy. Dr. Chyzer Kornél. Abban reménykedtünk, hogy annak a kellemes nyári estének folytatását fogjuk élvezni S.­A.­Ujhelytt. De egyelőre aligha lesz lehetséges. Halaszszuk a felolvasást későbbre, talán a böjti évadra. A sovány böjti koszttal szörnyen összevág majd az a felolvasás. Ön addig gondoskodhatik egy lengyel tudósról is, a­ki végig hallgassa, azok jó hallgatók. Mindenek fölött pedig ne felejtse el, hogy van egy újság, a­melynek czíme: «A Hét». Párizs. A............Erzsiké. Üdvözöljük a mi beczézett, ropogós nyelvű kis házi macskánkat, a­kinek jövendőbeli karmolásaira nagyon kiváncsiak vagyunk. Legközelebb egy csomó arczképet küldünk Ön­nek, hogy művészetét a «Hét» czímlapja számára fructifikálhassa. Hamar levelünk lóhalálába indul. Ipolyság. IV ... . Sándor. Az Ön közreműködését nem nélkü­lözhetjük. Számíthatunk reá? Jolán. Természetesen. Hogy képzelhet Ön mai napság komoly újságot«Orvosi tanácsadó» nélkül? Ilyen nervosus,beteges korban a dok­tor egyáltalán nélkülözhetetlen, de gondoskodtunk róla, hogy nekünk fiatal, elegáns, a «szépészet» legtitkosabb mysteriumaiban járatos orvo­sunk legyen, a­ki bizalmas kérdésekre — miután bizalom bizalmat érdemel — ugyanily módon fog válaszolni. Csak tessék! Éljen az alkalommal. Budapest. Farkas Imre: Az egész, fájdalom, elkésett, de czikke utolsó bekezdését, már csak hálából is kinyomatjuk, így töredékben is szép és mindenek fölött igaz, a­mit Ön ír. — Vajha ráillenék a mi lapunkra is ! «Jogászbálba, első debüt­re készülő fiatal leánykához is merném hasonlítani — írja ön — az új lapot. A gondos mama, sokszor a bőtapasztalatú nénik segítségre hívásával, aggodalmas körültekintéssel igazgat a rózsaszínű toiletten, minden fodrocskát, minden plissure-t, minden csipkét, minden ránczot, hogy tökéletes legyen a harmónia, s nagy a tetszés. S a­mi az új szereplőn legjobban tetszeni fog, az mégis csak a fiatalság üde bája lesz, mely nem követi a sablon által simára tiport utat.­­ Ez biztosítja a debüt sikerét. Ha egy szenvedélyes ifjú azt mondja egy lánynak : «Te vagy az én első szerelmem», ebből szinte biztosan arra lehet következtetni, hogy lesz a vallomást tevőnek második, harmadik, negyedik, tizedik szerelme is. S ő minden következő szerelmétől többet fog követelni mint a­mennyit az előzőtől követelt. Egy új lapnak is minden újabb számától többet, szebbet, jobbat várunk. Okos szerkesztő számol ezzel az igazsággal s a mi legszebbje van, azt későbbre hagyja. És mégis az első benyomás a döntő. Mert a ki első szerel­mében csalódott, az bajosan fogja magát rászánni új szerelemre.» Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Kiss József. Főmunkatárs: Justh Zsigmond. ciffü is !­■ Bécsi­ utcza 3.sz. ... F I S­C csász. és kir. udvari porcellán- és majolika-gyáros főraktárában Budapesten, Bécsi-utcza 3. szám alatt saját gyártmányainak meglepő és érdekes újdonságai vannak közszemlére kitéve, melyeknek megtekintésére a t. közönség felkéretik. A közeledő ünnepekre, szintúgy alkalmi ajándékul a legalkalmasabbak az itt kiállított majolika-díszkorsók, virágtartók, virágedények, dísztálak, pálmaedények stb. Por­­cellánból: asztali, kávés, tea, mosdókészletek, nippek, virágkosárkák, bonconnierek stb. Művészi kivitelű porcellán-festmények, régi mesterek mintái után. A díszesen kiállított képes árjegyzék kívánatra ingyen és bérmentve küldetik. FISCHER J. cs. és kir. udvari porcellán- és majolikagyáros. ■ ■ ít»i ti ■ » ■ nnTrrrirmrmTrBníiai 1 ■ mn itttí

Next