A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1890-01-12 / 2. szám

36 hagyományokkal telve, meg voltam győződve, hogy nem lesz bűnpör az esetből. A sikkasztó két s-sel és kétpontos y-nal írta a nevét. Ugyan­azon párbeszéd folyt le köztünk, a­melynek a végét félreérthetlen erélylyel megnyomtam . — S ezek után ön bizonyára tudja, hogy mi a kötelessége? Holnap reggelig ideje van, isten legyen önnek izgalmas! Csakugyan. A sikkasztó ur még az éjszaka­­ megszökött. * A jégsport virágzik s az idén nincsen lábtörés. Ellenben az arisz­­tokráczia a perronról az idén is úgy lenézi a jégcsaládot, mint tavaly. Csak annyi változott ebben is, hogy a legkékebb kékvér már a budai jégre vette magát s ebből csinált divatot. S ah, hány kiváncsi polgári szivecskének fáj a nagy jég­családban, hogy előkelő jégtestvérei az idén már — lenézni nem méltóztatnak őket. Pedig olyan kellemes volt­ még a múlt télen is, ha Éva kiváncsi leánya egy-egy előkelő ruhaszabást s egy-egy mo­solyt vagy mozdulatot elleshetett tőlük, hogy a jour fixen imponáljon vele a heti társaságnak. A Carneval herczeg pedig már szerdán bevonult a reboutba. A küszöbön egy kissé megbotlott ő herczegsége s még sántikál. S a jogonc­­ok vezették be, így kell nevezni őket, mióta a turisták fölkerültek. Az igaz, hogy még ezek nem jogászok, de a bál­hoz egészen elég a házasság-képesség. A farsangról bajos volna valami jót mondani. A mi farsang­jaink egyformák. Ünnepélyesek és unalmasak. S rettentő sok csalódott reményt és ruhakontót hagynak maguk után. Nem tudom az «esprit hongrois» beüt-e valamikor a mi báljainkba megint (mert hiszen ilyen volt valamikor­) egyelőre csak Sakkrejtvény K. Zs.-től. Lóugrás szerint megfejtendő: annyi bizonyos, hogy a farsang alkalmával elpocsékolt pénztömeg­gel a férjhez menő leányok száma többé semmi arányban nem áll. Míg egy-egy férjhez megy — a gonosz statisztikusok ezt is számbavették már — a nemzeti vagyonból minden menyasszonyra 27,500 frt hadi . . . azaz báli költség esik. Hölgyeim, ne higgjenek a látszatnak. Az Aladárok,Victorok, Emi­lek, Andorok, Pisták, Adorjánok, Bandik, Gyulák, Kálmánok és Guidók csak bolondoznak és eszükben sincs, hogy megházasodjanak! Geid­a. Heti posta. Budapest. L. S. Bizonyára szívesen vesszük becses észrevételeit a «Szalonkérdésben», mely még mindig actuális, daczára annak, hogy egy sereg tárczában és vezérczikkben tárgyalták lapjaink. A «Szalonélet» írójának nagy elégtételére szolgálhat, hogy az ő finoman hegyezett tolla ennyire mozgásba tudta hozni a szellemeket; hogy kődobására a tó felszínén még egyre sokszorozódnak, szélesednek a karikák ... Az ilyen kérdésekben souverain-álláspontot elfoglalni senkinek sem lehet, mert nem a szürke theoria, hanem az élet fogja majd eldönteni, hogy kinek van igaza. Egyelőre pedig minden álláspont jogosultságát elismerjük, ha abban önálló felfogás és szellem nyilatkozik. Mai számunkban Szemere Attila szól hozzá a «szalon­kérdéshez» s mi habozás nélkül közöljük czikkét, mely sok igazságot tartalmaz, de a­melyhez sok szó is fér. Nem is annyira az iró, mint inkább a bohémien szempontjából feszegeti a kérdést. De fog akadni olyan író is, aki nem bohémien és olyan Gulliver, akinek a komornyik frizurája nem imponál, aki azt a világot «ahol unatkoznak», bár keveset törődik formáival, meghódítja szellemével, föltéve, hogy érdekében áll és a fáradságot nem sajnálja. Egyébiránt azt hiszszük, kötéllel oda se fognak senkit. Csak az megy, aki akar. Franczia­­országban sincs különben. A fiatal Dumas salon-ember, Zola pedig meglehetősen félszeg és szívesebben vonul meg falusi magányában. Budapest. Dramolette. Legyen oly szíves és közölje velünk lakását. Levelet irtunk és nem tudjuk hová czímezzük. Devecser. Irénke. Másikat kérünk. Az achroszichon betűi miatt nem adhatjuk; tud ön annál szebbet is, jobbat is. Poste restante. A legjobb akarat mellett sem telje­síthetjük kívánságát. Nekünk nem alkalmas , más lapnak is alig. Talán valamely vidéki lapnál lehetne elhelyezni, ha ok­­vetetlenül nyomtatásban látni akarja. Nagyvárad. Lapunk ezentúl rendesen minden vasárnap fog megjelenni. «A Hét»-ből a mutatványszámon kívül eddig még csak egy szám jelent meg, mely az első vasárnap (jan. 5.) keltét viseli. Kaposvár. F. Ne vegye zokon azt a nyolcz sort. Ott erősen érezhető zökkenés volt, a­melyet egy tollvonással sze­rencsésen elsimítottunk. A többi beérkezett kéziratokról térszűke miatt csak a jövő számunkban írhatunk. Orvosi tanácsadó: D. A. úrhölgynek Temesvárit. Hogy várjon a ken­dőző szerek (sminkek) ártalmasak-e ? Bizony ártalmasak, mert hosszas használat után a bőrt mindannyian redőssé és foltossá teszik, a­mikor azután épen nem lehet azoktól szabadulni. Legártalmasabbak a fehér kendőző porok közül az ólomfehér­­tartalmúak, a­melyek nem ritkán ólommérgezést is okoznak, a wismuttartalmúak sem ajánlatosak, és mivel a legtöbb titkos összetételűben ezek az anyagok vannak meg, azért is azt aján­lom — hogy ha Nagyságod ezek nélkül nem akar lenni — hogy a gyógyszertárban csináltasson fehér sminket a követ­kező recept szerint: Baryt, sulfur. 300­0, Zinc. oxyd. 560'o, Talc, venet. 15000, Misce subtilis. Ez a «Blanc de Cygne» nevű és ártalmatlan. Vörös sminknek pedig ez a receptje : Car­­mini opt. 4­0, talc, venet. 700 0, Sol. gummi Tragac. qtt X, ol. amygd. dulc qtt V. M. D. in oil. Ezt pedig «Rouge en pot»-nak hívják. Tremulus, Kassa. Sohse féljen az influenzától, habár az fővárosunkban dühöng és a mint kegyed írja, Kassán is föllépett. Az orosz nátha többnyire arról nevezetes, hogy nátha nélkül jár, csak az 1 — 3 napig tartó magas láz, a fej­nek és a tagoknak fájása, gyakran a köhögés teszik kellemet­lenné és kényszerítik az embert, hogy néhány napig az ágyat nyomja. Különös ironáiája a sorsnak, hogy nagyobbára a doktorok kapják meg legelőbb. Ha kegyed­e bajba esnék, akkor ne siessen elhagyni szobáját, maradjon utána 4—5 napig otthon, mert különben könnyen visszakapja. A gyógyítását bízza az orvosára. Ir. IT. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Kiss József. Főmunkatárs : Justh Zsigmond. Megfejtés a 4. számban.

Next