A Hét, 1890. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-24 / 34. szám

TTT“~—--7 “*W. •'. /*.: ík .'. ':• 128 De mivel a világváros poézisével sehogy sem fért össze e prózai név s a történelemben rákmódra visszafelé haladó városi csizmadiák már akkor végig mentek volt Széchenyin, Wesselényin, József nádoron, Mária Therézián és épen Rákóczynál volt behajtva a magyar történelem könyvének egyik lapja; elkeresztelték a Kölberből lett bornyát a Rákóczynak. * Ez is csak azt bizonyítja, hogy még a rák is túltesz a magyar közönyösségen. A rák, ha visszamen is, mégis rátalál a fészkére. Hanem az elkeresztelésekre nagy hajlamunk volt mindig és a kulturharczot is — fogadni mernék — nemsokára «Csáky szalmájáénak — fogjuk elnevezni. Bortheli: Színházi krónika. A nemzeti színházban, ahol e hó 18-án újra megkezdődtek az előadások, Szent István napján már első előadás is volt: bemutatója Dobsa Lajos, a régóta hallgató drámaíró, Sz. István királyit czímű drámájának. E darab előadásával a nemzeti színház régi mulasztást hozott helyre, mert bár e színmű nem tartozik szerzőjének szerencsésebb conceptiói közé, de egészben is s különösen egyes fényes részleteiben olyan distingvált alkotás, melynek kell hogy helye legyen a nemzeti színház műsorán. Annyival inkább, mert e darab hajdani viszontagságainak tulajdonítható, hogy Dobsa Lajos oly régóta visszavonult a színpadtól, drámairodalmunknak kétségtelen veszteségére. Mily igazi drámai erő vált ekkép tétlenné . I. István egyes jelenetei is tanúsítják, különösen a Vazul megvakíttatása utáni jelenet, mely valóban megrázó. Az egész azonban, mint említettük, Dobsának kevésbbé sikerült munkái közé tartozik, egy nem érdektelen korrajz, de semmi esetre se szomorújáték, mint ahogy a szerző nevezi. A tárgy azonban oly hálátlan volt, hogy nem csoda, ha a szerző nem boldogult vele. A szent királynak egy íze se mutat tragikus hősre, a történelemben sem, de a Dobsa darabjában se. Itt az volna a tragikuma, hogy az ármánykodó idegenek kedvéért eltávolítja magától a magyarjait. De ez sehogy sincs a drámában kidomborítva. István király nem is cselekszik a drámában semmit, ha csak azt nem nevezzük cselekvésnek, hogy megházasítja a fiát s megírja jogtörténelmi nevezetességű leveleit. Épp oly kevéssé tragikusak a többi alakok is. De, ismételjük, szépen írt jelenetek bőven vannak a darabban, így például igen jól van festve Crescimira fájdalma Imre halálán. Az előadás kissé nyárias volt. A főszerepeket Nagy Imre (Vazul), Szacsvay (I. István), Mihályfi (Imre), Gyenes (Péter) és Alszegi Irma asszony (Crescimira) játszották, akik közül csak Nagy Imrének sikerült a kis közönséget meghatnia. A budai színkörben csütörtökön volt a Kopácsy Juliska kisasszony jutalomjátéka, s ez alkalommal a színkör akkora közönséget látott, mint a minőt már nagyon régóta nem. Orpheus-t adták, melyben Kopácsy kisasszony igen ízlésesen játsza és énekli Euridikét. Nem kell mondani, hogy mennyit tapsoltak, s hogy ez este mennyi virág fogyott el a különben nem túl lelkes Budán. «Orpheus»-t megelőzőleg Murai Károly hálás darabját, a «Virágfakadás»-t adták Lázár Margittal a főszerepben. A „nemzetközi színház“ építési terve elkészült és helyben hagyás végett a napokban be fog terjesztetni a fővárosi tanácshoz. Az új színházban e szerint kétezer számozott ülés lesz, és a szárnyépületben egy hangversenyterem, egy kávéház és egy étkezőhely. Az építési költség, a telek árán kívül, négyszázezer forintra fog rúgni. Solymosi Eleket, az ismert komikust, hír szerint, újra szerződtette a népszínház, ami annál szívesebben fogadott hír, mert a népszínházra bizony nagyon ráfér, ha személyzetét kissé megerősíti és felfrissíti. A meiningeni színtársulat, mely az utóbbi évtizedekben a continensnek minden nagyobb városában vendégszerepeit s mindenütt nagy tetszést aratott, fel fog oszlani a meiningeni herczeg rendeletére, a melyben betiltja a társulat vendégszereplését s az összes tagoknak felmond. Ezentúl a meiningeni udvari színházban csak kisebb személyzet fog működni. S 2 á m rejtvény. Bachveipa\ 'Itvadartól. 17, 39, 3 6, 17, 39, 14, 3, 17, 39, 37, 38. Virág neve, szépet jelez. 42, 31, 8, 28. Tűz is, viz is, mindkettő ez. 7, 30, 21, 5, 32. Mesemondó, regény-gyáros. 36, 12, 38, 27, 17, 7, 10, 11. Somogy megyében egy város. (18, 11, 201, 5; 11, 35. Egy múzsa a kilencz közül. 29, 41, 35^ i, 23, 5^, é,‘ 27. Gázló madár, ritkán röpül. 25, 12, 17, 17, 14. Hires olasz költőt jelez. 15, 2, 19, 8, 24, 16, 14. Költői műfaj neve ez. 26,12, 9, 24, 35. Folyó, Svájczországban fakad. 22, 4, 13, 40, 43, 34. Egy «néhai» humoros lap. Petőfiből egy citatum. Nem kell hozzá semmi dátum. 1-43. Megfejtése a 36. számban. A 31. számban közölt számrejtvény megfejtése : A milyen szomorú a válás. Olyan víg a viszontlátás A 32. számban közölt betűtalány megfejtése : Két jó van, mi fölött sorsnak nincs hatalma. A 33. számban közölt képtalány megfejtése: Aczél, kova, tapló. Helyesen fejtették meg : Vadas Erna, Kalotaszegi Katicza, Vörös Józsefné, Löwy Malvina, Rabényi Alajos, Lencz Ida (hézagosan) Deutsch Irén, Ostermuth Rudolfné, Elsner Aurélia és Aranka, Weisz Ida, Csorvás Zoltán, Schossberger Hermainné, Beck Károly, Zombori Gyula, Csertvinszky Karolin. Ifj. Perlaky István. Heti posta. Alberti Izsa. Ez az Ön dr. Kolibrije voltaképen Mr. Hercules. Mr. Hercules pedig egy egyfelvonásos vígjáték, mely ugyanazon helyzet és tévedés körül forog. Nekünk nem alkalmas. A «Nefelejcsek» közül egyet minden esetre használunk, talán az Idyllt is. — Gyermekszerelem. A kritika olyan mint a keserű mandula. Ha megczukrozzák is, mégis csak keserű marad. Legyen Nagysád elnéző irántunk és ne kívánja, hogy a beküldött dolgozat kezdetleges voltára utaljunk. — Tornya. S33 E. Tiszteletreméltó érzelmek, amelyek azonban az olvasóközönséget nem igen érdeklik. Ha az irodalmi pályán boldogulni akar, óvakodjék a vízióktól. — Győr. P. V. A szerelem parabolája. Egy borzos kis murillói angyal a kék mennyországban és egy fiatal kocza-ördög a pokolban véletlenül egyszerre kértek és kaptak szabadságot. Az egyik megcsömörlött a mennyei mannától és hősnek találta az égi temperaturát, a másik megunta a pokoli dicsőséget és hűsölni vágyott le a földre. Itt találkoztak, egymásba beleszerettek és egyesültek, így keletkezett az első ember. Mikor az urlanbjok letelt, a borzas angyal visszatért a mennybe, a kocza-ördög visszatért a Dante poklába. Távozóban mindkettő ugyanazt az adományt hagyta az emberi nemre emlékeztetőül: a szerelmet. Az angyal, hogy a mennyre emlékeztesse: az ördög, hogy a gyehenna tüzét éreztesse vele, így keletkezett a — demimonde. — Köszönjük. — Dalok 1—10. Könnyen kikerekíthette volna egy tucatra ! — Budapest. F. Sándor. Az «Apró versek» közt van néhány csinos, de a fordítás több mint pongyola. — Budapest. F. Jenő. Tanárainak bizonyára igazságuk van, de nekünk is. A mi iskolai gyakorlatnak kitűnő, még azért nem lapba való. — Arad. R. A saison morte sem tart örökké. Kiállítási croquis-kat örömest közöltünk volna. —Nagyvárad. Mindkét kéziratot figyelmes jóakarattal elolvastuk, de bizonyos routinnál egyebet nem találtunk bennök. Nyilvánvaló, hogy a fogyatékos tárgy az oka. Abból más se csinálhatna különbet, kivált ilyen temperaturában. «Aludjék, a ki tud!» zengi Vajda János, egyik poémájában. Mi meg azt mondjuk: «írjon, aki tud» — ilyen időben. Zörgessen újra. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Kiss József. Főmunkatárs : Justh Zsigmond. Fekete, fehér és színes selyem-damasztokat irt 40 krtól 7 frt 75 krig méterenként (18 fajtában) küld darab vagy ruhaszámra bér- és vámmentve. HENNEBERG G. (cs. és kir. udv. száll) zürichi gyári raktára. Minták kívánatra küldetnek. Levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó.