A Hét, 1890. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

------,-----,------------------r--------—.—«r------------0- - spr - • — r----------— --------------------’ £?-------- -------■/"■■■' ~ 256 Kép talány. Irodalom. A Petőfi-társaság vasárnap tartotta meg október havi fel­olvasó ülését, jókora közönség jelenlétében. Az első felolvasó Palágyi Menyhért volt, a­ki egy philosophiai munkájából mutatott be hosz­­szabb részletet. Utána Váradi Antal, a társaság legjobb deklamátora ült az olvasó asztalhoz s Endrődi Sándor egy hangulatos versét, szavalta el, melynek hatását a kitűnő előadás csak fokozta. Majd ismét Palágyi Menyhértre került a sor, a­ki ezúttal már nem a maga munkáját, hanem Komjáthy Jenő vendég verseit olvasta fel. A kö­vetkező felolvasás ismét vendégé , a Hevesi Józsefé volt, kinek «Subi’ mare lucida» czímű novelláját Szabó Endre olvasta fel. Végül Jakab Ödön adott elő néhány szép költeményt, melyek zajos hatást tettek. Az irodalomtörténetnek, mióta az Abafi Lajos Figyelője megszűnt, nincs magyar közlönye, de úgy látszik, legközelebb már kettő is lesz, mert míg az újonnan megalakult Corvina-társaság csak a napokban határozta el egy ily közlö­ny kiadását; az akadémia utolsó értekezletén is szóba került egy hasonló vállalat megindítása. Gyulai Pál ugyanis indítványt tett arra nézve, hogy az irodalomtörté­neti bizottság indítson egy irodalomtörténeti negyedéves folyóiratot. Az értekezlet elismerte az ily vállalat szükségét s az indítványt elfogadva, annak bővebb megvitatását az illető bizottságra hagyta. Ugyanezen az értekezleten jelölték ki a legközelebbi szépirodalmi pályázatok bírálóit is. A Teleki-díj szomorújátékait Jókai Mór, Szász Károly és Berczik Árpád fogják bírálni; a Farkas-Raskó-díj hazafias költeményeit Lév­ay József, Bánóczy József és Lehr Albert; a Bu­­lyovszky-díj hazafias ódáit pedig Gyulai Pál, Csiky Gergely és Vadnai Károly. Komócsy József tintatartója. Komócsy József költőnk tudvalevőleg november elején üli meg irói munkásságának 25 éves jubilaeumát. Ez alkalomból legmagasabb helyről a Ferencz József­­rend lovagkeresztjével lett kitüntetve és pályatársai és tisztelői részé­ről is ovatiókban fog részesülni. Tisztelői többek közt egy remek­kivitelű nagyértékű tintatartóval s arany tollal fogják meglepni. Nem is annyira tintatartó lesz ez, mint inkább egy kis architectoni­­kus szobrászati diszmó a költő íróasztala számára. Megpróbáljuk leírását adni. — Tervezője a legtisztább, legnemesebb formájú és arányú olasz renaissance-korbeli stylust tartotta szem előtt. Elrende­zése a következő: egy sík lapon, melyet 4 angyal támogat szár­nyaival, áll egy nagy arany kagyló. Ebben a kagylóban nyer el­helyezést maga a tintatartó gyanánt szolgáló, renaissance motívu­mokban gazdag, római urna. Jelképezni akarván ezzel , hogy vala­mint kagylóból kerülnek elő a gyöngyök, úgy a költő gyöngyei is — a gondolatok — a kagylóban álló tintatartóból kerülnek tolla alá. — Az urna mögött, egy piedestalon, kecses mozdulattal foglal helyet a költészet múzsája, egy szép fiatal nő és a tintatartó fölé hajolva megkoszorúzza azt. Pálma-, babér- és cserfa-lombok között, a piedestaltól balra egy lant, jobbra pedig Komócsy «Szerelem köny­vének» ezüst utánzata van elhelyezve.­­ A műnek anyaga, az egyes aranydiszitésektől eltekintve, tömör, tiszta ezüst, mely kékes, nemes platinával van bevonva. Az egész tintatartó egy összhangzó és a biablonszerűtől távol álló műnek benyomását teszi és dicséretére válik úgy hazai műiparunknak, mint magának Zitterbarth Károly ékszerésznek, a­ki készítette. A múzsa alakját Lóránfi Antal szobrász­tanár mintázta kiváló gonddal. Az egész műnek tervét pedig ifjabb Bobula János építész alkotta meg. Az Árvai és Társa czég főnöke, Mezei Gyula úr hazaérke­zett külföldi tanulmány­útjából. Parisban és Londonban járt hallani és látni, hogy a divat ez­emporumaiban mit költött ki a gólya ? Micsoda divatok fognak a megindult évadban dominálni ? Hozott sok újat, szépet mindennemű drága kelmékből, selymekből, phantasia­­czikkeket, női fejecskéket elbódító csecsebecséket, új ruhamintákat stb. A jövő számunkban újra felveszszük divattudósításainkat és akkor bővebbben ismertetni fogjuk azokat. Rozsnyó­ Nagysád lovagiasságunkra apellál és mi oly fél­tékenyen megőrizzük incognitóját, hogy még álnevének kezdőbetűit sem merjük a papirosra bízni. Okos és szerény levelét elolvasva, nem tartunk tőle, hogy megneheztel reánk, a miért kérését megta­gadjuk. Költeményei még nem ütik meg a közölhetőség mértékét. Itt-ott egy strófa fülbemászó, jól csendül. Legjobb a «Késő őszszel» czimű, melyben a földről írja: Álmodik rügyedző, felfedező ágról, Rászálló, csapongó kis dalos madárról. Nyílni lát sok ezer, farkaszínű, bimbót, Hallja már, mint fújja pásztor a tilinkót. Miskolcz. R. Katinka. A könyvárusi közvetítés útján menő lapoknak ép oly pontosan az előfizetők kezeihez kell jutniok. Ha rendetlenül vagy elkésve kézbesítik, saját és előfizetőink érdekeinek megóvása czéljából majd intézkedünk. Szives üdvözlet ! Gróf P. Gy. Sóhaj. Az első két szakasz gördülékeny, a vé­gén ellapul. Ha van valami, a­mi gondolkozóba ejt, ez az, hogy sem prózájában, sem versében nincs semmi szertelenség. Ön poétának ép oly okos, mint a­milyen józan prózájában. De ez nem bók ! A renegát. A beküldött forradalmi tárgyú elbeszélés egyik sar­kalatos hibája az az ódás lendület, a­melylyel megírta. Az epika nem tűri meg a pathetizálást. Ezt a nagyon egyszerű történetet nagyon egyszerű nyelven kellett volna előadni és ahhoz a nagyon egyszerű nyelvhez talán nem ártott volna, ha mindjárt egy füst alatt más történetet is componál. Lássuk a meséjét. A szabadságharczba indulók közül egy fiatal ember otthon hagyja aráját, harczol, átmegy az osztrákokhoz, az osztrák sereg ostromolja és beveszi a várost, hol menyasszonya ezer aggodalom közt várja a szabadságharcz ki­menetelét és kedvese visszatérését. Találkoznak. A leány borzadva fordult el renegát-vőlegényétől, hanyatt esik, meghal, a szive meg­repedt. A vőlegény holtig bűnbánó- remete-életet folytat és minden nap ott lézeng a kedvese sírja körül. Hát lesz ez erősen romantikus dolog és az ilyenek ellen szállott síkra don Miguel de Cervantes, a félkarú hős, a­mikor megirta a tántoríthatatlan bátor lovagnak, Don Quixottenak történetét. Az ön szemei előtt nyilván Jókai Mór «For­radalmi csataképei» lebegtek, ezek a drága gyöngyei Jókai költé­szetének ; de a­mi utánozhatatlan, annak az utánzását megkísérteni — hiábavaló. Excelsior. Az, hogy «A Hét»-et megkedvelte, kitűnő ízlésre — és az, hogy barátnői közt terjeszteni óhajtja, igen praktikus észjá­rásra vall. Nagysád nyilván érzi, hogy a platonikus jóakaratnál töb­bet ér egy kis erélyes támogatás. Vajha beküldött verse is olyan jó volna, mint szándékai ! Kilátásba helyezett látogatásának mindig örülni fogunk. Nagyvárad. Poétái keservek. Eleje, vége elég sima, elég ügyes, azonban olyan ócska themát variál, hogy gyakorlottabb toll­nak is bajos volna arról újat és szellemeset mondani. A­mi méltá­nyolni való van benne, azt szívesen méltányoljuk, de ki nem ad­hatjuk. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Kiss József. Főmunkatárs : Justh Zsigmond. Fehér selyemkelméket 60 krtól a 1ő 45 krig méterenként— simák vagy mintázottak( 180 különböző fajtában) — darab vagy ruhaszámra bér- és vámmentesen küld HENNE­­BERG G. (cs. és kir. udvari szállító) gyári raktára Zürichben. Minták rendelkezésre állnak. Levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó.

Next