A Hét, 1890. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
... -—” - vT*--------ír ' " ^ ^ ------ 309 Anima Italiae. Irta: JUSTH ZSIGMOND. I. Századok iramlanak el fejem felett, századok, a melyek egy fajra nyomták rá bélyegöket. Egyik nap Nápolyt járom, órákat töltve egyik-másik olasz mester képe előtt, azután kimenve a zsibongó utczákra, lesem, hogy annak a látott mesterműnek szelleme hogy függ össze e rajongó munkás tekintetével, mozdulataival, ötletével. Majd másnap a Lacus Avernus csendes náddal benőtt partján, sima habjainál meg sötét barlangjában az oly ellentétes testvér Virgil és Dante szellemeit érzem. Mellettem egy kis piszkos parasztleány, ki elébb vadul a tarantellát járta, most a szűzanya mystikusan megvilágított képe előtt borul le s felidézi szellemét, csengve hozzá, hogy az előbbi pillanat érzelmeitől szabadítsa meg. A legérzékiebb nép, a melynek ősei Virgilt, Horacot, Petroniust szülték, kereszténynyé lett s Dantét, a megérzékített pokol mesterét adta a világnak. De jó egy más benyomás: Pompei egyik-másik házának piros falfestményei elhomályosítják Dante emlékét és sok századdal visszadobnak. Megelevenül Pompei, megelevenülnek Paestum istenei. Rózsaillat áramlik át a mocsarak büzhödt levegőjén, aranyos napfény hinti be a templomok magasztos romjait, a melyek még ma is annyira élnek s annyira az életet hirdetik . .. s egy fagyos szellő : a nap lement, a Malaria rálehelt az életre; s szemben mindezzel egyik-másik kapuczinus klastrom, a mely életet hirdet, más módját az életnek, a mely azonban jobban kifejezi létében a halált, mint amaz a pusztulást. Az ellentétek világa Olaszország; látlak a két végleten. És látlak madártávlatban s látlak szemlátta közelben... * Fel-felcsapó hullámos kék tenger szélén, virágzó rózsák, myrtusok, babér, olajerdők közepette a görög templom egyszerű vonalai. Összhang, béke, egység a képben. Rhytmikus vonalú hegyek a háttérben, egyszerű, nyugodt boldog élet a lábaink előtt. Az istennő szobra, amely a szépet, szerelmet s éltet jelenti, fehér márványtestével meztelenül a templom közepén s az ember leplezetlenül előtte. Szembe néznek s nem látnak az egymás szemében egyebet, mint hogy az élet szép s az élet jó. Az ember megérti azt, amit az istennő szépsége kifejez, dobogó szívvel, ujjongó arczczal előveszi ötsípú hangszerét, kiül a sziklapartra s eldalolja, fuvolázza a szellőknek, a rózsáknak, a zizegő nádasnak, a mely a templomot köríti, a szikláknak s társának, czéljának, szerelmének , az asszonynak, hogy szép, szép az élet, mert szeretni születtünk és szeretve halunk meg. És megérti szavát minden s a mindenség dalolja véle azt, a mit az Istennő mosolya s a szivében elrejtett örökkévalóság kifejez . .. Szép, szép az élet! * Ember és faj halad felfelé és lefelé. Circus porondján ember és vadállat egymással szemben. Százezrekre menő tömeg gyönyörködik abban a miért az élet. A küzdelem s pusztulás gyönyörénél van-e édesebb ? A százezrek felett, egy fejjel magasabban, arany diadémmal fején, az aki uralkodni született. Nyugodt egykedvű mosoly ajkán. Kezében élet s kivált pusztulás. Oly nagy, hogy midőn a lejtőn lefelé kezd csúszni, egy világot ránt le magával a semmiségbe. Egy új eszme életre híva: a Caesar. Távol, de közeledve már, egy újabb eszme — önmagával szemben, a melyet ellenségének érez s a melyet pusztít már azért is, hogy gyönyörbe fullva ne higyjen abban, a mitől tart. Érzi, az a mivel szembe áll, erősebb lesz nála, érzi, egygyé lesz vele s érzi, az eszme feleszi, megsemmisíti őt s mégis előbbi életét a végletekig ismétli s erőt a pusztításban keres. Az a pezsgő vér, a mely egykor életet jelentett, most már pusztulást jelez. Az elmúlásban keres erőt az elmúlás elviselésére . . . Itt a decadence. * Most már az elmúlás lesz a czél. Úgy kell élnünk, hogy elmúlva újra éljünk. A kereszt győz. Ismét ez a faj legelői s ismét a végletekig . . . «Mindent azért a mit nem tudunk, csak remélünk» mondja az a faj, a melynek pár század előtt «minden a jelenért» volt a jelszava. A tiszta körvonalak megteremtői a homályos, ködös tömjénfüstért lelkesülnek . . . annyi gyönyörnek meg kell adni az árát. Elkezdődött az az élet, amely természetes lélekkel homlokegyenest ellentétben áll. Feltárulnak a templomok fényes érczkaput, embert, vagyont — egy világot nyelnek el. Hideg a templom márvány padolata, lehűti az izzó, felhevült homlokot. Megszületnek az erény s a szemérem fogalmai. Feltárulnak a czellák ajtai, az olasz forró nap hiába járja be falaikat, csak nyirkosak, fagyosak maradnak. A bizonytalan jelen helyett a biztos jövő: ez a tan, amelyet az új mindenható, Caesar utódja, a három koronás csalhatatlan hirdet. S most ott tépi mellét az ember a florenczi, velenczei, római márványtemplomok lépcsőjén. Száz gyertyát gyújt mindegyik oltár előtt, mert százszorosan vétkezett. Egy oltárképet ad a templomnak, mert nem birt szabadulni attól, amire a rózsák, a csalogányok s a meleg napsugár tanították; egy templom az emberiségnek, mert elpusztította azt, aki útjába állott. Ködös világ, a bűnök világa . . . ördögökké lesznek, mert angyalokká kellett volna lenniök, nekik, kik annyira szívvel és lélekkel emberek. Sanyargatott testek; az érzéssel szembe állított érzékek; a siderális világ felé suhanó árnyak, a melyeknek sarait azonban földi szenny s vér mocskolta be; lehetetlen szerelem, mely az ég felé visz s néha a sárba ránt le: a Botticelli-k, Andrea del Sarto-k, a Dante-k, az olasz góthika korszaka . . . * Azután az újjászületés. Az emberi test létezik és van jogosultsága. Érdemes tanulmányozni, festeni, kőbe faragni, megénekelni, érte élni, leborulni előtte. A művész, a költő, az ember szivében megmozdult valami, felébred álmaiból, valóságra ébredt. Az lett, ami volt. Megérezte végre újra önmagának lényegét. De azért az a másik, az a beleojtott eszme is ott dolgozott a lelke mélyén... Athletáknak festő ezután szenteit, Krisztusait, Istenét. Gyilkolás után meg elmegy áldozni, gyónni. Eljött Michel Angelo, Benvenuti és Rafael kora. Ettől csak egy lépés még s Machiavelli, Leonardo da Vinci kétkedő, subtilis világába jutunk. De azért olasz az egyik s olasz a másik. ____ _____ ___ .•KitaEÉ—|__.