A Hét, 1891. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-04-19 / 16. szám

259 V­pli^^pgpipiip^l^SP^gj^pPi^gpg^P^jWPIII pesten — mindenütt él, mint örök példája az emberi­ség hülyeségének! És mindezek daczára tisztelt uram, kénytelen va­gyok kereken kijelenteni, hogy az ön »Té«^«-e mégsem pénz, nem teljes súlyú, törvényes tartalmú »Vérité d’or«, hanem igen ügyesen csinált, a költészet aranyával meg­aranyozott, de elvégre mégis csak utánzat, magyarán: hamisítvány és én uram, bármennyire sajnálom — ha­mis pénzverő. Hogyha ön a regényének például azt a czímet adta volna, mint a mi Jókaink az ő ismeretes Assicu­­razioni Generali-novellájának. A pénz betegséget akkor semmi szavam nem volna ellene. De ön a könyvét L’argent-nak czímezi és azt állítja felőle, hogy termé­szetrajza a pénznek, a mai társadalomnak és ez tisztelt uram, nem igaz. Mert kétségtelen ugyan, hogy alapíttatnak ban­kok szélhámosok által a legközönségesebb csalási szán­dékkal ; kétségtelen, hogy a börzén sokat játszanak; és kétségtelen végre, hogy a pénznek nagy a korrumpáló ereje. De azért nem kevésbé igaz, hogy vannak más bankok, a­melyek tisztességes emberek által alapíttat­­tak, a­melyek ma is fönnállanak és előreláthatólag még sokáig fenn f­gnak állani; valamint tény az is, hogy a szegénységnek még sokkal, de sokkal nagyobb a depra­­váló hatása. Végül pedig a börze — és ezt felejti ön leginkább — nem csupán és nem is első­sorban inter­­nationális gazemberek, kétségbeesett exisztenc­iák és a játékszenvedélyükkel nem bíró szerencsétlenek gyüle­kező helye, szóval nem Monaco vagy Monte-Carlo, ha­nem fényében legitim vásárja és értékmeghatározója egy nagy ország, vagy mint Parisban, egy világrész számtalan milliárdnyi állami, községi és ipari papírjai értékének. Ezzel foglalkoznak a börze tisztességes ele­mei, a pénzvilág Monde-ja; az amit ön leír, csaknem kizárólag a financziális Demimonde. És azután tisztelt uram, ön a­ki hadat szent a konventio-nak, a routine-nak,­­az elavult irodalmi fogal­maknak, ön az új, az originális­­— nem veszi-e észre, hogy az ön álláspontja ebben a műben, a vezéreszme, a­mely azon keresztül vonul oly végtelenül banális, hogy nincs az a német gouvernante-regény, melynek a vize­nyős alapgondolata elcsépeltebb volna. »Az átkos pénz« — hány helyen találkozunk ezzel a refrain-nel az evan­géliumtól kezdve Beniczky Bajza Lenkéig. »Die Börse ist ein Giftbaum« mondá pár évvel ezelőtt — képzelje! egy prussien — Maybach porosz miniszter, míg ellenben egy bécsi börzebáró sokkal nagyobb filozófiával a kö­­vetkezőképen jellemezte a tőzsdét: Die Börse ist wie eine Lacine — einmal rollt sie hinunter und einmal rollt sie hinauf. Szóval az ön álláspontja ebben a kérdésben a spicierek és mosónék álláspontja. Az én szerény nézetem szerint ez az álláspont egészen hamis. Én úgy látom, hogy a pénz azt a szere­pet játsza a modern állami és társadalmi szervezet­ben, mint a vér az emberi testben: éltető és tápláló elem, motorja a jó és a gonosz indulatoknak, szóval a leghatalmasabb erők egyike. Ha a társadalomban kevés a pénz, akkor pénzszegény, valamint vérszegény az em­ber, ha kevés a vére, ha meg a társadalomban túlsá­gosan sok a pénz, akkor kicsapongásokra vetemedik, valamint a vérmes emberek­, szédelgésekre hajlik, mint szédülésre az emberi test és ennek az állapotnak a kö­vetkezményei a vad gründolások, az Union Générale-ok, a rézringek stb., a­míg egy derék érvágás, melyet a tőzsdén krach-nak neveznek — helyre nem állítja az egyensúlyt, így látom én a dolgokat tisztelt uram, és ezért kénytelen vagyok ismételni, hogy a »L’argent bizony hamis pénz. Fogadja egyébiránt legmélyebb hódolatom kifeje­zését. Gamma: A műbarátok körének első évi rendes közgyűlése múlt szombaton nagy érdeklődés és az előkelőségek élénk résztvétele mellett ment végbe Dessew­ffy Aurelné grófné elnök­lete alatt, a­ki megnyitó beszédében vázolta az elmúlt év működését, jelentve hogy a nehézségek már le vannak győzve s hogy kellő eredményt mutathatn­ak föl. Semrecsányi Miklós titkár számolt ezután be a működésével, megemlékezve a pompásan sikerült legyező-kiállításról, mely körülbelül ezer forintot jövedelmezett. Kiemeli a titkár jelentése, hogy az egy felvonásos opera szövegre hirdetett pályázat eredménye.­ volt és hogy Zichy Jenő gróf áldozatkészségéből 1000 frankos pályadíjat tűztek ki a ■ Király-hymnusz szövegére. Neugebauer Lászlónak a pénztár állásár­a vonatkozó kimutatása után Dessewffy Aurelné grófné ismertette az év program­ját, jelezve, hogy nagyobbszabásu évkönyvet adnak ki, valamint, hogy jelmez-, fegyver- és bútorkiállítást is rendeznek. Igen föl­emelő hatású volt a közgyűlésen Zichy Jenő grófnak bejelen­tett két adománya. Zichy ugyanis a körnek ajándékozta Besz­­tercze-Naszód megyében, Borgó-Tátra mezővárosban fekvő birtok részletét abból a czélból, hogy az a tanulmányúton levő festők rendelkezésére álljon. Ugyan ő jelentette ki, hogy ez esetben, ha a kör azt a díjat, a­melyet Munkácsy alapí­tott s a­mely most megszűnik, föntartja, ő kilenc­ évig éven­­ként 2 pp­orttal járul ahoz. E jutalmat az ő terve szerint két évben festő, a harmadik évben pedig szobrász kapná. A gróf adományait a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta és Feszty Árpád indítványára jegyzőkönyvileg mondott érte köszönetet. Ezután a választások történtek meg. A választ­mány tagjaivá választották: gróf Andrássy Gyulát, gróf An­­drássy Tivadarnét, ifj. gróf Batthyány Gézát, gróf Bethlen Andrásnét, gróf Csáky Albinnét, Fraknói Vilmost, gróf Hadik-Barkóczy Endrét, Hubay Jenőt, Justh Zsigmondot, gróf Károlyi Gyulánét, Váradi Antalt, gróf Zichy Nép. János­­nét, gróf Andrássy Aladárnét, gróf Apponyi Albertet, Beöthy Zsoltot, báró Edelsheim-Gyi­lay Lipótnét, gróf Károlyi Ala­­josnét, gróf Keglevich Istvánt, b­ró Kemény Kálmánnét, Krausz Izidornét, Lyka Dömét, gróf Teleki Gézát, báró Vécsey Józsefnét és Wohl Jankát. Ibsen Budapesten. Zichy Géza gr. intendáns meghí­vására a hírneves norvég drámai­a vasárnap fog Budapestre érkezni és az­nap a nemzeti színházban „Nórá“-t fogják elő­adni a czímszerepben P. Márkus Emíliával s Rank orvos sze­repében Ujházyval. Nóra férjét a beteg Mihályit helyett Gyenes fogja játszani. Ibsen csak néhány napot fog Budapesten tölteni. A Petőfi-társaság legutóbbi felolvasó ülésén György Aladár tartott emlékbeszédet P. Szathmáry Károly fölött, utána Szász Gerő olvasott fel három igen szép, hangulatos, részben bölcselkedő költeményt, köztük a „Phönix“ czíműt, a­mely „A Hét“ múlt számában jelent meg. Temérdek (Je­szenszky Dani) a kávét magasztalta egy kis kedélyes poémában, a hölgyközönség élénk derültsége mellett, míg Palágyi Meny­hért Szomory Károlytól mutatott be verseket. Az utolsó fel­olvasó Margitay Dezső volt. Komócsy József e hó 11-én Szathmár városában tar­tott jótékonyczélű felolvasást, mely alkalommal az új város­ház díszterme egészen megtelt díszes és érdeklődő közön­­séggel. Komócsy „Az angyalok munkája“, „D­él“ és „Divat­képek“ czímű hatásos verseit olvasta föl, a­miért a város közönsége díszes billikommal, a nőegylet pedig virágbokré­tával tisztelte meg a költőt. A felolvasás után szokásos dísz­­ebéd nem maradt el.

Next