A Hét, 1891. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-04-19 / 16. szám
259 Vpli^^pgpipiip^l^SP^gj^pPi^gpg^P^jWPIII pesten — mindenütt él, mint örök példája az emberiség hülyeségének! És mindezek daczára tisztelt uram, kénytelen vagyok kereken kijelenteni, hogy az ön »Té«^«-e mégsem pénz, nem teljes súlyú, törvényes tartalmú »Vérité d’or«, hanem igen ügyesen csinált, a költészet aranyával megaranyozott, de elvégre mégis csak utánzat, magyarán: hamisítvány és én uram, bármennyire sajnálom — hamis pénzverő. Hogyha ön a regényének például azt a czímet adta volna, mint a mi Jókaink az ő ismeretes Assicurazioni Generali-novellájának. A pénz betegséget akkor semmi szavam nem volna ellene. De ön a könyvét L’argent-nak czímezi és azt állítja felőle, hogy természetrajza a pénznek, a mai társadalomnak és ez tisztelt uram, nem igaz. Mert kétségtelen ugyan, hogy alapíttatnak bankok szélhámosok által a legközönségesebb csalási szándékkal ; kétségtelen, hogy a börzén sokat játszanak; és kétségtelen végre, hogy a pénznek nagy a korrumpáló ereje. De azért nem kevésbé igaz, hogy vannak más bankok, amelyek tisztességes emberek által alapíttattak, amelyek ma is fönnállanak és előreláthatólag még sokáig fenn fgnak állani; valamint tény az is, hogy a szegénységnek még sokkal, de sokkal nagyobb a depraváló hatása. Végül pedig a börze — és ezt felejti ön leginkább — nem csupán és nem is elsősorban internationális gazemberek, kétségbeesett exisztenciák és a játékszenvedélyükkel nem bíró szerencsétlenek gyülekező helye, szóval nem Monaco vagy Monte-Carlo, hanem fényében legitim vásárja és értékmeghatározója egy nagy ország, vagy mint Parisban, egy világrész számtalan milliárdnyi állami, községi és ipari papírjai értékének. Ezzel foglalkoznak a börze tisztességes elemei, a pénzvilág Monde-ja; az amit ön leír, csaknem kizárólag a financziális Demimonde. És azután tisztelt uram, ön aki hadat szent a konventio-nak, a routine-nak,az elavult irodalmi fogalmaknak, ön az új, az originális— nem veszi-e észre, hogy az ön álláspontja ebben a műben, a vezéreszme, amely azon keresztül vonul oly végtelenül banális, hogy nincs az a német gouvernante-regény, melynek a vizenyős alapgondolata elcsépeltebb volna. »Az átkos pénz« — hány helyen találkozunk ezzel a refrain-nel az evangéliumtól kezdve Beniczky Bajza Lenkéig. »Die Börse ist ein Giftbaum« mondá pár évvel ezelőtt — képzelje! egy prussien — Maybach porosz miniszter, míg ellenben egy bécsi börzebáró sokkal nagyobb filozófiával a következőképen jellemezte a tőzsdét: Die Börse ist wie eine Lacine — einmal rollt sie hinunter und einmal rollt sie hinauf. Szóval az ön álláspontja ebben a kérdésben a spicierek és mosónék álláspontja. Az én szerény nézetem szerint ez az álláspont egészen hamis. Én úgy látom, hogy a pénz azt a szerepet játsza a modern állami és társadalmi szervezetben, mint a vér az emberi testben: éltető és tápláló elem, motorja a jó és a gonosz indulatoknak, szóval a leghatalmasabb erők egyike. Ha a társadalomban kevés a pénz, akkor pénzszegény, valamint vérszegény az ember, ha kevés a vére, ha meg a társadalomban túlságosan sok a pénz, akkor kicsapongásokra vetemedik, valamint a vérmes emberek, szédelgésekre hajlik, mint szédülésre az emberi test és ennek az állapotnak a következményei a vad gründolások, az Union Générale-ok, a rézringek stb., amíg egy derék érvágás, melyet a tőzsdén krach-nak neveznek — helyre nem állítja az egyensúlyt, így látom én a dolgokat tisztelt uram, és ezért kénytelen vagyok ismételni, hogy a »L’argent bizony hamis pénz. Fogadja egyébiránt legmélyebb hódolatom kifejezését. Gamma: A műbarátok körének első évi rendes közgyűlése múlt szombaton nagy érdeklődés és az előkelőségek élénk résztvétele mellett ment végbe Dessewffy Aurelné grófné elnöklete alatt, aki megnyitó beszédében vázolta az elmúlt év működését, jelentve hogy a nehézségek már le vannak győzve s hogy kellő eredményt mutathatnak föl. Semrecsányi Miklós titkár számolt ezután be a működésével, megemlékezve a pompásan sikerült legyező-kiállításról, mely körülbelül ezer forintot jövedelmezett. Kiemeli a titkár jelentése, hogy az egy felvonásos opera szövegre hirdetett pályázat eredménye. volt és hogy Zichy Jenő gróf áldozatkészségéből 1000 frankos pályadíjat tűztek ki a ■ Király-hymnusz szövegére. Neugebauer Lászlónak a pénztár állására vonatkozó kimutatása után Dessewffy Aurelné grófné ismertette az év programját, jelezve, hogy nagyobbszabásu évkönyvet adnak ki, valamint, hogy jelmez-, fegyver- és bútorkiállítást is rendeznek. Igen fölemelő hatású volt a közgyűlésen Zichy Jenő grófnak bejelentett két adománya. Zichy ugyanis a körnek ajándékozta Besztercze-Naszód megyében, Borgó-Tátra mezővárosban fekvő birtok részletét abból a czélból, hogy az a tanulmányúton levő festők rendelkezésére álljon. Ugyan ő jelentette ki, hogy ez esetben, ha a kör azt a díjat, amelyet Munkácsy alapított s amely most megszűnik, föntartja, ő kilenc évig évenként 2 pporttal járul ahoz. E jutalmat az ő terve szerint két évben festő, a harmadik évben pedig szobrász kapná. A gróf adományait a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta és Feszty Árpád indítványára jegyzőkönyvileg mondott érte köszönetet. Ezután a választások történtek meg. A választmány tagjaivá választották: gróf Andrássy Gyulát, gróf Andrássy Tivadarnét, ifj. gróf Batthyány Gézát, gróf Bethlen Andrásnét, gróf Csáky Albinnét, Fraknói Vilmost, gróf Hadik-Barkóczy Endrét, Hubay Jenőt, Justh Zsigmondot, gróf Károlyi Gyulánét, Váradi Antalt, gróf Zichy Nép. Jánosnét, gróf Andrássy Aladárnét, gróf Apponyi Albertet, Beöthy Zsoltot, báró Edelsheim-Gyilay Lipótnét, gróf Károlyi Alajosnét, gróf Keglevich Istvánt, bró Kemény Kálmánnét, Krausz Izidornét, Lyka Dömét, gróf Teleki Gézát, báró Vécsey Józsefnét és Wohl Jankát. Ibsen Budapesten. Zichy Géza gr. intendáns meghívására a hírneves norvég drámaia vasárnap fog Budapestre érkezni és aznap a nemzeti színházban „Nórá“-t fogják előadni a czímszerepben P. Márkus Emíliával s Rank orvos szerepében Ujházyval. Nóra férjét a beteg Mihályit helyett Gyenes fogja játszani. Ibsen csak néhány napot fog Budapesten tölteni. A Petőfi-társaság legutóbbi felolvasó ülésén György Aladár tartott emlékbeszédet P. Szathmáry Károly fölött, utána Szász Gerő olvasott fel három igen szép, hangulatos, részben bölcselkedő költeményt, köztük a „Phönix“ czíműt, amely „A Hét“ múlt számában jelent meg. Temérdek (Jeszenszky Dani) a kávét magasztalta egy kis kedélyes poémában, a hölgyközönség élénk derültsége mellett, míg Palágyi Menyhért Szomory Károlytól mutatott be verseket. Az utolsó felolvasó Margitay Dezső volt. Komócsy József e hó 11-én Szathmár városában tartott jótékonyczélű felolvasást, mely alkalommal az új városház díszterme egészen megtelt díszes és érdeklődő közönséggel. Komócsy „Az angyalok munkája“, „Dél“ és „Divatképek“ czímű hatásos verseit olvasta föl, amiért a város közönsége díszes billikommal, a nőegylet pedig virágbokrétával tisztelte meg a költőt. A felolvasás után szokásos díszebéd nem maradt el.