A Hét, 1891. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
588 Mert, hogy nyer-e Bécsben, Pesten és Pozsonyban vagy veszít ? Ez az egész. Ha nem játszik, csak ott van, mintha játszik. Egy pár forinttal több vagy kevesebb minus. Tesz ez valamit? De igaz, van egy érdeke mégis — az az asszony. Most jutott eszébe, hogy belépett az étkező kocsiba. Magas, karcsú, olyanféle typus, mint a Makart asszonyai: horgas orr, piros, felvetett száj, vértelen arcz, hosszúkás kezek és lábak, karcsú, hosszú derék, amely egyenes, mint a nád, s olyan hajlékony is. A kis és negyedik ujján rengeteg sok gyémánt, füleiben két nagy dió nagyságú solitaire. Ez csak amerikai nő lehet. Épp oda ültek mellé a szomszédos kis asztalkához. Gróf Nerényi-Schliebach Miklós (ez sportsmanunk neve), becsukta jegyzőkönyvét s leejtette szeméről a monoklit. (Ez nagy tisztelet jele). A kisérőnő valóban csak komorna lehetett. A szép asszony egy bouillont rendelt, meg egy kis üveg pezsgőt. »Csak tudnám,« mondta az amerikai nő közönyös arczcal, vontatott hangon, »hogy Bálványosi herczegné hol lakik — — ha majd Pestre megyünk, szeretném meglátogatni.« »Oh szent Hubert!« gondolta Niki (igy hívta Nerényit a szőke Duna partján mindenki) »nem hagytál cserben.« — Bálványosyné a nagynénje volt. »Ha megengedi«, szólalt meg, »én felírhatom czimét.« Hálás mosoly. Niki jegyzőkönyvét ismét kibontja, a gyorsan robogó vonat röhögése mellett, meglehetős kuszán itt sorok. A szép asszony nem bírja elolvasni. Hiába a Stecher, csak nem megy. Niki ráhajlik és silabizálja neki az utcát. Nagy erőlködés után az idegen nő kinyögi. — Aztán amerikai nyugodtsággal, egyenességgel megmondja a nevét: »Nevem Mrs. Seton, New York city« tette hozzá épp oly nyugalommal. Niki is (miután szent Hubertet ismét megdicsérte) bemutatja magát. Az unalomnak vége. Niki: És Bécsbe utazik? Mrs Seton : Oda.. Oly jól esik néha kimozdulni a mi érdektelen világunkból. Ha tudná, mily unalmas oda lenni. mutatott nevetve lefelé. Niki : Mindenesetre az alvilágban mulatságosabb lehet, mondta, utánozva mrs Seton mozdulatát. Mrs Seton : Mi, ha utazunk, mindenben mást szeretünk, mint maguk. Mi imádjuk a primitív eszközöket. Tevén, szamáron, öszvéren ... gyűlölöm az ekszpresszeket. Hisz egész életemben sem csináltam egyebet, minthogy gyorsvonatokon ültem. A kényelem fáraszt. Niki: így hát unja mostani útját. Mrs Seton : Na tudja, ez a maguk híres vonata a mi igényeinkhez képest közelebb áll a karavánokhoz, mint a Boston-new-yorki szellemvonathoz.É s ezért még eléggé szeretem. Pár óra alatt, míg például Konstantinápolyba jut az ember, még kellemes emlékeket is szerezhet Niki : De hiszen nem oda megy. Mrs Seton : De ha oda mennék, akkor . . . Bécsig hány óráig vagyunk csak után ? Niki : (Szomorúan) Harminczig sem. Mrs Seton : És ebből tizenkét óra jó alvás.. én sehol sem alszom oly jól, mint a vonaton, ugye Lily ? Lily kissé felemelkedik székén, meghajtja magát, s némán bólint fejével, majd folytatja az evést. Niki : Én, sajnos, nem.. egész éjjel fenn vagyok. Mrs Seton : De irigylem érte... én nem bírok az idegeimmel.. ha a vottat zümmögni kezd, én már alszom. Niki: Irigyli? Örüljön neki! Mrs Seton: Miért, kérem? nem azért jöttem én át onnan, hogy a legszebb órákat átaludjam! Niki erre semmit sem tud felelni. Mrs Seton: Volt már nálunk? Niki : Hogy képzelhet ilyet! Mrs Seton : Én az idén tizenhatodszor jöttem át, pedig még nem vagyok huszonnyolcz éves. Anyámnak volt egy kis pincsije, Ninichenek hívták, a kis állat sokszor volt abroad.* Ebből 16-szer Rómában, kétszer (naivan) látta a pápát is. Hisz minálunk semmit sem lehet kapni, éppen csak a fogorvosaink jobbak, mint Európában. Niki : Pedig azt mondják, ott sokkal iigabb a societás, mint nálunk. Mrs Seton : Mi haszna ! Ha nem vagyunk együtt... az csak mind amerikai.. Niki : (Mosolyog).. Mrs Seton : Ne ítéljen el azért, amit mondok. Úgy tűnik fel nekem a mi kis világunk, mint mikor omnibuszban jönnek össze az emberek.. semmi sem köti őket egymáshoz, csak az utak iránya. Niki : És nálunk ? Mrs Seton : Édes Istenem, a tradicziók, rokonság, egy világnézlet. Ezer kis és nagy fonál.. mi csak szerezni tudunk, maguk meg .. Niki : (szavába vág), csak fogyasztani.. nevet ? Mrs Seton: Hisz éppen ebben van az »úri«... Mi sokszor nem tudjuk, hogy költsük el okosan a pénzünket. " Niki : (Figyel). Mrs Seton : Mindent csak nem lehet megvenni, ízlésünk van ugyan, de hát a gombostűtől az ékszerig mindent ujjonan kell vennünk. Niki : Mi meg mindent eladunk, hogy egyetmást vehessünk. Mrs Seton : Még a maguk nélkülözése is úri, míg a mi pazarlásunk sem tud finomabb lenni. Istenem, ha én európai lehetnék. (Sóhajt, aztán megnézi az óráját). Nini 9 óra megyek aludni. Az ön hallgatása, meg a kocsi zümmögése nagyon elálmosítottak. (Udvariasan meghajtja magát erre a »bók«-ra, s Lily kíséretében elmegy). Niki elámulva marad ülőhelyén. Azt hitte, minden brilliánsan megy, s íme a szép asszony a mai napot gorombasággal fejezte be. S most erre tizenkét órát alhat! Niki befelejtésül iszik még egy üveg pezsgőt, aztán átmegy a dohányzóba. Ott csendélet. Az egyik sarokban két török fezes écartézik, a másikban három bécsi bankár az idei orosz éhínségről disputál, koronként édes gyönyörrel említve meg a gabona idei árát. A harmadik sarokban fiatal franczia tiszt ül, ki az előző stáczión szállott be, s nem megy tovább Vesoulnál. Az ilyen »átmeneti« utast igen lenézik az igaziak, s azt a szegény tisztecske érzi is, és szerényen meghúzza magát. A bankárok nagyon lármáznak. Niki vagy egy félóráig hallgatja őket, végre dühösen felugrik, s gyorsan átmegy a szomszéd szakaszba. Ott ágyat vetnek neki. * Tizenegykor Niki künn a folyosón szivarozik. Hűvös áprilisi éjszaka.. Niki kinéz a hideg holdvilágba, elgondolkozik. Hogy lenne az, ha neki amerikai felesége volna, ki csak keresni tud, ki csak a régi tradícziókat szeretné, ki csak igazakat mondana neki. Egy hang a háta mögött: »Egyre nem számítottam. Lily hortyog. Nem tudok aludni, kijöttem.« Erre a vonatvezetőnek fentartott ülőhelyre ült és czigarettára gyújtott. * Amerikai e kifejezés alatt rendesen Európát érti.