A Hét, 1891. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1891-08-02 / 31. szám
504 TRÉFÁS SZÓTALÁNY. SZÓREJTVÉNY. Olvass bár hátulról, ugyanaz maradok, Négy betűből álló rövidke szó vagyok . Hogy ha még egy betűt ebibem ragasztasz Akkor egy fekete madárrá változtatsz ; Állatok lakhelye az első szótagom, Második meg hasznos és szép állat nagyon Utolsó szótagom az elsőben lakik, Találj ki, fejedet tapogatom nyakig. Múlt heti képtalányunk megfejtése : Levélhordó. Helyesen fejtették meg: Hirschl Bertalan, Fürst Mihály, Papp Béla, Steiner Ida, Steiner Dezső, Rattich Irma, Csiszár Klára, Beregi Alice, Beregi Ilona. it SEG SEG SEG SEG ! ! !! SÉG SÉG SÉG SÉG I ! Akik a budai előadás szerint ítélik meg a »Szent-e vagy őrült ?«-et, igazságtalanságot követnek el a szerző ellenében. Mert amit ott láttak és hallottak, egy konfúzus jövés-menés és kölcsönös kapacitálás volt, tele sentimentális allureökkel és hamis szavallással. A mesét, úgy, ahogy még ki lehetett érezni, de a konfliktusokat, az egyes fejlődési fázisokat és a személyek lelkiállapotát épenséggel nem. Egyhangú szürkeség nehezedett a színpadra és az a kis görögtűzvilágítás, melylyel a rendező a karzatnak kedveskedett, szintén nem tette meg a hatását. Pedig a »Szent-e vagy örült ?« a leglázasabb darab, mely valaha színpadon adatott. Az első jelenettől kezdve nem hagyja lélekzethez jutni a nézőt és tempója gyorsul még az által is, hogy az egész megrázó történet néhány nap alatt folyik le s mindvégig ugyanazon a színhelyen. Aztán tele van számtalan finom vonással, melyek kidolgozása és érvényre juttatása a legsúlyosabb, de egyszersmind leghálásabb feladata az oly színészeknek, kiknek ambitiója túlmegy a szöveg puszta betanulásán. Igen érdekes, igen sajátságos és bizarr ez a dráma. Meg van benne az Ibsen-féle rabulistika, a délszaki költészet színe, fantáziája és a skót balladák borongó hangulata. Egy régi medaillon, egy halálos ágyon írt vallomás, egy sírba szálló öreg dajka, ezek a dráma erjesztő elemei. Ezek teszik próbára egy ideális, becsületes tudós morális elveit, melyek szerint az igazságnak még akkor is eleget kell tenni, ha a legiszonyúbb következményekkel járna is. Es don Lorenzo, amikor megtudja, hogy ő nem annak a fia, akit eddig anyjának tartott és így sem a névre, melyet visel, sem a vagyonra, melyet élvez, neki igénye nincsen, kész lemondani mind a kettőről, pedig ezzel halálba kergeti egyetlen leányát. »Szent-e vagy őrült« az ilyen ember? Ez a darab problémája, melyet azonban Echegaray mindvégig nem tud fentartani. Mert a drámaíró föléje kerekedik a filozófusnak és a gyors fejlemény elementáris erővel elsodorja a problémát. Aki úgy gondolkodik és úgy szándékozik cselekedni, mint Lorenzo, az tényleg szent. De akinek érző lelke egy halálos tusát kényszerül végig küzdeni, mint az övé, az okvetetlenül beleörül a küzdelembe. Tényleg, midőn Lorenzot a darab végén az őrültek házábaviszik, akkor ő már valóságos rom és odavaló. Ha a »Szent-e vagy örült ?«-et a nemzeti színházban adni fogják (és reméljük is, hogy adják) sok téntát fogyasztanak majd esztétikusaink a darab mellett és a darab ellen. Bizonyos, hogy a darab ellenesei a problémának ilyetén való elejtésébe fognak kapaszkodni és igazuk is lesz. Alkalmunk lesz akkor, hogy a darab teljes képét adjuk olvasóinknak és beleszóljunk a vitába. Annyit azonban most is megjegyezünk, hogy okosabb dolog a drámai hatás kedvéért lemondani egy rébusz megfejtéséről, mint a rébuszhoz (melynek megfejtése a jelen esetben amúgy is csak egyéni fölfogás dolga lehetne) a tiszta drámai hatás rovására, ragaszkodni. A szereplők neveit, akik láthatólag átérezték helyzetük lehetetlenségét, kiméletből nem írjuk ki. Dr. Engel Gyula balatonfüredi fürdőorvos vígjátékot irt, melyet az ottani arénában a jelenleg ott működő színtársulat nagy sikerrel, zsúfolt ház előtt elő is adott. Akik olvasóink között dr. Engel Gyulát, Munkácsy Mihály régi kenyeres pajtását véletlenül nem ismernék, azok számára néhány sornyi ismertetést írunk róla. Dr. Engel Gyula, ember emlékezete óta télennyáron a Balatonon lakik és Balaton-Füred jóformán el sem képzelhető Engel Gyula köpezös alakja nélkül. Sok mindenféle mestersége van: elsősorban doktor, különösen májustól—szeptemberig, azután festő, muzsikus, novellista, vadász, szobrász, műtörténész és emagelit udvarló. Ennek az utóbbi tulajdonságának köszönheti azt, hogy agglegény maradt és agglegény voltának köszönheti keletkezését az a kis »Einakter«, melyet a balatonfüredi színtársulat e héten előadott és mely alkalmul szolgált a közönségnek, hogy a közkedveltségű szerzőt zajos ovácziókban részesítse. »Egy agglegény bünhödése «, ez a czíme a darabnak. Körülbelül azt sejteti, hogy a szerző önön magát vitte a színpadra és ez esetben igazolva van a kedvező fogadtatás, melyben részesült, mert Engel Gyulát nemcsak Zala, Somogy adorálja, de kedves emberei mindazoknak, akik valaha Balaton-Füreden megfordultak. A darab csattogó jókedv, jóizű humor szüleménye és elmés ötleteivel folytonos derültségben tartotta a hálás közönséget. Budapest, 1891. Nyomatott az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel. 0)D c+J© •OLD HETI POSTA. Budapest. Sz. 0 Átolvastuk a verseit és megtaláltuk bennük azt a valamit, mely a jövendő derék poétát sejteni engedi. Csakhogy az ön tizenhat éves kora nem tagadja meg magát. Az ön korában az emberben, ha még annyira poétának született is, még nem fejlett ki az a jellembeli szilárdság, az ellentálló, határozott egyéniség mely nem enged a benyomásoknak, hanem a maga képére alakítja őket át. E nélkül nem terem értékes poesis, mert minden versben nem annyira a vers az ami megragad, hanem az ember, aki benne nyilatkozik. De bízzék a jövőben. A fiatal ember türelmetlenebb ugyan, mint az öreg, de inkább ér rá várni. Hogy azonban könnyebben essék a várakozás, itt adjuk egyik versét : Virít a kikelet, De nem nekem , Virít a szeretet, De nem nekem. Dalol a kis madár, De nem nekem, Mosolyg a napsugár, De nem nekem. Sok szép szem integet, De nem nekem, Csak a sír integet Nekem, nekem! Budapest. Kr. Lajos. Önben nagyobb az ambitio, mint a tehetség. Versei úgy, ahogy összecsengenek, de nem mond bennük egyebet, mint amit másoktól hallott. Különben ön nem sokkal idősebb annál, kinek a fenti üzenet szól és igy lehet, hogy önnek is későbben lesz mondani valója. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Főmunkatárs : JUSTH ZSIGMOND. Fekete, fehér és színes selyem damasztokat t frt 40 krtól 7 frt 75 krig, méterenként (18 fajtában) küld darab vagy ruhaszámra bér- és vámmentve HENNEBERG G. (cs. és kir. udv. száll.) Zürichi gyári raktára. Minták kívánatra küldetnek. Levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó. 1 5 g 1 5 ni C D N *0 C ______N icd N p. itn ( hl) c o