A Hét, 1892. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-14 / 7. szám
111. Évfolyam. 1892. 7/111. szám. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek : Egész évre .......... frt io.— Félévre................... » 5.—A HÉT Negyedévre ....... ... » 2.50 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. Egyes szám ára 20 kr.Szerkeszti KISS JÓZSEF. —^ч(§) Budapest, Február 14. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet körút 6. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. Uj Heloise. Nincs közöm e földhöz — messze útra készen Érzem, nem sokára elhagyom egészen. Nincs földi szerelmem, nincsen földi vágyam Titkos kezek vetik már halottas ágyam. A nagy csöndes éjben fehér pelyhek hullnak, Puha hó fedi el emlékét a múltnak. Szállnak lelkemben is fehér gondolatok, A nagy havas éjben ismét „itthon“ vagyok. Éltem ? nem éltem-e ? Mi is ez az élet, Mely észrevétlenül álmok közzé téved? Színes volt az álom — beletisztult képe A nagy, véghetetlen, örök fehérségbe__ Czóbel Minka. Krónika. — február 11. A nép szava. Még egyszer és utoljára rólad szóljon a krónika, ó emberi harczok legnemesbike te, alkotmányos küzdelem ! Nem a nyers erők és pokolbeli gépek mérkőzése vagy, hanem a lelkiismereteké. Elvek állanak elvekkel szemben, midőn a koronás király tanácsosává fogadja az egész nemzetet és ennek véleménye előtt meghajol föltétlenül, mint a legnagyobb souverainitas előtt, melynek boldogítása képezi az ő királyi kezemunkájának egyedüli czélját. Bámullak, a nép! és meghajlok én is fenséged előtt, de mivel itt teljesen magunk között vagyunk, uraim, hát beszéljünk róla prózában. Nem tudom, mi az önök politikai hitvallásuk, hogy a szabadelvűség, a nemzeti géniusz, vagy a függetlenség zászlajával indultak-e az alkotmányos háborúba? — Én a magam részéről elvhű pártonkévüli vagyok s mivel nincs székem a honatyák tisztelt házában, nem tartok tőle, hogy az én csöndes morfondérozásom sok vizet zavarna föl.— El-elnézegettem a választási harcz egyes epizódjait és elolvastam az újságban mindent, ami róla szól. Se vége, se hossza a lamentáczióknak az ellenpárt presszióiról, lélekvásárlásáról, etetésről, itatásról, vesztegetésről, erőszakoskodásról és minden képzelhető perfidiáról. Soha annyi a közmegvetésnek nyílttérileg kiszolgáltatott úriember, mint ilyenkor választás után. A vesztes párt erkölcse felháborodik rajta, hogy a nyertes több bort, pálinkát töltött voksolói torkába és az egész ellenzék unisono halált kiált a kormány fejére, amiért az pénzen szerzett magának többséget. Az elérzékenyedés némely pillanataiban pedig felsóhajt: »Volna nekünk annyi pénzünk, mint amennyi Szapárynak van, de más emberek ülnének a tisztelt Ház baloldali padjain!« Hogy milyen képe volna a háznak, ha ugyanannyi pénzük volna, az kétséges; de ha több pénzük volna, mint a kormánynak, bizony hajlandó vagyok elhinni, hogy a parlamentet a saját képmása után csinálná meg az ellenzék. Mert a sok választási epizódból kétségen fölül kitűnik, hogy ahol — bármely párt részéről — nem tiszta választásról panaszkodnak, ottan tényleg a pénz és a többi dolgozott. Nem is ez a jelentősége az ilyen választási elmélkedéseknek, hanem az a példátlan megható gyöngédség, melyben győző és legyőzött a felséges népet részesíti. Én legalább a Nyílttérben hiába kerestem, a kaszinókban sohasem hallottam ilyesforma nyilatkozatot: »Bukott képviselőjelölt vagyok. Pénzzel buktatott meg az ellenfelem. A fegyver nem parlamentáris, de elvégre is nem szokatlan. A háborúban is megfizetik a saját kémeket, de felakasztják, mint a legbecstelenebb lényt, ha az ellenség részéről hurokra kerül. A vesztegető és a megvesztegetett közül okvetlenül az utóbbi a nyomorultabb, én tehát nem irigylem a méltóságot, melyet ellenfelem a nép »bizalmá«-ból nyert, mert nem becsülhetem az olyan bizalmat, melynek értékét osztrák értékű forintokban ki lehet fejezni.« Én a magam részéről nem tartom olyan szörnyű dolognak, hogy a voksokat összevásárolják, etetéssel, itatással szerzik meg. Mert a felséges népnek tényleg csak voksa van, de tudata nincs, hogy mitevő legyen vele. A felséges nép — köztünk legyen mondva — a műveltségénél, politikai érettségénél fogva nem is az a fórum, melynek ítélete a politikai viszonyok fölött mértékadó lehetne. Az a pálinkás oláh paraszt, vagy a hortobágyi csikós semmit sem tud arról, mi baja van az országnak, melyik pártnak a programmja üdvösséges. Márpedig az olyan politikai hitvallás, mely azon alapul, amit a kortes, vagy a jelölt a fölállított hordó tetejéről szónokol.