A Hét, 1893. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1893-04-02 / 14. szám

XXXIX. még Én olyan hét könyvet mentenék meg, amelyeket nem olvastam. Pulsaky papa. XL. Még csak a harmadik könyvnél vagyok .... Ha elolvastam hetet, akkor én is nyilatkozom. X gróf. XLII. Justh Zsigmond: Jókai Magyar nábobja, legszebb éveimre emlékeztet, midőn még az élet álmai délibábként magasan lebegtek, fenn, szinte a föld felett. Hol vannak az álmok ? hol az idők ? Szerencsére a köny­vem megvan, s még ma is sokszor olvasgatok belőle. — — Goethe Faustja meg arra az időszakomra emlékeztet, midőn mindent feketén láttam s elégedetlen voltam az ég és földdel: a boldogtalan, de rózsaszínű huszadik év idealizmusára. Pár évvel később Párisban, az élet symphoniájának köze­pén, Baudelaire Fleurs du mal-ja volt mindennapi kenye­rem. Ez irodalmi mákony jól esett akkor, midőn az izgalmas napok huszonötödik órájában sem bírtam nyugodni, és sem aludni, sem álmodni nem voltam képes. Midőn aztán az életért meg kellett fizetnem s nagy betegen Egyptomban búcsúztam az élettől, Häckel Teremtéstörténetében találtam megnyugvást: én megyek, de az egész, a minden marad s én olvastam, csak olvastam. Majd a Nílus partján egyszerre csak bele­sza­ladt lelkembe a távoli pásztortüzek fénye, s belebolondultam Petőfibe, de egy élet folyamára. Az ő könyve haza vitt, s éreztem: a cosmopolitából magyar ember lett hatása alatt. Néki köszönöm a pusztát, néki, hogy a népdal mélységes világát érzem. Néki, hogy otthonom van, hogy mindenünnen haza, haza vágyok. — — — A Budha szent könyvei pedig végleg megerősítették a lelkem, kitépvén belőle a hiábavaló, a haszontalan iránti érzé­ket. Nem alkudni Istennel, nem kérni tőle semmit, nem ígérni néki semmit: erre tanít, így azt tanítja, hogy sem önmagunk­tól, se mástól ne féljünk. De legtöbbet mégis csak a magyar közmondások köny­véből tanultam: ebből éreztem ki fajom bölcsességét egyensúly­ban levő világnéz­etét. »Valahogy csak lesz« mondom velek »sehogy még nem volt,« ha érzem, hogy fejemre szakad a ház, így hát ha még ezt a hét könyvet is elveszíteném, valahogy abba is belenyugodnék, hisz csak nyitva az élet könyve előttem ! XLIII. Tóth Lőrincz: 1. Horátz ódái. 2. Gőthe költeményei s Faustja. 3. Shakspere Szentivánéji álma, s egyéb művei. 4. Arany János Toldija. 5. Vörösmarty Mihály költeményei. 6. Tolsztoj: Háború és béke. 7. Boz (Dickens) Copperfield. XLIV. Bársony István: Kedves barátom! Hogy merjek én hét könyvnek olyan fanatikusan szerelmet vallani, ahogy te kívánod, anélkül, hogy igazságtalan és hű télen ne legyek sok más nyomtatott bálvá­nyomhoz ?! Ha azt kívántad volna, hogy nevezzek meg hét istent, akit legjobban imádok, könnyebb lett volna egy kis mithológia segélyével megfelelnem. Más módot keresek hát, hogy irodalmi hitvallásomról (a hét könyv megnevezése úgysem lenne egyébb), számot adjak. Úgy vagyok az irodalommal is, mint a szerelemmel. Valamint sohasem kerestem a nőben a tökéletességeket, amik méltóvá teszik arra, hogy mindenki fölé emelje őt a szerelmes férfi, hanem boldogan engedtem, hogy at meg átjárjon az a név­telen gyönyörűség, mely egy igénytelen asszony egyszerű lényét is környezheti, úgy a toll fejedelmei közül sem azokhoz ragasz­kodom leginkább, akiket legjobban csodálok, hanem egész szívemmel odaadom magamat annak, akiről úgy érzem, mintha a lelkemnek édes­apja volna. Ez az én glóriában fürdő házi istenem, akit sokkal forróbban szeretek, semhogy a szellemi gigások közül a nála sokkal nagyobbak is el tudnák őt velem feledtetni: Tompa Mihály. Azok közül, akik immár csak voltak, őt kérem vissza az istentől magamnak. Hired Bársony István. XLI. Borostyány Nándor: 1. Thiers, Histoire de la revolution fransaise. Ámbár tudom, hogy több tekintetben túlszárnyalt mű, ragaszkodom hozzá, mivel az első könyv, melyet a franczia forradalomról olvastam. 2. Petőfi költeményei: »Szabadság, szerelem ! E kettő kell nekem«. 3. Juvenalis szatírái. Feslett erkölcsű társadalmat, emberi elve­temültséget, hatalmasok aljasságát senki sem ostorozta még kegyet­lenebb gúnynyal. 4. Flaubert, Madame Bovary. Ez azon regény mely a leg­mélyebb és legállandóbb befolyást gyakorolta rám. Mesterműve egy nagy írónak, ki az emberi lélek, a női szív minden titkát ismeri és csodálatos előadói művészettel hozza napfényre. 5. Heine költeményei. Kaczagva könyeket sajtol ki szemünkből és könyezve megkaczagtat. 6. Shakespeare Hamlet-ja. Nem indokolok, csupán szerényen aláírom a nagy orosz Turgenyev Iván fejtegetéseit. 7. Weber. Demokritosz­a. Egy második Robinson tűrhetőnek­­ találná sorsát, ha ez a nagy tudással irt, és oly tanulságos, mint kedvderítő munka volna társa egy lakatlan szigeten. A »könyvek könyvét«, a bibliát, amint látod, kihagytam. Tar­tozom e mellőzés magyarázatával. A történelem, az emberi vakbuzgóság, a vallási tévedések, a szekták, a papi uralom s a vallási háborúk vérrel írott története meg­tanított arra, hogy az emberiség fejlődési menete hasonlíthatlanul gyorsabb, boldogsága sokkal nagyobb lett volna, ha az ó- és új tes­tamentumnak csupán erkölcstani quintesszencziája maradt volna ránk. 221 Feltámadás. A megfagyott világra fény derül Feltámadás te jársz itten megint ! Tavasz bűbájos álma leng körül A röpke szellő hogy felém legyint. A légben fent pacsirta énekel, Zengő dala idáig ellebeg. Mosolyba öltözik a tar mező Miként a kórból lábbadó beteg. Feltámadás te ülsz ma ünnepet, Halál felett tiéd a győzelem ! Sugáros élet, dal, virág kora Napfényed őrizd meg soká nekem ! Lévay Mihály.

Next