A Hét, 1899. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-22 / 4. szám
Vihar előtt. Ah nem tudom mi szállt meg engem! Ah nem tudom mi van velem! Rejtélyes, néma félelemben Megállt a szivem hirtelen. Sötéten rám szakadt! Ki tudja Mi e ború, mely árnyba von, Sírjából tér-e vissza újra Valamely meghalt fájdalom ? Vagy, bár a fátylas messzeségben Villámai még alszanak. Jön a vihar, s ijedten érzem Előre, mint a madarak. Szalay Fruzina. A Gyurkovics-lányok. Életkép négy felvonásban. Irta: HERCZEG FERENCZ. A NEGYEDIK FELVONÁS. (A Radványi-kastély kertje. Hátul a második felvonásbeli nyitott terrasz, a lakásba vezető bejárattal, b elől kerti részlet. Jobbra elől hosszú asztal áll, körülbelül tizenkét székkel; az asztalon igen nagy mennyiségű üres és részben feldöntött pezsgős üveg, számos félig telt és üres pohár. Az asztal elrendezése arra vall, hogy itt egész éjjel erősen ittak. Balra elöl kerti asztal, pad és egy kerti szék. Hajnal felé van, de pirkadás előtt. A terrász lampionokkal fényesen ki van világítva; a kert homályban van, de a terített asztalon két kerti lámpás ég.) Első jelenet. (A terrászon): Sári, Sándorffy, Horkay, Miczi, Semessey, Czigányprimás, I. ÉS II. czigány. (A kertben): Radványi. (Mikor a függöny felgördül, a czigánybanda, mely a nyitott konyhában áll és amelynek csak három embere látszik, valami duhaj friss csárdást játszik, nagy tűzzel. Horkay és Miczi a szupér csárdást járják. Meglátszik rajtuk, hogy nagyon sokat tánczoltak már. Miczinek félig felbomlott a haja, Horkay borzas és törülgeti a homlokát. A többiek — részben hátat fordítva a közönségnek — vagy biztatják őket, vagy szörnyülködnek rajtuk. — Az urak mind frakkban vannak, a hölgyek kivágott ruhában. — Radványi egyedül ül a kertben levő hosszú asztalnál, szemben a közönséggel. Meglátszik rajta, hogy egész éjszaka ivott, de azért korántsem mámoros! A tánczosokkal nem törődve, egy vastag szivart szí és elgondolkozva nézi az előtte álló nagy ezüstbillikomot.) Horkay (miután a csárdás véget ért, odakiált a czigánynak): Vékony deszka kerítés! Sári (fölkel a helyéről): Elég volt! Nem szabad többet tánczolni! Miczi (Horkayra támaszkodva, könyörgő hangon, lélegzet nélkül) Csak egy iczi-piczi lassút még! Csak egy ekkora darabocskát még! (Az ujjával mutatja.) Sándorffy : Tizenkét újra volt! Megolvastam! Horkay : Tizenhárom a magyar! — Húzzad — füstös! Második jelenet. Előbbiek, Gyurkovicsné. Gyurkovicsné (balról belépett, egyenesen a czigányhoz siet és vonójára üt.) Egy hangot se többet! Miczi : Csak egy iczi-piczi lassút még! Horkay (könyörögve): Édes nagyságos asszony — nem lehet most abbahagyni ! Miczi (Horkay vállára teszi a kezét, a czigányhoz): Hé — czigány! Prímás : Én húznám, kezét csókolom, de a nagysága — (Gyurkovicsnéra mutat.) Gyurkovicsné : Eredj a szobádba! Olyan vagy, mintha a Dunából húztak volna ki! Miczi (lekapcsolja karjáról az arany karperecét és odadobja a czigánynak): Itt a karpereczem — majd kiváltom — ha lesz pénzem . . . Gyurkovicsné (halkabban): Akarsz egy pofont ? (A baloldali ajtó felé nógatja.) Miczi (énekelve): Vékony deszka kerítés — ihaj! (Balra el) Sári : Urak, ki akar káposztalevest ? Sándorffy : Nagyon jó lesz! Sári, Sándorffy, Semessey (jobbra hátul el). Harmadik jelenet. Horkay, Radványi, Czigánypimás, I., II. Czigány. Horkay : Hogy tánczol az a leány! Úgy tánczol mint Kalpcziméne — nem! Kalpczihere . . . Vagy Terpcziméne?! Banja a fránya! Hanem a csárdás meggyőzött róla, hogy férjhez kell adni . . . Sürgősen férjhez kell adni, különben én teszek valami bolondot . . . (Lejön a lépcsőn és kiveszi a nagy pénztárczáját.) A czigány megérdemel ezer forintot — de elég lesz neki száz is . . . Hé, Csőri! (Pénzt ad a Prímásnak.) Ahol egy tizes! Add ide a kisasszony karpereczét ... (A karpereczet a karjára csatolja, aztán leül Radványi asztalának alsó végére, profillel a közönségnek. Sorra emelgeti az üres palaczkokat, bort keresve). Prímás, I., II. czigány (a terraszon álló székekre ülnek, háttal a közönségnek, azonnal elalusznak lehajtott fővel). Rady. (miután Horkay leült, fölkel, szónoki lendülettel). Uram, uram, szeretve tisztelt Horkay uram, úgyis mint gyámfiamnak, egyúttal sógoromnak érdemes vőfélyes szállok az úrhoz ... Horkay (felkel, meghajtva magát): Állok eléje! Radv. : Becsületben megőszült kardom, mindenkor legfőbb haduram és hazám szolgálatában állott .... Ezt a ténykörülményt szem előtt tartva, talán nem vétek a hazafiság és a lovagias diszkréczió törvényei ellen, ha négy, azaz négy kérdéseket intézek tehozzád . . . Horkay: Halljuk! Radv. : Ha azonban a hazafiság vagy a lovagias diszkréczió megakadályozna abban, miszerint kérdéseimre válaszolj ? Horkay (Szavába vág): Halljuk! Radv. : Először: hol van a fiatal házaspár ? Horkay : A fiatal házaspár tegnapelőtt este, vacsora után, elutazott Velenczébe ... (Kivesz egy telegrammot a zsebéből.) Időközben megérkezett az üzenetük is . . . (Olvassa.) »Szerencsésen megérkeztünk a lagúnák városába. Bauer és Grünwaldban lakunk. Nagyon boldogok vagyunk. Ella és Gida.« 51