A Hét, 1899. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1899-07-02 / 27. szám
^ 900-1S X. évfolyam. MEGJELEN MINDEN VSŰRNAP. Előfizetési feltételek» Egész évre.......... Irt 10.— Félévre ......... .. » 5 — Negyedévre......... » 2.50 Egyes szám ára 20 kr. уа Ы ■ 1899. 1611 АНЕТч. POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. — Budapest, julius hó 2. 27/496.»-s^ám. Szerkesztőség és kiadóélvá! BUDAPEST 1. ) VII. ker., Alsó-Erdőson 1. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. Július elsején kezdődött lapunknál az új félévi folyam. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket még a nyári hűselé előtt megújítani szíveskedjenek. Mint minden nyáron, az idén is a legpontosabban utánuk küldjük a lapot a fürdőkre és csak arra kérjük, hogy minden helyváltozást nekünk idejekorán jelezni méltóztassanak. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 írt. Félévre 5 írt. Mutatványszámok ingyen. Budapest, 1899. junius 15-én. A HÉT szerkesztősége és kiadóhivatala, VII. ker. Alsó-Erdősor 3. szám. Krónika. Hol az apa? — junius 29. Megint elemésztettek egy csecsemőt s megint hatesztendei fegyházra ítélték az anyját. A história érdekesebb, mint máskor, noha ugyanaz. A cseléd nem tudta eltartanigyermekét, a szeretője pedig elhagyta. Azt vallotta, hogy a Dunába dobta, pedig megfojtotta és elégette. Nem sokat lendít sorsán az újabb vallomás, de bevilágít a lelkébe. A holt gyermek szelleme nem hagyta nyugodni, nappal kísértette, éjjel megjelent álmában és unszolta: valld meg az igazat! Nem tudom, hol él, milyen kabátot visel egy hímnemű embertársam, aki igen vidám órákat élt át a Graf Reginával. Él-e még emlékében az a rossz leány, ébredt-e szívében valami érzés, mikor apává lett? Megszakadt-e benne valami húr, mikor hallotta, hogy gyermeke a kemenczében sült meg s akinek az ajkát csókolta, hat évig fegyenczkedik majd ? Kérdem és tudom a feleletet. Ami a nőnek poklokba vivő tragédia, az a férfinak egy félórás kaland, melyet elfelejt vagy vidám pajtásoknak jókedvvel elhenczeg. Hogy igy van: rendjén van. Végre is, minden órának szakaszd le virágot s ahol nem muszáj, csak a bolond fizet. De hogy igy lehet: komiszság. A férfi nem komiszsága, mely kezében tartja a jog hatalmát és olyan rendet teremt, amely az ő érdekeit védi meg. Nagyon értem, hogy kiadják a felelősség jelszavát: a nő tudja, mit cselekszik s mik a következmények, ha tehát elébök áll, akkor viselje is. Nem állítom ezzel szemben, hogy akkor dehogy is tudja, mit cselekszik, mert legtöbbször a férfi elébb az eszét veszi s csak aztán a nyugodalmát. Ezer csábítás s millió eskü, hívogató, a veszedelmeket elhazudó mézes-mázas behálózás hatása alatt nem ő, hanem csak a férfi tudja, hogy mit cselekszik. Arról sem beszélek, hogy különösen az ilyen cselédleányoknál a társadalom pressziója is segít a buktatásban, mert hogy álljon ellent a szegény, a rabszolga cseléd az ifjú urnák vagy a nagyságos urnák, mikor ki van neki szolgáltatva, mikor lelkéből ki van ölve az önállóság tudata és nem is eszmél arra, hogy ebben már nem tartozik engedelmességgel? De még arról sem akarok beszélni, hogy elnyomott, rongyos életében egy finomkezü ember valóságos tünemény s mikor ez szemet vet reá, maga is olyan kábító hatás, mely elhódítja a nyomorult teremtést. Hadd maradjak csak meg a nagy hazugságnál, melyet a férfi világrendje hangoztat. A sűrü filantróp sopánkodásnál a gyermekvédelemről: ezek a lelketlen anyák esztendőnként több száz ártatlan csecsemőt fosztanak meg életétől és sok ezret tartanak úgy, hogy belehal. Az emberélet nagy érték, azt meg kell védelmezni. Hát megvédik-e? Megteszik azt, hogy szörnyen vigyáznak az anyára s mihelyt gyermekét elpusztította, rögtön megtudják és megtorolják. Ügyelnek a dajkaságba adott gyermekekre s minden cseléd az elöljáróság előtt köti meg a szerződést az angyalcsináló asszonynyal. Ha nem fizet, rögtön megveszik rajta, ha nem tud fizetni, nyakába varrják a gyereket, tartsa maga. Aztán vagy tartja vagy nem tartja. Ha tartja, együtt ugrik vele a Dunába, ha nem, hat évi fegyházat kap. Már most kérdem: hol az apa ? A tekintetes törvényszék és a méltóságos kúria, valahányszor ilyen gyermekgyilkosságot tárgyal, melynek oka, hogy nincs apa, miért nem kiváncsi erre az úrra ? Nem a megtorlás czéljából követelném ezt a kiváncsiságot — a nagyságos ifiúr csak legyen boldog és szabad, hanem a gyermekvédelem okáért. Mert világos, hogy ha az apa fizet, az anya nem vetemedik az ilyen szörnyű bűntettre, melyet a legtöbb esetben kétségbeesve, hasadozó szívvel és áldozatát csókokba és könnyekbe fojtva követ el. Az az úr pedig nem szökik majd a fizetség elől, hanem híven és igyekezettel megfelel vadapai kötelezettségének, ha tudja, hogy baj esetén ő rá is kiváncsi a törvényszék s nemcsak az anyát ítéli el, aki elkövette a gyilkosságot, hanem az apát is, aki okozta. Nagyon jól tudom, szinte látom, a mi büntető jogászaink mint csóválják mosolygó fejüket erre a naivságra. 7 ^2^'/вСь