A Hét, 1904. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-03 / 1. szám
XV. évfolyam. 1904. 1/700. szám. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre ... kor. 20.— Félévre.........„ » 10.— Negyedévre ........ » 5.— Egyes szám ára 40 fillér. A HÉT POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. Budapest, január hó 3. — Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, Vill., Rökk Szilárd utcza 18. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HÉT“ tizenötödik évfolyamára. Nagy múltra tekinthet vissza A HÉT. Huszonnyolc súlyos, vaskos kötet képezi az ő eddigi archívumát, melyben a magyar irodalomtörténet eljövendő megírójának valamikor sok böngészni valója akad. E kötetek összehordásában résztvett az újabb java irodalom és néhány nagy irodalmi jelenség fejlődésének és kialakulásának története e kötetekben nyomozható. Itt szerezte első babérait Herczeg Ferencz, Bródy Sándor, Szalay Fruzina, Heltay Jenő; ide írta hosszú éveken át leggondosabb megfigyeléseit, legtemperamentumosabb krónikáit Tóth Béla s az „Innen- Onnan“ rovat elmés kis croquis-jait Kozma Andor; ez az ősi fészke a Berzsenyi családnak, Ambrus Zoltán, a legbájosabb magyar causeur halhatatlan satyrájának; itt született és nőtt nagyra Kóbor Tamás, a filozófus Ignotus, a nagy encziklopedista, stb. A HÉT vezetői hiszik, hogy a friss talentumok tárháza még nincs kimerítve és hogy jönni fognak újak, akik mások, mint az eddigiek, egy új rajzos, gazdag és szapora. És ezeknek is szükségük lesz A HÉT-re. A nagy olvasóközönség pedig szolgálatot tesz az irodalomnak, amidőn A HÉT-et pártfogásába veszi és támogatja. A régi évfolyamainkból mintegy 100 kötetből álló készlet áll még rendelkezésünkre, ezeket fűzettük és kötetenként 3 koronáért szállítjuk. Két kötet egy évfolyam és a porto évfolyamonkint 72 fillér. Könyvtárak részére e kötetek megvásárlása nagyon ajánlatos. A HÉT előfizetési dija 20 korona. Budapest, 1903. deczember havában. Kiss József A HÉT szerkesztője és kiadója. Krónika. Imperializmus és kanonenfutter. — jan. 1. A Budapesti Hírlap Politikai Hullámok rovatában valaki nemrégiben érdekesen emlékezett vissza arra, hogy pelyhedző bajuszú legényke volt, mikor ott lehetett a nagybeteg Sennyey Pál szobájában, hol Andrássy Gyula a kiterített térképen némán mutatott Szalonikira, a nagybeteg elértette és bólintott hozzá, s a két régi zempléni vetélytárs szó nélkül találkozott és megértette egyik a másikat a magyar imperializmus gondolatában . . . Aki pelyhedző bajusza legényke létére ilyen jó társaságban s ilyen történelemtől elektromos perczben lehetett ottan, az mindenesetre valaki, ami viszont jó próbája az ő tanúskodása értékének. Bizonyára: igy magában leírva, vagy a mi könnyen hevülő és dalvinségre hajló közönségünk szája íze szerint föltálalva, a magyar imperializmus jelszava meghökkentő, talán el is kedvetlenítő. Mégis, csodálom, hogy a komoly és tiszta szándékú férfiakat, akik valósággal fogfájós fölszisszenéssel hallják föl-fölharsogni ezt a riasztó két szót, Ítéletükben nem teszi óvatosabbá az a jelenség, hogy a legendából, mely ez új kiáltás köré szövődött, olyan nevek csillognak ki, melyek, mint az Andrássy Gyuláé, a Sennyey Pálé s a Kállay Bénié, éppen azok előtt a legszentebbek, akik e nagyférfiak hagyományát féltik a magyar dhauvinizmus előnyomulásától. Igen, ha csakis elbizakodott bőrünkbe nem férés és pillanatnyi bátorságunkon megmámorosodott túlkapás, akkor a magyar imperializmus a legkönnyelműbb jelszó, amit negyvenkilencz óta a magyar közvéleménybe kilöktek. De hátha nem ilyen fészkelődés? Hátha kényszerűsége szomorú és keserves, de elkerülhetetlen kötelesség? Hátha ez a csillogó, követelődző, az égről a csillagokat leszedő kevély szó nem mond egyebet, mint éppen azok a szerények, csöndesek és megalkuvásban nagyok mondtak, akik szakítottak a magyar függetlenség ábrándjával, hogy egy nagyhatalmiság gúzsába kötve, magános sasmadárból társas házimadárrá szelidített államiság révén, biztosítsák a magyarságot az elpusztulástól? A magyar, aki uralkodni akar tengertől tengerig, magánál tízszerte több idegen nép fölött: ez a gondolat hóbortnak, hirdetése gonosz könnyelműségnek tetszik. De ha azt mondják: »a magyarság magában meg nem állhat , nagy közösségen belül tud csak a mindenfelé nagy közösségeket kereső és terjeszkedéssel lélekző népek versenyében el nem bukni — csak olyan közösséget kell !