A Hét, 1911. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-19 / 12. szám

IDŐSZERŰ RIGMUSOK. Kis lak áll. Kis lak áll a nagy Duna mentében, Ebben a lakban a babám lak. S mellette kicsinyke szobám, te édes, — Mint a költő mondja — én laklak, De csak májusig lakunk mi benne, Május után már más lakik, Kistájgeroltak bennünket onnan, Kistájgeroltak valakik. Csupa illat e lak, csupa bű, csupa báj. De másoknak lesz, haj, kicsi fészke Im wunderschönen Monat Mai. Még egynek örül szivem, hogy a lakásból, Ahonnan kiűztek : a végzet, a párkák, Benneteket ki nem szájgerol senki, Ti meghitt, ti drága, ti sárga bogárkák. 187 retet japán szokás szerint tisztességadásul herregve visszaszívó férfitorkok hangjaitól lett zajos. Miután valamennyien térdre ereszkedvén egymás előtt, nagy haj­bókolással üdvözölték egymást, az egész társaság félkörben Hanaké köré szorongott, ki-ki egy­­egy selyemvánkoskára kuporodott, s a szoba olyan volt, mint valami lombos fa, amelyen verébraj csiripel. A hír, hogy valamelyik császári herczeg rávetette a szemét Hanakéra, futótűzként terjedt volt el a kör­nyéken , de bizonyosat senki sem tudott és a herczeg látogatásáról még senki sem értesült. Valamennyien azért jöttek, mert hallottak volt a gyilkosságról, amely Hanaké háza közelében történt. Lázasan kérdezgették, hallotta-e Hanaké a lövést? Hogy az európai ember csak véletlenül, vagy készakarva lőtte-e le a japánt ? Hogy Hanaké akkor kinézett-e az ablakon ? És hogy a lövés után véres lett-e a tó vize?­­ (Vége következik.) Vizet loptak. Hallom, vizet loptak Pesten Több millió litert, Ki az, kiből kitelt Ennyi gazság, ennyi viz, öt millió liter, —­isz ? Biz ez baj ! Csak azt kérdem, hogy azóta Mért nem lett olcsóbb a vaj ? Burrián, a szerződésszegő. Burrián, a szerződésszegő, Szerződést szeg főleg ő S mit ejt egy színházon, — a seb, Még alig hegy, Ő máris szerződést szeg. Van szegése egész sereggel, Mert szegett este, szegett reggel. S ha kellett, szegett szegett szeggel Akármely színházhoz szegődik, Nem ő szegődik , Hanem a szerződés szegődik. Maximus. INNEN-ONNAN.­ ­ Vágtató szerelem. Tauffer orvosprofesszor higiénikus előadást tartott a szerelemről. Többek közt a nászutazást — bölcsen és okosan — elitélte. Egészségi szempontból. Nekem úgy tetszik, hogy az ő jeles érvelése folytán se szűnik meg a nászút. Pszichológiai okokból. Nemcsak azért, mert a nászút a legtermészetesebb védekezés az indiszkrét pillantások ellen. A szerelmesek folyton utaztak. Már a biblia és az antik hőskölte­mények szeretői is futnak a mezőre, rohannak ki a szőlő­hegyekbe, egy ismeretlen tájra, a­hol nincs megszokottság s ahol a mindennapi törvények szinte feloldódnak. A szerelem vágtat. Az újabb pszichológia pedig megmagyarázza ezt az ösztönünket. Hatalmas erotikum rejlik a helyváltoztatásban, az utazásban, a vonatzakatolásban. Figyeljék csak meg, milyen intenzíven hatnak reánk a nők a vonatban. Egyenesen a szerelem ritmusát, a vérünk ütemeit kopogják ki a kerekek. Másrészt egy szimbólum a nászút. Egy csodát szomjaznak az új szerelmesek s amit nem találnak meg Budapesten, Aradon és Kassán, talán fellelik a lagúnák sekély vizén, az olasz napfényben, vagy egy ismeretlen hotel hangulatában. A szerelem mindig hazátlan volt. Édes és tétova bolyongásában még a tudomány se állít­hatja meg.* * * © Az őrnagy halála. Bizonyára olvasták, hogy az olasz őrnagy miért halt meg. Azért, mert két leánya volt s mind a két leánya nadrágszoknyát öltött magára város­ nevetségére egy délelőtt. Ezért a négy darab nadrágszárért halt meg az őrnagy, kit, ha jól tudom, már várt az eccellenza czim, egy közeli ezredesi rang alakjában. Eszerint bizonyos, hogy az őr­nagy nem valami komoly tiszt volt, aki azért verekedte végig a karrierjét, hogy a divat egy váratlan fordulójánál meghaljon. Sőt azt is meg lehetne állapítani, hogy az a márki nem szúrta magát szívén, kinek lánya legelőször kapcsolta magára a kri­­nolint és az a délnémet polgármester sem dőlt kardjába, akinek a fia először tette fel a czilindert a fejére Európában. A divatért, őrnagy úr, nem érdemes, mert az majdnem olyan komolyan és verhetetlenül jön felénk, mint a nagy koreszmék és épp úgy mártírokat kíván, mint a szoczializmus, a köztársaság, vagy az anarchia gondolata. Persze, nem szabad neki beugrani, csak a pénzünkkel, és hagyni kell, hogy a női öltözőszobákban suttogva és zizegve játszódjanak le a forradalmai. Ön, őrnagy úr, felült a divatnak, mely azonban könyörtelenül fog átzúgni az ön holtteste fölött a franczia boudoirok felé. Mért kellett vért hinteni csipkékkel kirakott útjára ? Ön nagy nevelési smokk volt, őrnagy úr. Vagy pedig a lányai lettek volna olyan menthetetlenül csúnyák ? * * * * A fekete macska. Sandy Nabnek hívják a balga ra­jongó ángliust, ki sietett megvenni Crippen orvos ominózus nevezetességű házát, a gyilkosságosat, a hulláspinczéjűt, nem a baráti kegyelet, a detektívszenvedély, vagy bizarrsággyűjtés végett, hanem a »business« szent nevében. Afféle rémpanopti­kumnak szánta, amit majd jó áron végigmutogat a borzalom­kedvelő publikumnak, gyermekek és katonák őrmestertől lefelé felét fizetik. Szegény Sandy Nabis az ideális vállalkozók peches fajtájából való, a bajmadarak, üzleti Don Quijote-ok kö­zül, akik aranygarmadákról, bankókazlakról álmodozva, a fan­tasztikum határain túl keresik a dollármennyország felé vezető ösvényt; hidat vernek a Missisippin, csatornázzák a paradi­csomkertet és siklót építenek a Csimborasszóra, ahelyett, hogy nyitnának egy jó kis cselédközvetítő boltot, vagy mozit, vagy sósborszeszmérést valamely finomul forgalmas utczai­­ sarkon.­­"

Next