Hetedhéthatár, 2000 (4. évfolyam, 1-25. szám)

2000-10-20 / 21. szám

4 (folytatás a 3. oldalról) felborulhat, mert az elnök úr diszkrecio­nális joga, hogy a hivatali teendőkön túl ezeket a feladatokat kire szignálja. Az el­múlt évben számtalan ilyen lehetőséget kaptam én is az elnök úrtól, s ez mindig egymás programjainak kölcsönös tiszte­letben tartása mellett történt. Amikor meg­kért arra, hogy menjek koszorúzni, vagy petíciót vegyek át helyette - hangsúlyo­zom, minden olyan esetben, amikor idő­pontot tudtunk egyeztetni - ennek mindig eleget is tettem. Szeretném elmondani, hogy én például már ma tudom, hogy 2001. március 15-ét hol fogom tölteni, vagy hol leszek 2001. augusztus 20-án. Mondhatom tehát, hogy minden egyes napom és hetem ki van töltve, ennél fog­va nagyon kicsi a mozgásterem abban, hogy egy hirtelen jelentkező igénynek ele­get tudjak tenni. Egyébként ezt nem is bánom, nagy kedvvel teszek eleget hiva­tali feladataimnak, legyen szó ülésveze­tésekről vagy külföldi delegációk fogadá­sáról. Kérdésére válaszolva azt mondha­tom, együttműködésünk kielégítő, az el­nök úr és köztem konfliktus soha nem volt. — Ezt örömmel hallom. Segített nekem, mert rá is vezetett a következő kérdésre. Mivel Ön a legnagyobb közjogi méltóság a párton belül, borzasztóan érdekelne engem az, hogy mi a véleménye a SZEM-ről? Hadd osszam meg alelnök asszonnyal a mai ta­pasztalatomat! Egy érdekes és korrekt elő­adás volt az Integrációs Bizottságban. Az előadást Horn Gyula exminiszterelnök úr tartotta, s a legnagyobb barátságban váltak el Szájer úrtól. Úgy érzem, hogy ez az egész ország számára pozitívum. Ugyanakkor most a Pilvaxból jövök, ahol olyan összejö­vetel volt, ami nekem abszolút nem tetszett. Azért nem tetszett, mert semmiben nem kü­lönbözött egy olyan helyzettől, amikor vala­melyik képviselő beszél az emberekkel. Kí­váncsi lennék az Ön véleményére. Megjegy­zem, hogy az MSZP vezetőségéből senkit nem láttam a Pilvaxban.­­ Erre szintén egy megjegyzést kell ten­nem. Alapkérdés, hogy nem utasítunk el semmiféle civil szerveződést. Mégis erre az egész történetre egy kicsit igaz a szólás: „Aki szelet vet, vihart arat”, hiszen nekünk sokkal többet árt ma az a vita, ami a civil szerveződés körül kialakult. Nagyon örül­nék annak, ha a párt „top”-ján ezekben a kérdésekben, éppen az ilyen helyzetek megelőzése érdekében, sokkal hatéko­nyabb, több és jobb kommunikáció lenne, ezzel sok minden elkerülhető lenne. Nem hiszem, hogy most, félidőtájt, nekünk jó az, hogy mi egy veszekedős párt képét mutat­juk. Én mindig azt mondtam, büszke va­gyok arra, hogy mi egy sokszínű párt va­gyunk, s arra is, hogy ebben a pártban le­hetnek viták, de ezek színvonala és hang­neme is rendkívül fontos. Kölcsönvéve egyik képviselőtársnőm mondását, hadd mondjam azt egy más összefüggésben: nem elég egységesnek lenni, annak is kell lát­szani. Annak nagyon örültem volna, ha Szájer József FIDESZ-frakció­vezető úr Horn Gyula irányába tett ezen gesztusait akár két évvel ezelőtt vagy két és fél évvel ezelőtt is gyakorolta volna. Hiszen Horn Gyula akkor is ugyanilyen elkötelezett híve volt az Európai Uniónak, mint ma.­­Az egyik párttársa sírva fakadt a Parla­mentben. Nem Ön volt akkor az elnök, ha­nem Gyimóthy Géza alelnök úr. Kíváncsi lettem volna, ha akkor Ön az elnök és úgy hallotta volna Horn Gyulának és Szalai An­namáriának a hozzászólását, hogyan reagált volna az alelnöki székben, mert gondolom, hogy Gyimóthy alelnök úr nem volt könnyű helyzetben. Ugyanakkor szívesen venném, ha olvasóinkat arról tájékoztatná, mi a vé­leménye, mint hölgynek a Parlamentben ki­alakult stílusról? - Eddig úgy érzékeltem, ha egy nő ül a pulpituson, és kiegyensúlyozott, higgadt hangnemben vezeti az ülést, kellő távolság­­tartással valamennyi párttól, az tiszteletet parancsol. Nekem, mint a parlament alel­­nökének az a feladatom, hogy a Ház tekin­télyét és méltóságát megőrizzem. Az elmúlt hónapokban sajnos sokat romlott a stílus, a viták hangulata. Egyébként megvallom Ön­nek, hogy az elmúlt két évben nem emlék­szem olyan kirívó esetre, amikor hasonló helyzet előfordult volna. Igyekszem a jö­vőben is a képviselőtársaim számára hig­gadt, kiegyensúlyozott magatartással pél­dát mutatni, s remélem, ez visszatükröző­dik képviselőtársaim reagálásaiban is.­­ Végezetül, visszatérve a két évvel ezelőtti beszélgetésünkre, utolsó kérdésem az, hogy alelnökként megpróbál-e lobbyzni a dél-du­nántúli térségért? Arra is kíváncsi lennék, hogyan látja Baranyának és Pécsnek a hely­zetét, mert például az autópálya nem nagyon akar épülni! Mit lehet ezen a téren tenni? - Ha akkor, amikor két éve beszélgettünk, távol voltunk Budapesttől, akkor lehet, hogy ma még inkább eltávolodtunk a fő­várostól. Túl azon, hogy úgy gondolom, hogy elég fajsúlyos politikusai vannak Ba­ranyának, hiszen a megye két parlamenti alelnököt is ad, Wekler Ferencet és engem; a Miniszterelnöki Hivatal területfejleszté­sért felelős politikai államtitkár asszonya, Mikes Éva, Pécs polgármestere, Toller László és Komló polgármestere, Páva Zol­tán is baranyai képviselők. Azt hiszem te­hát, hogy elég jó csapat képviseli a megyét. Az egy más kérdés, hogy mivel Baranya és Pécs szocialista vezetésű, ezért nem egy­szer elesik azoktól a kedvezményektől, amelyekből egyébként néhány leszakadó félben lévő megye részesül. Nagyon örül­tem volna, ha nem kerül módosításra a te­rületfejlesztési törvény, amely ezek meg­ítélésének az objektivitását biztosította. Hiszen azzal, hogy az egyes területfejlesz­tési tanácsokban kormányzati túlsúly érvé­nyesül, ez azt is jelenti, hogy bár látszólag ugyan helyben hozzák a döntést, de való­jában mégis központi döntésről van szó, hi­szen a kormányzati dominancia automati­kusan a kormányzati és nem a helyi akara­tot fejezi ki. Ez alatt a két év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem atekintetben, ho­gyan lehet egy-egy módosítással visszalép­ni azoktól az elvektől, amelyeket egyébként az Európai Unió is elvár tőlünk. Például a szubszidiaritás elvétől, ami a helyénvaló­ságot jelenti, vagyis azt, hogy ott szülesse­nek meg a döntések, ahol a legtöbb infor­máció rendelkezésre áll. Sajnos úgy érzem, hogy ezen a területen visszalépés történt. Megvallom őszintén, nekem a politikát addig szabad csinálni, amíg optimista va­gyok, mert amíg optimista vagyok, addig mindig érzek is magamban elég erőt és energiát ahhoz, hogy a városért, a megyé­ért dolgozzam. A jövőben is ezt kívánom tenni, és mindent megteszek azért, hogy Budapestet közelebb hozzuk Pécshez. SZARVAS ISTVÁN hetedHÉTHAT­ár 2000. október 20. IPAROS KISVENDÉGLŐ ... NEM CSAK IPAROSOKNAK Magyaros és nemzetközi ételekkel várjuk Önt. Különtermeinkben 20-tól 140 főig rendezvényeket, igény szerint kitelepülést vállalunk. Pécs, Rákóczi út 24-26. Tel.: 72/333-400, 30/9373-400 Nyitva: minden nap 11.30-22.00-ig

Next