Hetedhéthatár, 2007 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9. szám
2007. szeptember hetedHÉTHATÁR 27 . Motesiky Árpád Prágai anziksz - 2007 (V.) - A DotykyÉrintések egyik számában írtam Klapka generálisról és Jiri Klapkáról, és nem kerültem el a kényes kérdéseket sem, mint például Klapka nézeteltérését Petőfivel kapcsolatban, amit aztán a tábornok visszaemlékezéseiben egy picit igyekezett megszépíteni. Mi erről a véleményed? - kérdezem a házigazda, dr. Szántó. Az ilyen kérdésekre bizony az ember nem tud gyorsan kielégítő választ adni. Máskülönben létezik-e vélemény vagy bírói ítélet, ami igazságot tenne és mindkét tábort, a Petőfiét vagy a Klapkáét kielégítené? Tény, hogy a márciusi ifjak között voltak mind a ketten. Sőt, bizalmas barátoknak is tekinthetők bizonyos szempontból, hiszen a költő - Klapka állítása szerint - verseit is megmutatta a leszerelt katonatisztnek. Ám Mészáros Lázár más dolog a kávéházi asztal mellett csevegni és megint csak más a téma, amikor „mennydörög az ágyú, csattog a kard”, amikor emberi életek forognak kockán. Valahogy ilyen értelemben kezdtem hozzá magyarázatomhoz. Jiri Klapka azonban nem volt elégedett magyarázatommal, ezért konkrétan rákérdezett: - Mégiscsak kell, hogy legyen valami konkrét dolog, ami rést ütött barátságukon! - Kezdeném ott, hogy Petőfi is hadba vonult, mégpedig Bem generális seregébe. A lengyel úgy szerette a költőt, mintha saját fia lett volna. Óvta, védte mindentől, a végén azonban Segesvárnál mégsem tudta megvédeni. De ezzel nagyon előre szaladtam az események vonalán... Szóval Petőfi katona volt, de továbbra is írta verseit, lelkesítette a magyar népet. Történt azonban, hogy összeszólalkozott Mészáros Lázár hadügyminiszterrel és írt ellene egy kemény verset. Talán ez lehetett, ami Klapkát felingerelte Petőfi ellen. Történt azonban, hogy Bem 1849 májusában Petőfit őrnaggyá nevezte ki, és az erről szóló okmányokat, napi parancsot másnap felküldte Pestre Kossuthnak. Az iratok még nem jutottak el Kossuth kormányzóhoz, így hát a hadvezetés sem tudott Petőfi előléptetéséről... Klapka ekkor helyettes hadügyminiszter volt, és erre Petőfi Debrecenben megjelent előtte őrnagyi öltözékben. Node Klapkát inkább az ingerelte fel, hogy Petőfi nyilvános lapokban két ízben is megsértette elöljáróit, személyesen Klapkát is. A generális határozottan szóvá tette neki az őrnagyi rang helytelen viselését. A szóváltás után Petőfi lemondott őrnagyi rangjáról és ezeket írta Klapkának: „Tisztelt Hadügyminiszter Úr! Őrnagyi rangomról megromlott egészségem következtében ezennel hivatalosan lemondok. Debrecen, május 6. 1849. Petőfi Sándor” Ámde, május 8-án Szolnokról írt Petőfi Klapkának egy újabb levelet, amit meleghangúnak semmi esetre sem mondhatunk, íme egy részlet a levélből: „Ön nem tartotta elegendőnek az én becsületszavamat bizonyos dologban; ön föltette felőlem, hogy kineveztetés nélkül viselem az őrnagyi ruhát. Ön csak orvosi bizonyítvány mellett akart szabadságra bocsájtani, s ön megtiltotta, hogy ne írjak; mindez röviden ennyi: Petőfi nem becsületes ember, Petőfi szemtelen, s hiú világcsaló. Petőfi rossz hazafi, mert távozik a csatatérről, s betegséget hazud, ön Petőfinek korlátlan ura, mint voltak a nemzetnek a Habsburgok, kik azt előleges censura alá vetették.” Írt aztán Petőfi május 17-én Bem tábornoknak is egy nagyon panaszos levelet Klapkával való találkozásukról. Idézzük a beszélgetés egy részét: Ki tette közzé Bem tábornoknak Vécsei tábornok ügyét érintő levelét a Honvéd című lapban? - Én. - S hogy merészelte azt megtenni? - Mert parancsom volt rá. - Ki adta a parancsot? - Bem tábornok. - Nem igaz! - De igaz, miniszter úr, én nem szoktam hazudni sem önnek, sem senki emberfiának. - Viszont mindenki azt mondja, hogy ön azt a levelet saját jószántából közölte. Bem tábornok parancsa nélkül. - Tehetek én arról, mit fecsegnek az utcán? - Debrecenben marad ön, míg e tárgyban Bem tábornok válasza megérkezik. - Szívesen maradnék, de fontos dolgom van Pesten, s holnap el kell utaznom. Azt hiszem, elég, ha becsületszavamat adom. - Nem elég! így bántak velem, Tábornokom, s nem ez volt az egyetlen s nem is a legkisebb sértés a hadügyminiszter részéről...” Természetesen az idézeteket aztán idehaza ellenőriztem le és írtam ki Petőfi levelezéseiből, s újra sikerült átélnem azt a hangulatot, amit dr. Szántó György prágai lakásán éreztem, szemben Klapka generális egyik vérrokonával... Ismét Jiri Klapkáé a szó. - A családunkban nemcsak Klapka György jeleskedett, vagy szolgált katonai minőségben. A családi szóhagyomány szerint Johann von Klapka, szintén generális volt a cseh hadseregben és részt vett a Prága melletti Fehér hegyi csatában. A vesztes csata után (1620), ami mindössze két óráig tartott, Poroszországba menekült, majd Svédországban telepedett le. Persze ő nem volt olyan híres, mint Klapka György, de Johann von Klapka tábornok is a családhoz tartozott... Jiri Klapka, dr. Szántó György társaságában még sokáig folytattuk a beszélgetést, a közös múltról, a cseh és magyar történelem összefonódásairól. Rajtunk, a 21. század emberein és az utánunk következő, felnövekvő nemzedéken múlik a történelmi hagyományok ápolása és folytatása. * * * Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára, Édes hazánkért hősi vérünk ontjuk, hullatjuk nagybátran, míg élünk. Föl, föl! látjátok lobogómat! Indulj! Utánam robogó had! Zengdörög az ágyú, csillog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart! Klapka György tiszteletére a „Klapka indulót” 1849 augusztusának végén Egressy Béni szerezte. Azt mondják, hogy a zeneszerző, a honvéd főhadnagy, a komáromi helyőrség zenekarának karnagya, sebesülten feküdt a katonai sebesültellátó szalmazsákján, amikor az induló szövegét és dallamát lejegyezte. Klapka György Petőfi Sándor