Hetedhéthatár, 2007 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2007-09-01 / 9. szám

2007. szeptember hetedHÉTHAT­ÁR 27 . Motesiky Árpád Prágai anziksz - 2007 (V.) - A Dotyky­­Érintések egyik számában írtam Klapka generálisról és Jiri Klapká­ról, és nem kerültem el a kényes kérdése­ket sem, mint például Klapka nézeteltérését Petőfivel kapcsolatban, amit aztán a tábor­nok visszaemlékezéseiben egy picit igyeke­zett megszépíteni. Mi erről a véleményed? - kérdezem a házigazda, dr. Szántó. Az ilyen kérdésekre bizony az ember nem tud gyorsan kielégítő választ adni. Máskü­lönben létezik-e vélemény vagy bírói ítélet, ami igazságot tenne és mindkét tábort, a Pe­tőfiét vagy a Klapkáét kielégítené? Tény, hogy a már­ciusi ifjak között vol­tak mind a ketten. Sőt, bizalmas barátoknak is tekinthetők bizonyos szempontból, hiszen a költő - Klapka állítá­sa szerint - verseit is megmutatta a leszerelt katonatisztnek. Ám Mészáros Lázár más dolog a kávéházi asztal mellett csevegni és megint csak más a téma, amikor „mennydörög az ágyú, csat­tog a kard”, amikor emberi életek forognak kockán. Valahogy ilyen értelemben kezd­tem hozzá magyarázatomhoz. Jiri Klapka azonban nem volt elégedett magyarázatommal, ezért konkrétan rákér­dezett: - Mégiscsak kell, hogy legyen valami konkrét dolog, ami rést ütött barátságu­kon! - Kezdeném ott, hogy Petőfi is hadba vonult, mégpedig Bem generális seregébe. A lengyel úgy szerette a költőt, mintha sa­ját fia lett volna. Óvta, védte mindentől, a végén azonban Segesvárnál mégsem tudta megvédeni. De ezzel nagyon előre szalad­tam az események vonalán... Szóval Petőfi katona volt, de továbbra is írta verseit, lelkesítette a magyar népet. Történt azonban, hogy összeszólalkozott Mészáros Lázár hadügyminiszterrel és írt ellene egy kemény verset. Talán ez lehetett, ami Klapkát felingerelte Pető­fi ellen. Történt azonban, hogy Bem 1849 májusá­ban Petőfit őrnaggyá nevezte ki, és az erről szóló okmányokat, napi parancsot másnap felküldte Pestre Kossuthnak. Az iratok még nem jutottak el Kossuth kormányzóhoz, így hát a hadvezetés sem tudott Petőfi előlép­tetéséről... Klapka ekkor helyettes hadügyminiszter volt, és erre Petőfi Debrecenben megjelent előtte őrnagyi öltözékben. Node Klapkát in­kább az ingerelte fel, hogy Petőfi nyilvános lapokban két ízben is megsértette elöljáróit, személyesen Klapkát is. A generális hatá­rozottan szóvá tette neki az őrnagyi rang helytelen viselését. A szóváltás után Petőfi lemondott őrnagyi rangjáról és ezeket írta Klapkának: „Tisz­telt Hadügyminiszter Úr! Őrnagyi rangom­ról megromlott egészségem következtében ezennel hivatalosan lemondok. Debrecen, május 6. 1849. Petőfi Sándor” Ámde, május 8-án Szolnokról írt Petőfi Klapkának egy újabb levelet, amit meleg­hangúnak semmi esetre sem mondhatunk, íme egy részlet a levélből: „Ön nem tar­totta elegendőnek az én becsületszavamat bizonyos dologban; ön föltette felőlem, hogy kineveztetés nélkül viselem az őr­nagyi ruhát. Ön csak orvosi bizonyítvány mellett akart szabadságra bocsájtani, s ön megtiltotta, hogy ne írjak; mindez rövi­den ennyi: Petőfi nem becsületes ember, Petőfi szemtelen, s hiú világcsaló. Petőfi rossz hazafi, mert távozik a csatatérről, s betegséget hazud, ön Petőfinek korlátlan ura, mint voltak a nemzetnek a Habsbur­gok, kik azt előle­­ges censura alá ve­tették.” Írt aztán Petőfi má­jus 17-én Bem tá­bornoknak is egy nagyon panaszos levelet Klapkával való találkozásukról. Idézzük a beszélge­tés egy részét: Ki tette közzé Bem tábornoknak Vé­­csei tábornok ügyét érintő levelét a Honvéd című lapban? - Én. - S hogy merészelte azt megtenni? - Mert parancsom volt rá. - Ki adta a parancsot? - Bem tábornok. - Nem igaz! - De igaz, miniszter úr, én nem szok­tam hazudni sem önnek, sem senki ember­fiának. - Viszont mindenki azt mondja, hogy ön azt a levelet saját jószántából közölte. Bem tábornok parancsa nélkül. - Tehetek én arról, mit fecsegnek az ut­cán? - Debrecenben marad ön, míg e tárgyban Bem tábornok válasza megérkezik. - Szívesen maradnék, de fontos dolgom van Pesten, s holnap el kell utaznom. Azt hiszem, elég, ha becsületszavamat adom. - Nem elég! így bántak velem, Tábornokom, s nem ez volt az egyetlen s nem is a legkisebb sértés a hadügymi­niszter részéről...” Természetesen az idézeteket aztán ide­haza ellenőriztem le és írtam ki Petőfi le­velezéseiből, s újra sikerült átélnem azt a hangulatot, amit dr. Szántó György prágai lakásán éreztem, szemben Klapka generális egyik vérroko­nával... Ismét Jiri Klapkáé a szó. - A családunkban nemcsak Klapka György jeleskedett, vagy szolgált kato­nai minőségben. A családi szóhagyomány szerint Johann von Klapka, szintén gene­rális volt a cseh hadseregben és részt vett a Prága melletti Fehér hegyi csatában. A vesztes csata után (1620), ami mindössze két óráig tartott, Poroszországba menekült, majd Svédországban telepedett le. Persze ő nem volt olyan híres, mint Klapka György, de Johann von Klapka tábornok is a család­hoz tartozott... Jiri Klapka, dr. Szántó György társaságá­ban még sokáig folytattuk a beszélgetést, a közös múltról, a cseh és magyar történelem összefonódásairól. Rajtunk, a 21. század emberein és az utánunk következő, felnö­vekvő nemzedéken múlik a történelmi ha­gyományok ápolása és folytatása. * * * Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára, Édes hazánkért hősi vérünk ontjuk, hullatjuk nagybátran, míg élünk. Föl, föl! látjátok lobogómat! Indulj! Utánam robogó had! Zeng­dörög az ágyú, csillog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart! Klapka György tiszteletére a „Klapka in­dulót” 1849 augusztusának végén Egressy Béni szerezte. Azt mondják, hogy a zene­szerző, a honvéd főhadnagy, a komáromi helyőrség zenekarának karnagya, sebesül­ten feküdt a katonai sebesültellátó szalma­zsákján, amikor az induló szövegét és dal­lamát lejegyezte. Klapka György Petőfi Sándor

Next