Hétfő, 1939 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1939-07-10 / 28. szám

gyonmérleg legérdekesebb tétele 354.471 pengő kinnlevőség. Ebből az összegből Horvát Ákos fia, Horvát Ernő 344.573 pengővel tartozik. Horvát Ernőnek Londonban van üzlete és nagyon közelfekvő az a feltevés, hogy ezt a hatalmas összeget egyáltalán nem lehet itteni vagyontételnek tekinteni, mert ez nyilvánvalóan úgy adódott elő, hogy a London­ba vagyonmentési célból küldött magyar kézimunkák és népművészeti textilfélék árát nem fizették be, hanem megtartották Londonban, mint kimentett vagyont. A hitelezők sorában szerepel egyik nagybank majdnem hét­százezer pengős követeléssel, amelyet az ingatlanokra adott kölcsön. A köztartozások tétele 60.200 pengőt tesz ki és egyéb hitelezők címén 942.903 pengőt állítottak be a mérlegbe. A pénz­hitelezők között Horvát Ákos 134.046, Horvát Ernő pedig fél­millió pengővel szerepel. A vállalat ötvenszázalékos egyezséget ajánlott fel, de tekintettel arra, hogy a tör­vényszéken még a kényszer­­egyezségi díjakat sem tették le, egyelőre az OHB csak a vizsgá­latot indította meg és annak eredményétől teszi majd függő­vé a további lépéseket. A Fonal- és Hímzőipar R.­T. most termé­szetesen arra hivatkozik, hogy 18 ezer font értékű áruja van Londonban, de ezt nem tudja értékesíteni és kérte a hitelezőket, hogy vi­gyenek ki még 2500 font értékű árut, próbálják értékesíteni és majd akkor meglátják, hogy a londoni piacon ilyen áru­kat ma már nem lehet el­­­­adni. Az ajánlattal kapcsolatban a hi­telezők lépéseket is tettek és ki­derült, hogy a 2500 fontos árumennyi­ségre 1700 fontos ajánlatot már is tettek Londonból, tehát az eladási lehetőségek megvannak, csupán arról a hor­ribilis haszonról kell lemondani, amellyel Horvát Ákosék eddig dolgoztak. Gazdasági körökben nagy ér­deklődéssel várják a kényzer­­egyezségi ügy tárgyalását, mert valószínűnek látszik, hogy a vizsgálat során teljes mértékben fel lehet tárni a nagyarányú va­­gyonsibolás minden mozzana­tát is. Megkezdték a visszavonulást a szovjet-mongol csalatok Hszingking, július 9. A Domei-Iroda jelenti: A mandzsu—mongol határról ér­kezett távirat szerint a szovjet-mongol csapatok szombaton megkezdték az általános visszavonulást, amit elkerülhetetlenné tett az a körülmény, hogy a japánok el­foglalták a Nomontiantól észak­ra fekvő fontos hadműveleti pon­tokat. A japán-mandzsu csapatok a Khalha és a Holsten folyó kö­zötti területen támadásba men­tek át. A japán repülőgépek három vagy négy hidat összebom­báztak és ezzel elvágták a szovjet - mongol csapatok visszavonulási útját. A japánok igen sok foglyot is ejtettek. HF4 Kmetty István előadása Padovában a magyar liberalizmus bűneiről Padova, július 9. Kmetty István dr., fővárosi kö­zépiskolai tanár, a Turul Szövetség tb. dominusa a Garibaldi Társaság meghívására nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében előadást tar­tott Padovában „A liberalizmus bűnei Magyarországon” címen. A közönség soraiban ott voltak a vá­ros előkelőségei, az egyetem ta­nárai, a fasiszta milícia tagjai. Előadásában rámutatott arra, hogy a ferencjózsefi államvezetés által kreált, úgynevezett „liberá­lis’’ népképviseleti rendszer mindenekelőtt emancipálta a nemzetközi zsidóság magyar­országi csoportját, hogy ezzel megindítsa­­­z ország, különö­sen a magyar főváros visszöb­­bentő elzsirósodásának folya­matát és ezáltal az idegen szel­lemiséget tegye úrrá a magyar közélet csaknem minden terv-Az orosz invázió elöl menkü­le ki­éhezett galíciai zsidóság nagy tö­megben betörésszerűen vetette rá magát a magyar fővárosra, ahol a városházát akkor uraló Bárczy— Vázsonyi-félre zsidó-demokrata érá­tól támogatva­, letelepedett, ruhát, nevet és állampolgár­ságot cserélt, majd az elvesztett háború után a szabadkőműves páholyok és a zsidó vezetés alatt álló szociáldemokrata, párt­ révén forradalmi úton ke­zükbe kaparintották az ország ve­zetését és előkészítői lettek Magyaror­szág bolsevizálásának, majd feldarabolásának. — Ez a magyarázata annak, — mondotta — hogy Magyarországon, főként Budapesten m­ár évtizedekkel ezelőtt erős antiszemita szellem alakult ki, a kommunizmus bukása után pedig elemi erővel robbant ki a zsidókér­dés. A közönség mindvégig nagy ér­deklődéssel hallgatta Kmetty Iste I várt tanulságos előadását. MOSZKVA lesben áll K­IPLING, aki a britt impe­rializmus nagy tanító-­ mestere, költője, álmodója volt, bi­szkíta is írta annak idején. A britt világbirodalomban soha nem hallgat el a takarodó! Mi­kor hajnalra ébred a londoni polgár, akkor talán a Singapo­re-i öbölben száll alkonyatra a nap s amikor a skóciai kaszár­nyákban ébresztőt riváli a kürt, valahol Dél-Afrikában vagy az alaskai jégmezők szélén fújja az angol zapfenstreichot a helyőr­ség hom­okása. Mivel lehetne jobban megmérni az impérium nagyságát, mint ezzel a soha el nem ném­uló kipling­i takaródé­val? S hogyan lehet ezek után megérteni azt az előszobázást, amelyet a földkerekség leghatal­masabb birodalma nevében foly­tatnak Sztálin atyuikánál, hogy megköss© véjére a várva várt háromhatalmi egyezményt? Mi­nek kellett történnie a világban, hogy Anglia ilyen hozzá nem méltó helyzetbe került s nyolc­van napja kénytelen alkudozni Csugaszili, azaz, hogy Sztálin elvtárssal néhány orosz hadtest, vagy hadosztály miatt? Talán meggyengült volna a hajdani erő? Vagy talán a húsz év előtti békeszerződések árnyai, kísérte­­tei kergetnék az ázsiai diktatú­ra előszobáiba a humanista de­mokráciákat? E­­­RRŐL VAN SZ­Ó? Aligha­nem erről. Mert húsz év­­vel ezelőtt sarkaiból fordították ki a világot. Ké évtizedig hit­ték, hogy Európában fenn lehet tartani olyan világrendet, amely­ben az egyik fél haszonélvezője, birtokosa a föld minden kincsé­nek, javának, a másik — a le­győzött — pedig szolgája, hadi­sarc fizető alattvalója a gazda­gabbnak, hatalmasabbnak. S most i­s csak most derül ki igazán, hogy milyen szörny­űsé­gek voltak ezek a békediktátu­mok! Mert ha az utolsó papír­­foszlányokat meg akarják őriz-­­ni belőlük, akkor már Sztálinhoz kell járni instanciázni. A víz­nek el kell menni a tűzhöz. A világ legúribb nemzetének kezet kell szorítani a bolsevista tö­meggyilkossal. A puritán, kapi­talista demokráciának egy tár­gyaló­asztalhoz kell ülni az ázsiai barbarizmus di­ktátorai­­val. Le kell nyelni, hogy azok feltételeket szabjanak, hozzák­­halasszák a tárgyalásokat, vára­koztassák a követeket és zsa­roljanak ott, ahol lehet. Mert Sztálin,és társai azt gondolják: ütött az ő órájuk! Elérkezett az idő, amikor Angliát olyan szerződésre lehet kényszeríteni, amelynek segítségével — és per­sze egy kis háború árán — meg lehet csinálni a bolsevista világforradalmat. A­nglia gyenge­ — szok­ták mondani a gúnyosak, fölényesek. Pedig nem Anglia gyenge, hanem azok a békeszer­ződések, amelyeknek védelmére kell- e . S ezért semmi kétség, hogy ezek el is fognak pusztulni. Eze­ket nem védhetik meg Sztálin fegyverei sem. Vagy elpusztul­nak egy véres, emésztő háború­ban vagy megsemmisülnek egy világforrada­lom kiszámíthat­atla­n örvényeiben. Vagy megtörténik az, amit a józan ész diktál és Anglia egy szép napon vissza­fordul a moszkvai előszobákból s megpróbál megegyezni azokkal a nagy nacionalizmusokkal, ame­­lye­k nyilván kevesebb áldozatot kívánnak, mint az orosz diktá­tor. Egy bizonyos. A római világbirodalom akkor bukott el, amikor először kény­szerült seregei közé fogadni a barbár légiókat. S most, mikor Anglia az ázsiai diktátorokkal egyezkedik, a világ számára egyetlen remény, hogy a törté­nelmet jól tanítják az oxfordi kollégiumban is — és ezért Angliában sem akarják, hogy a brit takarodó helyett az inter­­nacionálé zengjen a négy világ- [i­s tájon. Finna Budapest, 1939 július 10. Megtalálták az ír terroristák merénylettervezeteit London, július 9. A rendőrség kezébe került a Nagybrit­anniában működő ír ter­rorista szervezet tagjai számára készült hatlapos körlevél. Ezt a „Hetilap“ című röpiratot titok­ban csempészték be Angliába. Arra hívja fel a tagokat, hogy erősítsék „a szervezet által elhatározott rendszabályo­kat, hogy Nagybritanniát kényszerítsék az északíror­szági megszálló sereg visz­­szavonulására”. A röpirat ezután felsorolja az eddig végrehajtott terrorcselek­ményeket. Ezek között szerepel a május 29-iki londoni négy tűz­vész is. Névtelen levél közlése alapján a rendőrség egy lakásban ház­kutatást tartott és megtalálta az ír terroristák terveit azokról a merényle­tekről, amelyeket legköze­lebbi angol vidéki városok­ban akartak végrehajtani. A Sunday Dispatch birtokába jutott az ír köztársasági hadse­reg egyik okmánya, amelyből ki­tűnik, hogy a terrorcselekménye­ket főleg amerikai írek pénzelik. Éjszakai tűzharc rendőrök és betörők között a kispesti erdőben Az utóbbi időben több betörés történt Pestszenterzsébeten és a rendőrség gyanúja szerint a tette­sek az úgynevezett Határerdőben bújtak el. A rendőrfőparancsnokság utak­­­ára razziákat rendeztek a Pestszenterzsébet és Kisp­est kö­zött elterülő erdőségben ás a rend­őrség tisztító munkája során több veszedelmes betörő, tolvaj és útonálló került kézre. Szombat éjszaka tizenkét óra táj­ban Tuba Mihály rendőrőrmester vezetésével a pestszenterzsébeti 103-as őrszobáról három rendőr in­dult el szolgálatba. Amikor a Ha­tárerdő közelébe értek, Tuba rend­őrőrmester észrevette, hogy két férfi zsákokkal megrakod­va, sietve halad az úton. Állj­t kiáltott, de azok eltűntek a határerdőben. A rendőrök erre el­határozták, hogy átkutatják az er­dőt. Alig léptek az erdőbe, amikor különböző irányokból revolverdörrenések hallatszot­tak és a golyók a rendőrök mellett süvítettek el. A határerdőben rejtőző bűnözők valóságos sortüzet adtak le a rend­őrök felé. Tuba Mihály utasítást adott embereinek, hogy ők is revo­l­verrel válaszoljanak. A rendőrök három lövést adtak le.­­ Később, mikor reflektorok fényei mellett átkutatták az erdőáéget, már senkit sem találtak ott. A rendőrség széleskörű nyomozást indított. Elfogatásuk esetén a ban­­diák valamennyien, statáriális bíró­ság elé kerülnek. Plusz 38-39 fok Valódi kánikulai napra virradt vasárnap reggel Budapest. Már a hajnali órákban felhőtlen ég kö­szöntötte a ko­­ránkelőket és a város minden részéből valósá­gos népvándor­lás indult meg a nagy pályaud­­vak, a helyiér­dekű vasutak és a villamosok ál­lomásai felé. Hét és kilenc óra kö­zött helyenként tumultuózus jelene­tek játszódtak le a villamosoknál és a helyiérdekű vonatoknál, álta­lában azonban nehézség nélkül si­került a környező hegyekbe, to­vábbá a strandfürdők, uszodák és a dunai fürdők felé igyekvő közön­séget elszállítani. Elsősorban természetesen a bel­területen fekvő fürdőket lepte el a­ közönség. A Gellért-hullámfürdőben kilenc óra után már csak nehezen lehetet kabinhoz, vagy vetkőző­­szekrényhez jutni, de ugyanez a helyzet következett be a Margit­szigeten, a Duna-uszodákban, Csil­laghegyen, Pünkösd­fürdőn. A Mar­­git hídtól felfelé a Dunán az evező­sök ezrei jelentek meg. Délelőtt tíz órától kezdve szinte teljesen kihal­tak a főváros utcái, még a legfor­galmasabb pontokon is csak időről­­időre lehetett néhány embert látni. A zöld vendéglőknek ezvilt az első igazi nagyforgalmiső vasárnap­­juk, a késő délutáni Apákban sok helyütt már vérelmezesle­gol kezdtek jelentkezni, bár a zöldven­­déglősök a néhány nap óta tartó szép idő alapján igyekeztek minél jobban berendezkedni a várható rekordforgalomra. A déli órákban az utcai hőmérők egyes pontokon 38—39 fokot mutattak azoknak a keveseknek, akiknek most nem sikerült a zöldbe, hűvösebb helyekre, vagy a strandokra kijutniok. Aról, hogy mennyi üdítő, ital, fagylalt ,sör és bor fogyott el, statisztikát nehéz volna összeállí­tani, de kétségtelen, hogy ilyen re­kordforgalom az idén még egyetlen napon sem volt, mint a mai vasár­napon. A budapesti és a környékbeli mentők is felkészültek a kániku­lára. A mentők összes kocsijaikat felszerelték jégtáskával. Minden egyes útra visznek magukkal jeget, hogy az elájult, nagy melegtől rosszul lett embe­reket jéggel fel­dörzsöljék és ma­gukhoz térítsék. Vasárnap mintegy 15—20 ájulást okozott a nagy meleg, szerencsére azonban súlyosabb eset nem volt. Kisebb autóbalesetek is voltak, ezeknél a soffőrök kimerültsége, rosszulléte idézte elő a karambolt. A környékbeli mentőknek is több esetben kellett kivonulniuk a kánikula áldozataihoz, azonban Pest kyáttyékéről sem érkezett je­len tág súlyosabb megbetegedésről. III' i miVh mViiTu iTi'ii 11H u i ti i ni iiTi nj/fm un 1111 tujmnunmui ­­árosrtfi^or­ utór 16. Telefon: 155-871. ]ob*<í­rt*£nn. Mute I’ftCSI HORVATH KAI BAN ugri»*#. g pransu­ba:v MlllMllHlimtlU

Next