Hétfő, 1941 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1941-06-02 / 22. szám

1941 JÚ­NIU­S 5.3 Bárdossy miniszterelnök két napot tölt az olasz fővárosban Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter az olasz ki­rályi kormány látogatására hét­főn este feleségével együtt Ró­mába utazott. Kíséretében van­nak: Ghicsy Jenő, Bartheldy Ti­bor, Ullein-Reviczky Antal, rend­kívüli követek és meghatalma­zott miniszterek, továbbá Ujpé­­tery Elemér követségi titkár. A Hétfő értesülése szerint a miniszterelnök szerdán reggel ér­kezik meg az olasz fővárosba, ahol még aznap kihallgatáson jelenik meg az olasz király és császárnál. Ezután politikai ta­nácskozások lesznek és az esti ebéden felköszöntők hangza­nak el. XII. Pius pápa csütörtökön ki­hallgatáson fogadja a magyar miniszterelnököt, aki aznap este hagyja el Rómát és szombaton reggel érkezik vissza Budapestre. „Politikánk gyümölcsöző összhangban van az olasz és német kormányok politikájával“ — mondotta a miniszterelnök K­ardossy Lá­szló miniszterelnök elutazása előtt a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt a követ­kező nyilatkozatot tette: — Évek hosszú sora óta fenn­álló hagyományt követek, amikor a baráti olasz birodalom kormá­nyának meglátogatására Rómába indulok. Utazásom — csak úgy mint a magyar miniszterelnökök és külügyminiszterek eddigi szoká­sos látogatásai a tengelyhatalmak fővárosaiban — megfelel a három­­hatalmi egyezmény szellemének és annak a történelmileg megalapo­zott baráti jóviszonynak és szívé­lyes együttműködésnek, amely Olaszország és Magyarország kö­zött fennáll. Látogatásom időpontja már áp­rilis havában ki volt tűzve, de a közbejött háborús és egyéb ese­mények miatt utazásomat akkor el kellett halasztanom. Római tar­tózkodásomat most két napra ter­vezem s látogatásomnak elsősor­ban udvariassági jellege van, de remélem, emellett alkalmam lesz bepillantani abba az egész Európa számára nagy jelentőségű építő munkába, amelyet Itália folytat s módom lesz megismerni az olasz kormány felfogását az időszerű európai kérdésekről. Különösen nagy örömömre szolgál, hogy köz­vetlen érintkezésbe léphetek az olasz nép nagy vezérével és Ciano gróf külügyminiszterrel. — A sajtó egy része találgatá­sokkal szokta kísérni az ilyen ta­lálkozókat. ‘ Politikánk annyira gyümölcsöző összhangban van az olasz és német kormányok politi­kájával, hogy látogatásomhoz a fentiek után további magyarázatot fűzni, vagy abból következtetése­ket levonni merőben felesleges. Hóman Bálint kultuszminiszter a Székelyföldön Csíkszereda, június 2. Hóman Bálint kultuszminiszter, aki már szombat reggel óta Csík­szeredán tartózkodott, pünkösd ■a3árnapjának reggelén kíséretével autón Székelyud­­varhelyre ment. Itt megtekintette a református­anítóképző intézetet, a római ka­­olikus gimnáziumot és a város öbbi kultúrintézményeit. Ezután megbeszéléseket folytatott a román uralom alatt megszűnt, de azóta ismét megnyitott re­formátus gimnázium elhelye­zése ügyében. Délben Sándor Imre püspöki viká­­ru is szűkkörű ebédet adott a mi­niszter tiszteletére. Vasárnap este Hóman Bálint autón visszautazott Csíkszeredára, ahonnan pünkösd hétfőjén Gyergyószentmiklósra ment. Megtekintette a város iskoláit és közművelődési intézményeit, majd kirándulást tett a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. A miniszter és kíséretének tag­jai hétfőn este érkeztek vissza Gyergyószentmiklósra és onnan vasúton folytatták az útjukat Ardigeresa csárda Szabadka, június 2. A szabadkai bunyevácok pün­kösd hétfőjén hatalmas nagygyű­lést rendeztek, amelyre felvonul­tak a bunyevác tűzharcosok, le­gényegyletek, nőegyletek és a szín­­pampás népviseletben öltözött lánycsoportok. Szkenderovics Gyula nyitotta meg a gyűlést és beszédében hűsé­gét, ragaszkodását fejezte ki a magyar nép iránt, amely mindenkor testvérének tekin­tette a bunyevácokat. Bajics Pero a bunyevác tűzharco­sok és hadirokkantak nevében han­goztatta, hogy a huszonhárom évi idegen uralom megtanította a bunyevácokat arra, hogy szeres­sék a földet, amelyben őseik nyug­szanak. — Mi hadirokkantak és tűzhar­cos bunyevácok, mondotta, dolgoz­ni akarunk Magyarország újjáépí­téséért és odaadással követjük egyedüli vezérünk, Horthy Miklós minden parancsát. Vukovics Gerő dr. volt zombori nemzetgyűlési képviselő mondotta ki ezután ünnepi beszédét. — Az az állam — mondotta töb­bek közt, — amelynek vezető nem­zete zászlajára a rablás, a korrup­ció és a vele élő többi nemzetiség felosztását írta, nem maradhatott fenn. Egyetlenegy bunyevác sem hutat könnyet a néhai Jugo­szláviáért. Nekünk zárt sorokban kell halad­nunk a magyar állam iránti hűség útján. Teljes bizalommal kezdünk új életet, mert hisszük, hogy a magyar nép nem tekint bennünket másodrendű állampolgároknak, mint a szerbek, hanem testvéreket lát bennünk, akik minden erőnkk­el részt akarunk venni Magyarország szebb jövőjének kiépítésében. A viharos lelkesedéssel fogadott beszéd után még felszólalás hang­zott el, majd a nagygyűlésről hó­doló táviratot küldtek a kormány­zónak.­­ A Magyar Dolgozók Országos Hi­vatás szervezete június első napjaiban Kassán tartja VI. Országos Titkári Ér­tekezletét, melynek tárgya a magyar munkajog hiányát pótló ,,Egységes Magyar Munkajogi Törvénykönyv" ki­dolgozása lesz. Az értekezlet befejezésül Méca László részvételével a kassai Nem­zeti Színházban hatalmas munkás kul­^-ünnepélyt r«adom*fc ^ _ Bak' 13-es villamos va­llomásnál várja égi szeretettel ven­dégeit. Remek han­gulat. Zeze. .MINDEN ERŐNKKEL részt akarunk venni a szebb magyar jövő kiépítésében" A bunyevácok Szabadkán lelkes hűségnyilatkozatot tettek Magyarország és kormányzója mellett A felgyújtott // irodalom" A miskolci Hármasszövetség, a Turul bajtársi szövetség, a Baross Szövetség és a Nemzeti Munka­központ könyvnapján, a Turul könyvessátra előtt jelképesen fel­gyűl egy máglya. Lángjánál el­égetik a zsidó és internacinalista könyveket. A betű, amely meg­mérgezett egy nemzetet, az idegen szó hirdetője, amely kiölte a ma­gyar lelket és silány szolgaságba taszította a magyarságot, elpusz­tul tehát az új magyar fiatalság által fellobbantott nemzeti szellem tüzénél. Tudjuk jól, hogy egyelőre na­gyon is jelképes még ez az auto­­dafé. Hiszen aki végig­nézi a pesti könyvkirakatokat, még mindig ott látja bennük a mérgező tehetség­­telenség, a bomlasztó zsidó szel­lem, az egyoldalú talmud-kultúra reprezentánsainak remekműveit. Ott látja az emigráns irodalom, az Európából véglegesen kiszorult „szellemi“ emelkedettség minden képviselőjét. S a pesti könyvnapon is ott áll még jó néhány könyv­sátor, amelyben ugyanennek az írásművészetnek burkoltabb, óva­tosabb, keresztényibb mezbe öltöz­tetett termékeit ajánlják a zsidó kiadók. És mégis sokat jelent ne­künk a miskolci jelképes tűzgyúj­tás. Jelenti, hogy megtettük az első lépést azon az úton, amely ta­lán a végleges felszabaduláshoz vezet. Húsz év küzdelme, gyöt­relme, elnyomottsága után, ki merjük mondani végre, hogy tűz­­revalónak tartottuk mindig azt az „irodalmat“, amely sötétebb nem­zetárulást követett el, mint a libe­rális sajtó. Lassan, de a kultúra mezébe bújtatva, csepegtette a mérget a nemzet vezető osztályai lelkébe. Égjen és pusztuljon hát, ami tűzrevaló. De senki se feledje, hogy ez csak a program első része. Szükséges és rég várt negatívum. Pozitív tette akkor változik, hogy ha a magyar közönség nemcsak az idegen írás elégetését ünnepli, hanem tettekkel bizonyítja be, hogy szereti az igazi magyar kul­túrát. Ha odamegy a sátrakhoz, ha megvásárolja a magyar írók és költők műveit, ha szegényes garasaiból az utolsót is oda tudja áldozni a szellem oltárára, akkor bízhatunk benne, hogy elkövetke­zik az igazi megújhodás, amely szellemi síkon is visszafoglalja az idegenektől leigázott országot. Ma már nem vagyunk ráutalva a Neumann Ferencek és Trauer­­schwartz Pinkászok elmeműveire, mert itt pompázik közöttük egy felszabadult, szoig-vérig magyar irodalom, amelyet azonban támo­gatni, segíteni kell. A könyvnapon erre gondoljon minden olvasó és higgye el: az ő áldozatkészsége az az igazi láng, amely végleg meg fogja emészteni az elmúlt tegnap idegen és nem magyar irodalmát. MARGITSZIGETI PICCADILLY HÍVFrt. me A PIC­C­ADD­ILLY hgi&cí 9­2-ig. Asztalrendelés: 120*620. Arab csalódás és remény Aránylag könnyű volt a világhá­ború idején az arabokat Anglia mellé állítani. A török szultán ural­mát unták, amellett ígéret és pénz bőven zúdult az arabokra a sziget­­országból. Lawrance ezredest hatá­rozottan szerették az arab főnökök, neki köszönhető, hogy biztató az angol ígéretekben. A független szövetséges arab államokat ígér­ték s kapták helyébe a zsidóknak ajándékozott Palesztinát. Lawrance sértődötten elvonult kedvelt és az ő hibáján kívül becsapott arabjai közül titokzatos bujdosásba és az­tán a még titokzatosabb halálba. Palsztinát 1917 november 2-án Lord Balfour egy kiáltványban zsi­­dó állammá tette hálából a háború alatt kapott pénzszolgáltatásokért s főként azért, mert megbízhatóbb őrségnek tartotta c­ cionista álla­mot a haifai olaj­kötében, mint az arabokat. Ezzel az alig negyed­­milliónyi palesztnai zsidóság uralma alá helyezte a közel egy milliónyi ottani arabot. Az arabok egy darabig döbbenten hallgattak, aztán méltatlankodtak. 1929 au­gusztusának egyik éjszakáján fel­lobbant az első tüzcsóva a zsidó telepesek házainak tetején. Vad, véres éjszaka volt, amilyen várat­lanul zúdultak rá az arabok a tele­pekre, épp olyan gyorsan el is tűn­tek. Fauzi Kaukadzsi szervezte őket, a volt török katonatiszt az arab szabadságharcok legvakme­rőbb és legképzettebb alakja, akit húsz év óta egyszer sem sikerült elcsípniök az angoloknak, pedig jelentős összeget fizettek volna érte még holt állapotban is. Fauzi Kaukadzsi most is ott van „valahol Palesztinában” épp olyan váratla­nul és megfoghatatlanul, mint ed­dig, éppen ott, ahol a legkevésbé gondolják. Mérhetetlen bajt okoz úgy az angol csapatoknak, mint a cionista államvezetésnek. Az arab nacionalizmus, mely so­káig homályos és kusza képlet volt, ma már egyre tisztultabb és elevenebb valóság. Egyedül Transz­­jordánia emírje a kövér és angol­­font-szomjas Abdullah áll nyíltan az angolok mellett, alattvalói azon­ban nincsenek egy véleményen ve­le. Ezek inkább fiával, a trónörö­kössel értenek egyet, ő pedig nem­­régen úgy mondott ellent apja po­litikájának, hogy előrántotta pisz­tolyát és apjára lőtt. A golyó nem talált, de az emir titokban és sietve hagyta el Transzjordániát és hogy hol tartózkodik, nem le­het tudni. A trónörökös a kairói El Azhar egyetemre járt, mely fő­iskola nemcsak a tudományok, ha­nem az arab szabadságmozgalom szellemi és anyagi központja is. Jelenleg például ez a főiskola gyűjti és adminisztrálja az iraki szabadságmozgalom megsegítésére érkező pénzeket szinte az angolok szeme láttára és nem kis bánatára. Az összegek, melyek ebbe a köz­pontba érkeznek, elég jelentéke­nyek. Ibn Szaud királya Szaudi Ará­biának, jelenleg még hallgat,­ de ez a csend az angolok számára egy­általában nem megnyugtató. Ez az erélyes és nagyhatalmú vahabita uralkodó a legtekintélyesebb vala­­mennyük között. Az ő birtokában vannak a szent városok és nem­csak tengernyi pénze van ezeknek jövedelme révén, hanem megdöb­­betően sok modern harci eszköze is. Tankjai, harci repülőgépei, nehéz­­ágyúi és jól kiképzett hadserege van. Az nem kétséges, hogy az an­golokat nem szereti, bár másfajták iránt sem mutatkozott nyájasnak. Vakbuzgó, kérlelhetetlen arab, aki az egységes és mindenkitől függet­len arab birodalmat akarja vissza­állítani. Ennek a mozgalomnak fö­­lészke azonban Egyiptom. Itt él­nek a legműveltebb és leggazda­gabb arabok, ez a székhenye a Wafd-nak, az arab nemzeti nép­­pártnak­, amely annyira hatalmas, hogy az angolok már ezelőtt is gyakran kénytelenek voltak bizo­nyos engedményeket tenni nekik. A Wafd most még erőteljesebben dolgozik, mint eddig s máról hol­napra magasrangú egyiptomi poli­tikusok és tisztek körül mutatkoz­nak rejtelmes jelenségek. Eltűné­sek, letartóztatások, menekülések jelzik a felszínen, hogy milyen ha­talmas erők dúlnak az arab moz­galom mélyén. Az arab kéz pedig messzire nyú­lik, Isztanbultól Indiáig, Kínától a maláj szigetvilágig, s egyben fel­tétlenül megegyeznek: az angol uralomból elég volt. BARABÁS GYULA Könyv nélkül is Könyv nélkül is utazásba, weekendre tudhatja, hogy alábbi cikkeinket: Fürdilme* strandcikkek gumiból, Bőröndök, neszeszerek, Inermos, aluminium edények, Hátizsák, stb. FOTO OSZTÁLYÚ N KOÍN CSAK BUDAI FIÓKUNKBAN FÉNYKÉPEZŐGÉPEK ÓRIÁSI VÁLASZTÉKBAN! A legolcsóbb box gépektől a legmodernebb készülékekig (Leica, Zeiss, C­on­tax, stb. fényképészeti cikkek, tartozékok,­­ anyagok, stb.

Next