Hétfő, 1941 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1941-06-02 / 22. szám
1941 JÚNIUS 5.3 Bárdossy miniszterelnök két napot tölt az olasz fővárosban Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter az olasz királyi kormány látogatására hétfőn este feleségével együtt Rómába utazott. Kíséretében vannak: Ghicsy Jenő, Bartheldy Tibor, Ullein-Reviczky Antal, rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek, továbbá Ujpétery Elemér követségi titkár. A Hétfő értesülése szerint a miniszterelnök szerdán reggel érkezik meg az olasz fővárosba, ahol még aznap kihallgatáson jelenik meg az olasz király és császárnál. Ezután politikai tanácskozások lesznek és az esti ebéden felköszöntők hangzanak el. XII. Pius pápa csütörtökön kihallgatáson fogadja a magyar miniszterelnököt, aki aznap este hagyja el Rómát és szombaton reggel érkezik vissza Budapestre. „Politikánk gyümölcsöző összhangban van az olasz és német kormányok politikájával“ — mondotta a miniszterelnök Kardossy László miniszterelnök elutazása előtt a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: — Évek hosszú sora óta fennálló hagyományt követek, amikor a baráti olasz birodalom kormányának meglátogatására Rómába indulok. Utazásom — csak úgy mint a magyar miniszterelnökök és külügyminiszterek eddigi szokásos látogatásai a tengelyhatalmak fővárosaiban — megfelel a háromhatalmi egyezmény szellemének és annak a történelmileg megalapozott baráti jóviszonynak és szívélyes együttműködésnek, amely Olaszország és Magyarország között fennáll. Látogatásom időpontja már április havában ki volt tűzve, de a közbejött háborús és egyéb események miatt utazásomat akkor el kellett halasztanom. Római tartózkodásomat most két napra tervezem s látogatásomnak elsősorban udvariassági jellege van, de remélem, emellett alkalmam lesz bepillantani abba az egész Európa számára nagy jelentőségű építő munkába, amelyet Itália folytat s módom lesz megismerni az olasz kormány felfogását az időszerű európai kérdésekről. Különösen nagy örömömre szolgál, hogy közvetlen érintkezésbe léphetek az olasz nép nagy vezérével és Ciano gróf külügyminiszterrel. — A sajtó egy része találgatásokkal szokta kísérni az ilyen találkozókat. ‘ Politikánk annyira gyümölcsöző összhangban van az olasz és német kormányok politikájával, hogy látogatásomhoz a fentiek után további magyarázatot fűzni, vagy abból következtetéseket levonni merőben felesleges. Hóman Bálint kultuszminiszter a Székelyföldön Csíkszereda, június 2. Hóman Bálint kultuszminiszter, aki már szombat reggel óta Csíkszeredán tartózkodott, pünkösd ■a3árnapjának reggelén kíséretével autón Székelyudvarhelyre ment. Itt megtekintette a reformátusanítóképző intézetet, a római kaolikus gimnáziumot és a város öbbi kultúrintézményeit. Ezután megbeszéléseket folytatott a román uralom alatt megszűnt, de azóta ismét megnyitott református gimnázium elhelyezése ügyében. Délben Sándor Imre püspöki vikáru is szűkkörű ebédet adott a miniszter tiszteletére. Vasárnap este Hóman Bálint autón visszautazott Csíkszeredára, ahonnan pünkösd hétfőjén Gyergyószentmiklósra ment. Megtekintette a város iskoláit és közművelődési intézményeit, majd kirándulást tett a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. A miniszter és kíséretének tagjai hétfőn este érkeztek vissza Gyergyószentmiklósra és onnan vasúton folytatták az útjukat Ardigeresa csárda Szabadka, június 2. A szabadkai bunyevácok pünkösd hétfőjén hatalmas nagygyűlést rendeztek, amelyre felvonultak a bunyevác tűzharcosok, legényegyletek, nőegyletek és a színpampás népviseletben öltözött lánycsoportok. Szkenderovics Gyula nyitotta meg a gyűlést és beszédében hűségét, ragaszkodását fejezte ki a magyar nép iránt, amely mindenkor testvérének tekintette a bunyevácokat. Bajics Pero a bunyevác tűzharcosok és hadirokkantak nevében hangoztatta, hogy a huszonhárom évi idegen uralom megtanította a bunyevácokat arra, hogy szeressék a földet, amelyben őseik nyugszanak. — Mi hadirokkantak és tűzharcos bunyevácok, mondotta, dolgozni akarunk Magyarország újjáépítéséért és odaadással követjük egyedüli vezérünk, Horthy Miklós minden parancsát. Vukovics Gerő dr. volt zombori nemzetgyűlési képviselő mondotta ki ezután ünnepi beszédét. — Az az állam — mondotta többek közt, — amelynek vezető nemzete zászlajára a rablás, a korrupció és a vele élő többi nemzetiség felosztását írta, nem maradhatott fenn. Egyetlenegy bunyevác sem hutat könnyet a néhai Jugoszláviáért. Nekünk zárt sorokban kell haladnunk a magyar állam iránti hűség útján. Teljes bizalommal kezdünk új életet, mert hisszük, hogy a magyar nép nem tekint bennünket másodrendű állampolgároknak, mint a szerbek, hanem testvéreket lát bennünk, akik minden erőnkkel részt akarunk venni Magyarország szebb jövőjének kiépítésében. A viharos lelkesedéssel fogadott beszéd után még felszólalás hangzott el, majd a nagygyűlésről hódoló táviratot küldtek a kormányzónak. A Magyar Dolgozók Országos Hivatás szervezete június első napjaiban Kassán tartja VI. Országos Titkári Értekezletét, melynek tárgya a magyar munkajog hiányát pótló ,,Egységes Magyar Munkajogi Törvénykönyv" kidolgozása lesz. Az értekezlet befejezésül Méca László részvételével a kassai Nemzeti Színházban hatalmas munkás kul^-ünnepélyt r«adom*fc ^ _ Bak' 13-es villamos vallomásnál várja égi szeretettel vendégeit. Remek hangulat. Zeze. .MINDEN ERŐNKKEL részt akarunk venni a szebb magyar jövő kiépítésében" A bunyevácok Szabadkán lelkes hűségnyilatkozatot tettek Magyarország és kormányzója mellett A felgyújtott // irodalom" A miskolci Hármasszövetség, a Turul bajtársi szövetség, a Baross Szövetség és a Nemzeti Munkaközpont könyvnapján, a Turul könyvessátra előtt jelképesen felgyűl egy máglya. Lángjánál elégetik a zsidó és internacinalista könyveket. A betű, amely megmérgezett egy nemzetet, az idegen szó hirdetője, amely kiölte a magyar lelket és silány szolgaságba taszította a magyarságot, elpusztul tehát az új magyar fiatalság által fellobbantott nemzeti szellem tüzénél. Tudjuk jól, hogy egyelőre nagyon is jelképes még ez az autodafé. Hiszen aki végignézi a pesti könyvkirakatokat, még mindig ott látja bennük a mérgező tehetségtelenség, a bomlasztó zsidó szellem, az egyoldalú talmud-kultúra reprezentánsainak remekműveit. Ott látja az emigráns irodalom, az Európából véglegesen kiszorult „szellemi“ emelkedettség minden képviselőjét. S a pesti könyvnapon is ott áll még jó néhány könyvsátor, amelyben ugyanennek az írásművészetnek burkoltabb, óvatosabb, keresztényibb mezbe öltöztetett termékeit ajánlják a zsidó kiadók. És mégis sokat jelent nekünk a miskolci jelképes tűzgyújtás. Jelenti, hogy megtettük az első lépést azon az úton, amely talán a végleges felszabaduláshoz vezet. Húsz év küzdelme, gyötrelme, elnyomottsága után, ki merjük mondani végre, hogy tűzrevalónak tartottuk mindig azt az „irodalmat“, amely sötétebb nemzetárulást követett el, mint a liberális sajtó. Lassan, de a kultúra mezébe bújtatva, csepegtette a mérget a nemzet vezető osztályai lelkébe. Égjen és pusztuljon hát, ami tűzrevaló. De senki se feledje, hogy ez csak a program első része. Szükséges és rég várt negatívum. Pozitív tette akkor változik, hogy ha a magyar közönség nemcsak az idegen írás elégetését ünnepli, hanem tettekkel bizonyítja be, hogy szereti az igazi magyar kultúrát. Ha odamegy a sátrakhoz, ha megvásárolja a magyar írók és költők műveit, ha szegényes garasaiból az utolsót is oda tudja áldozni a szellem oltárára, akkor bízhatunk benne, hogy elkövetkezik az igazi megújhodás, amely szellemi síkon is visszafoglalja az idegenektől leigázott országot. Ma már nem vagyunk ráutalva a Neumann Ferencek és Trauerschwartz Pinkászok elmeműveire, mert itt pompázik közöttük egy felszabadult, szoig-vérig magyar irodalom, amelyet azonban támogatni, segíteni kell. A könyvnapon erre gondoljon minden olvasó és higgye el: az ő áldozatkészsége az az igazi láng, amely végleg meg fogja emészteni az elmúlt tegnap idegen és nem magyar irodalmát. MARGITSZIGETI PICCADILLY HÍVFrt. me A PICCADDILLY hgi&cí 92-ig. Asztalrendelés: 120*620. Arab csalódás és remény Aránylag könnyű volt a világháború idején az arabokat Anglia mellé állítani. A török szultán uralmát unták, amellett ígéret és pénz bőven zúdult az arabokra a szigetországból. Lawrance ezredest határozottan szerették az arab főnökök, neki köszönhető, hogy biztató az angol ígéretekben. A független szövetséges arab államokat ígérték s kapták helyébe a zsidóknak ajándékozott Palesztinát. Lawrance sértődötten elvonult kedvelt és az ő hibáján kívül becsapott arabjai közül titokzatos bujdosásba és aztán a még titokzatosabb halálba. Palsztinát 1917 november 2-án Lord Balfour egy kiáltványban zsidó állammá tette hálából a háború alatt kapott pénzszolgáltatásokért s főként azért, mert megbízhatóbb őrségnek tartotta c cionista államot a haifai olajkötében, mint az arabokat. Ezzel az alig negyedmilliónyi palesztnai zsidóság uralma alá helyezte a közel egy milliónyi ottani arabot. Az arabok egy darabig döbbenten hallgattak, aztán méltatlankodtak. 1929 augusztusának egyik éjszakáján fellobbant az első tüzcsóva a zsidó telepesek házainak tetején. Vad, véres éjszaka volt, amilyen váratlanul zúdultak rá az arabok a telepekre, épp olyan gyorsan el is tűntek. Fauzi Kaukadzsi szervezte őket, a volt török katonatiszt az arab szabadságharcok legvakmerőbb és legképzettebb alakja, akit húsz év óta egyszer sem sikerült elcsípniök az angoloknak, pedig jelentős összeget fizettek volna érte még holt állapotban is. Fauzi Kaukadzsi most is ott van „valahol Palesztinában” épp olyan váratlanul és megfoghatatlanul, mint eddig, éppen ott, ahol a legkevésbé gondolják. Mérhetetlen bajt okoz úgy az angol csapatoknak, mint a cionista államvezetésnek. Az arab nacionalizmus, mely sokáig homályos és kusza képlet volt, ma már egyre tisztultabb és elevenebb valóság. Egyedül Transzjordánia emírje a kövér és angolfont-szomjas Abdullah áll nyíltan az angolok mellett, alattvalói azonban nincsenek egy véleményen vele. Ezek inkább fiával, a trónörökössel értenek egyet, ő pedig nemrégen úgy mondott ellent apja politikájának, hogy előrántotta pisztolyát és apjára lőtt. A golyó nem talált, de az emir titokban és sietve hagyta el Transzjordániát és hogy hol tartózkodik, nem lehet tudni. A trónörökös a kairói El Azhar egyetemre járt, mely főiskola nemcsak a tudományok, hanem az arab szabadságmozgalom szellemi és anyagi központja is. Jelenleg például ez a főiskola gyűjti és adminisztrálja az iraki szabadságmozgalom megsegítésére érkező pénzeket szinte az angolok szeme láttára és nem kis bánatára. Az összegek, melyek ebbe a központba érkeznek, elég jelentékenyek. Ibn Szaud királya Szaudi Arábiának, jelenleg még hallgat, de ez a csend az angolok számára egyáltalában nem megnyugtató. Ez az erélyes és nagyhatalmú vahabita uralkodó a legtekintélyesebb valamennyük között. Az ő birtokában vannak a szent városok és nemcsak tengernyi pénze van ezeknek jövedelme révén, hanem megdöbbetően sok modern harci eszköze is. Tankjai, harci repülőgépei, nehézágyúi és jól kiképzett hadserege van. Az nem kétséges, hogy az angolokat nem szereti, bár másfajták iránt sem mutatkozott nyájasnak. Vakbuzgó, kérlelhetetlen arab, aki az egységes és mindenkitől független arab birodalmat akarja visszaállítani. Ennek a mozgalomnak fölészke azonban Egyiptom. Itt élnek a legműveltebb és leggazdagabb arabok, ez a székhenye a Wafd-nak, az arab nemzeti néppártnak, amely annyira hatalmas, hogy az angolok már ezelőtt is gyakran kénytelenek voltak bizonyos engedményeket tenni nekik. A Wafd most még erőteljesebben dolgozik, mint eddig s máról holnapra magasrangú egyiptomi politikusok és tisztek körül mutatkoznak rejtelmes jelenségek. Eltűnések, letartóztatások, menekülések jelzik a felszínen, hogy milyen hatalmas erők dúlnak az arab mozgalom mélyén. Az arab kéz pedig messzire nyúlik, Isztanbultól Indiáig, Kínától a maláj szigetvilágig, s egyben feltétlenül megegyeznek: az angol uralomból elég volt. BARABÁS GYULA Könyv nélkül is Könyv nélkül is utazásba, weekendre tudhatja, hogy alábbi cikkeinket: Fürdilme* strandcikkek gumiból, Bőröndök, neszeszerek, Inermos, aluminium edények, Hátizsák, stb. FOTO OSZTÁLYÚ N KOÍN CSAK BUDAI FIÓKUNKBAN FÉNYKÉPEZŐGÉPEK ÓRIÁSI VÁLASZTÉKBAN! A legolcsóbb box gépektől a legmodernebb készülékekig (Leica, Zeiss, Contax, stb. fényképészeti cikkek, tartozékok, anyagok, stb.