Hétfői Hírek, 1957 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1957-05-06 / 1. szám
.◄ Egy munkásanyához ! Megfájdítottad a szívemet, kedves. Kerek, gyerekes arcod felém fordult, a hat kislányod közötted álldogált, egyik a kezed fogta, másik vízért susogott. 4 A virágosasszony a közelben volt. 3 Nők napját ünnepeltük. Egyik lánykád 4 kicsiny hóvirágcsokrot hozott. 4 És nem neked, a jó anyának, nekem, nyújtotta oda. Nekem adta, arcomba pír szökött! Fogtam a csokrocskát , két kézzel, láttam, mosolyogsz felém. 3 Ó, minden virágot néked adnék, néked, ki hat gyermeket hoztál a világra, 3 és büszkén mondtad: mindenük megvan, 1 jobban, mint azé, ki egyet nevel, mert itt a gyárban dolgozol, pedig apjuk 2 is keres. De csak értük, mutattad, és a kerekszemű, 3 bámész kis sereg itta a szavad. Értük csak — ^ így mondtad nekem, ^ Kislányok, orgonasípok, élet csudálatos 5 dallama száll felőletek. Anyátok keze 5 tömpe és a munka érdessé tette tenyerét. 4 De oly gyengéden fut végig fejeteken, mintha bársonypuha és pihekönnyű volna e kéz. 3 Feleljetek vissza e nagy szeretetre 3 Csengő nevetéssel, dallal, erővel, tisztasággal és boldogan. Legyetek boldogok hát, * szépek, mint a korai hóvirág, illatosak, mint a tavaszi szél és termők, mint anyátok, a ki e világra hozott és ölelő karjából sose enged el. Szedjétek le az összes hóvirágot minden tavasszal és borítsátok erős ölébe, szívére terítsétek, amíg csak él. Ő az igazi asszony, az igazi ünnepelt. Anyátok, mindnyájunk anyja, megtestesült, tiszta szeretett Balázs Anna 4 ESPERANZA Török Tamás drámája azt vési a néző lelkébe, hogy remélni kell. Az Esperanza költészetének és tragikumának forrása az, hogy benne a reménytelenek remélnek. Eszter, a gyógyíthatatlanul beteg asszony az életben reménykedik. Máté Kálmán, a tehetségét olcsón elaprózó mérnök, Dél-Amerika nagy lehetőségeiben, Kiss Mihály, a hazulról csaknem három évtizede elvándorolt munkás abban, hogy otthon talán mégis él a fia, akinek csak halálhíre jött utána a hazátlanságba. Igen, az Esperanza hősei fájdalmasan, vagy őrült módon remélnek. Az író bravúrosan ábrázolja, hogy alakjai Arany János szavainak zenéjével együtt őrzik a giccses magyarkodást, a hamis honfikút is. A masszire szakadtak kétségbeesve kapaszkodnak anyanyelvükbe, amelyből itt az óceánon túl egyre jobban kicsorbulnak a betűk, összetörnek a szavak és a fogalmiak. Ugyanezzel a tragikus mozdulattal nyúlnak az idegen élet illúziói után, s káprázatosat kergetve, vélt igazságokat bizonygatva, akarnak kibújni a ■hazátlanság állapotából. És egyre kegyetlenebbül táplálja őket a remény. Marja a pénz reménye a tőkepénzes aranyiíjat, a színésznek pedig egyetlen bizakodást, hogy a hontalanság: a halál. Két évvel ezelőtt, a szegedi színházban láttam először ezt a drámát, más címmel és cschovosabb fogalmazásban. Azóta az író 1®, meg a történelem is sokat dolgozott a hazátlanság tragikus térnéján. Az eltelt két esztendő, ha az író hozzá sem nyúlt volna kéziratához, akkor is megváltoztatta volna a dráma légkörét. Az író azonban — a történelem roppant átdíszletezése közben — a krónikás ösztönnek és a színház időszerű követelményeinek engedve, javító tollal é® rendet teremtő piros ceruzával beavatkozott saját művébe. Drámáját ezzel elsősorban a jobb s /ín padjai illeszkedésben , bizonyos korszerűsítésben véghette meg. A javító érlelés aerepeket valóban játszhatóbá és hatásosabbá tette, a dráma írói szövegét viszont megsértette, stílusába idegen elemeket kevert. A szabdalfis, és a részletek felőli látásmód az előadáson is meglátszik. Legtöbben szerepet játszanak, anélkül, hogy a drámát élnék. A színészek nem a mű egészének gondolati és élményanyagából vesznek lélegzetet, hanom csak saját szerep-lehető- Gé Éjeikből. Mindez azért figyeln be,itó, mert a Néphadsereg Színháza — hála és öröm! — úgynevezett parádés szereposztásban vitte színre az Esperanzát. A jó színészek többnyire jól játszanak, de játszanak, és nem élik az időt, a környezetet, az összefüggéseiket, nem a dráma síiklán járnak, hanem a színpad parkettjén. Bulla Elma tud legjobban elszakadni etitől a színpadiasságtól, igaz, hogy a dráma is neki nyújt legtöbb lehetőséget arra, hogy az író gondolatmenetét kifejezze. Ajtay Andor fölényesen, sőt túlságosan is fölényesen oldja meg a színész szerepét. Hogy úgy mondjam, ízelítőt ad abból, hogyha nagyobb kedve lenne, hogyan játszaná Máté Imrét A legnehezebb feladaton Szakács Miklós és Ruttkai Éva osztozik, ők képviselik a dráma ellencselekményét, de nincs meg a drámájuk sem egymással, sem Eszterrel kapcsolatiban. (Ezért hat hamisan az a jelenet, amelyben Judit szinte nevetségesen önmaga szájára ütve, elkottyintja Eszternek, hogy meg kell halnia.) Bánhidy László szépen mondja el a szilveszteri félköszöntőt, de egyébként ő is gyakran nyúl a kézenfekvő sablonokhoz. A dráma egyik mellékiguráját, Gondos Antalt, Pándy Lajos az előadás laza stílusától elütően, nagy szenvedéllyel játssza és az íróilag oly remek elgondolású szilveszteri musiban Ő jut el leginkább a groteszken tragikus és megrendítően komikus kilátástaalanság ábrázolásáig. Deák Sándor rokonszenvesen buta, és korlátoltságában sajnos hátborzongatóan tipikus magyarja, a dráma java szerepei közé tartozik. Jót is játssza. Elza néni felesleges szerepében Péchy Blankát látjuk színészileg korrekt eszközökkel vergődni. Szendrő József, az előadás rendezője jó színekben és hatásokban gondolkozott, de a jeleneteket drámává kovácsolni nem tudta. Török Tamás drámája két évvel ezelőtt is, ma is ízlésesen hatásos, szép pillanatokat csillantó, érdekesen és megrendítően időszerű, íróilag vannak maradandó értékű jelenetei, így a színész nagy monológja, Eszter búcsúja, a kártyázó magyarok ábrázolása stb. Szép az Esparanza-szimbólum is. A hajó, amely hozza és viszi a magyarokat a világ tévéin és amelynek szívbemarkoló neve: Remény. Gyárfás Miklós 104 512 nézője volt négy nap alatt Padanestsn a Bakaruhában“ című új magyar filmnek. ajusi filmújdonságok A hónap hátralevő részében előreláthatólag a következő filmek bemutatójára kerül sor filmszínházainkban: Tavasz a kisvárosban (szov► jet). Fiatal tanítónő és egy na► gyon szerelmes, fölöttébb féltékeny fiatalember története. ( Nevetés a paradicsomban tangói). Egy különös végrendelet rendkívüli feladatok elé állítja az örökösöket. Fordulatos, s mulatságos história. I Varsói szirén (lengyel). A I színes film Vars és Száva szerelmét, Varsó keletkezésének a legendáját meséli el. d Ők voltak az elsők (magyarul beszélő szovjet). A Komdszomol születésének küzdelmes napjait eleveníti fel. d Olmer bűne (csehszlovák). Egy züllésnek indult egyetemi halltgató és egy tisztító, nagy szedrelem története. d A boszorkány (francia). Fiatal mérnök ... erdei boszord leány gyönyörű leánya ... szedrelem... romantika. A főszerepben: Marina Vlady. de siker útján (szovjet). Egy d csodálatos zenei tehetséggel d megáldott árva fiúcska hányadzott sorsa. Árnyék (lengyel). Három titokzatos történet, egy közös — d és nem kevésbé titokzatos — d főszereplővel. HÉTFŐI HÍREK Májusi revü a jégen A párizsi jégrevü három világhírű sztárja, Nadine Damien, Inge Froideval művésznők és Virtanen Mikko együttesével szombaton este telt ház előtt nagy sikerrel mutatkozott be a Fővárosi Cirkuszban. A revü látványos és érdekes műsorából külön említést érdemel Mikko Virtanen fantázia-tánca és két vidám, kacagtató jégburleszk: a bikaviadal és két háziasszony pörlekedése. Filmművészeti kör alakul e hét péntekén a Kossuth Klubban. A kör célja: filmművészeti és filmesztétikai műveltséget adni tagjainak, s ilymódon elősegíteni művelt filmközvélemény kialakítását. E végből a kör megismerteti tagjaival a világ haladó filmművészetének legértékesebb alkotásait: havonta két bemutatót tartanak, első alkalommal a „Vissza az úton“ című 1940-ben készült magyar filmet mutatják be. A bemutatókat — amelyeket szakmai előadás vezet be és vita követ — kizárólag a kör tagjai látogathatják. igaz történet ilyis száké sihedecc. Au ifjú, szeiké színész, aki „siheder" szerepekben szép sikereket aratott, az októberi napokban leleplezte 12 év óta gondosan rejtegetett nyilas múltját és felfogását. Széltében-hosszában hangoztatta a fasiszta jelszavakat. November negyedike után azonban rájött, hogy túl korán vallott szint és feleségét, két gyermekét, valamint nagyszámú hitelezőjét hátrahagyva, egy hölgy kíséretében elhagyta az országot Bécsben két meglepetés érte. Az egyik, hogy a nyugati színpadok „siheder" szükséglete nélküle is fedezve van; a másik, hogy a hölgy, akivel nekivágott a Világnak, — ortodox izraelita. Ez megrázó dolog egy volt nyilas számára. Viszont felemelő tudat, hogy — gazdag rokonai vannak Izraelben. Feleségül kell tehát venni, így kell izraeli honpolgárrá lenni. Ehhez azonban valami hiányzott, helyesebben, — valami felesleges volt. Színészünk gondolt egy merészet, befeküdt egy bécsi klinikára, kozmetikai műtétnek vetette alá magát, amely alkalmassá tette őt arra, hogy ne csak lelkileg, hanem testileg is áttérhessen a zsidó vallásra. Kivándorlásának története természetesen eljutott Budapestre is, egyik legnépszerűbb komikusunk füléhez, akinek az ifjú siheder 400 forinttal maradt adósa. Így indult útnak Salamon Béla aláírásával a következő sürgöny: „Dékány László testvérnek. Tel-Aviv. Miért nem fizeted meg az adósságodat. Legalább mi zsidók tartsunk össze. 1057. május 10. hátfő Palló Imre nyilatkozata a Hétfői Híreknek az új operai szerződtetési rendszerről Vasárnap délelőtt dr. Palló Imrével, az Operaház igazgatójával beszélgettünk. AZ Operaház kényes, s napjainkban oly sokat vitatott kérdéseiről Paló Imre így nyilatkozott: • Bár kezdő operaigazgató vagyok, nem tagadom, — és eme kezdő mivoltomat orrom alá is dörgölték a minap, az egyik újságban! — mégis engedjék meg, hogy az Operaházról s annak problémáiról beszélni merészeljek. A bátorságot erre nem csupán abból merítem, hogy immár negyven esztendeje énekelek az Operaház színpadán, hanem abból a jelenségből is, hogy mások még bátrabbak: néhány havi operába járás után, kezdő tollforgató létükre, ítéletet mondanak az Operaház kényes életkérdéseiről. — Negyven esztendő nagy idő, alkalmam volt megtudni: hol szorít a csizma? Az Operaház bajainak gyökerét egyetlen ponton ragadhatjuk meg. Nem lehet egészséges művészi fejlődés ott, ahol a művészek állandó jogbizonytalanságban élnek. Fejük fölött hajszálon függ Demoklesz kardja: a kéthetes felmondás! Az énekes rendkívül érzékeny testi-lelki organizmus. Hogyan tervezzen, miként lendüljön neki a tanulásnak és honnan szerezzen művészi perspektívát, ha bármely percben elvesztheti maga alól a talajt, az operaszínpadot? — Csak egy módon segíthetünk. Az önbizalmat, a becsvágyat, a felelősségérzetet és az önfegyelmet egyetlen eszköz adhatja vissza: a szerződtetési rendszer. Ez biztosítja egy-két, vagy három esztendőre a művész létét az Operaházban. A művésznek tudnia kell, menynyi ideje lesz tanulni, fejlődni, terveket építeni. A színvonal ragyogó hídjának egyik pillére a művész biztonságérzete, másik pillére pedig a meg nem újított szerződés fegyvere az igazgató kezében! A művész lélegzethez jut és biztosított esztendőket lát maga előtt, de ugyanakkor tudja: amennyiben nem használná ki ezeket az éveket , szerződését nem fogják megújítani. Az ambíció megnövekedése, a lendület fokozódása kihat majd az Operaház más munkaterületeire is. Mindenkinek tudnia kell, — még a magamfajta kezdő igazgatónak is —, hogy minden operaház a művészekkel áll vagy bukik! — A szerződtetési rendszer követelését nem én találtam ki. A magánénekesek másfél esztendeje szorgalmazzák már, írásban és személyesen tárgyaltak ez ügyben az igazgatósággal, a minisztériummal, a miniszter személyével és a Minisztertanács elnökével. Így hát ezt a követelést nem mint igazgató, hanem mint régi magánénekes ismerem. És most eljutottunk odáig, hogy az igazgató és a művészek végre egyet akarnak! — Ez nem egyszerűen bérkérdés, hanem művészi probléma. De ha egyszerűen bérkérdésnek tekintjük, ekkor sem vitatható — legalább józan ésszel nem vitatható —, hogy a kéthetes felmondásnál jobb és biztonságosabb, ha valakinek az egzisztenciáját több évre biztosíta a serződés. Ha pedig a szerződést nem újítják meg, ha valaki nem váltotta be reményeinket, akkor az Operaház színvonalának emelésére szolgáló fegyver a szerződés meg nem újítása. Igen ám, de fél évvel előbb értesítjük az ilyen művészt, fél esztendeje jut arra, hogy elhelyezkedjék, nem pedig két hét! —■ Más a prózai színházak művészeinek helyzete. Előttük ötven színpad kapuja áll nyitva. De Operaház csak egyetlenegy van. Hogyan helyezkedik el az Operaházból — különösen az évad derekán —• elbocsátott énekes? A jó szakmunkás találhat új munkahelyet, az Operaház elbocsátott művésze hót keresse? — Művészi és szociális okokból egyaránt meg fogjuk valósítani a szerződtetési rendszert. Erre a Munka Törvénykönyve is jogot ad. Az érdekeltek egyhangúlag követelik. A nagyközönséget pedig az érdekli, hogy mennyire tudjuk a jövőben felemelni előadásaink színvonalét. Ha az eredmény az lesz, hogy művészi produkciónk jelentősen emelkedik értékben és szépségben akkor a nagyközönség is helyesnek tartja majd eszközeimet, amelyekkel az eredményeket elértem. Legfőbb eszközöm pedig nem más, mint a szerződtetési rendszer. Árokházi György Vasárnapi telefonjelentés a cannesi filmfesztiválról Cannes, május 5. A fesztivál második napján, szombaton délelőtt Cannes polgármestere fogadást rendezett egy romantikus fekvésű kis szigeten, mintegy negyedórányira a várostól, ahová apró motorosihajók szállították a fesztivál résztvevőit. A magyar delegáció délután látogatást tett a szovjet filmküldöttségnél, s ez alkalommal baráti megbeszélést folytattak, egyebek közt az első szovjet—magyar közös produkcióban készülő film terveiről. Délután mutatták be a „Béke völgye“ című jugoszláv filmet, amely két kisgyermek és egy bujkáló néger pilóta kalandos történetét meséli el a második világháború idejéből. A késő esti órákban került bemutatásra az „Agglegények estélye“ című amerikai film, a tavaly nagy díjat nyert „Marty“ készítőinek új alkotása. A mindennapi életből vett, egyszerű kis történet — egy fiatal férj veszélyes „kiruccanásáról“ és megtéréséről — lényegesen jobb az amerikai átlagfilmeknél. Ma, vasárnap délelőtt „A föld“ című bolgár filmet vetítik, este pedig „A negyvenegyedik“ című szovjet filmalkotást. Ennek kísérőfilmjeként mutatják be a „Bölcső“ című magyar kisfilmet. Éjfélkor a Carlton-szállóban a szovjet delegáció fogadására hivatalosak a fesztivál résztvevői. A „Két vallomás“ bemutatójára hétfőn délelőtt és kora délután kerül sor. Palócz Éva Tények, tervek, vágyálmok a színházi világban TÉNY, hogy az idei színházi évad végére — az évtizedes szokásoktól eltérően, — írók és színigazgatók olyan tisztteletreméltóan „hajráznak“, mintha a magyar színjátszás és drámairodalom becsületéért kellene versenyt futniuk. TÉNY, hogy az elkövetkező másfél hónapon belül öt új magyar darabkerül bemutatásra. A nemes vetélkedésben a Néphadsereg Színháza indult elsőnek, Török Tamás „Esperanza“ drámájával. Május 14- én Németh László Széchenyijét mutatja be a Madách Színház Kamaraszínháza. Fej-fej mellett halad a szegedi és a miskolci Nemzeti Színház, mindkét darab szerzője Baráti Géza. A szegedi bemutató: Bástyasétány 77. Miskolcon: A pókháló kerül közönség elé. Hubay Miklós Egyik Európa című színművének 16.-i bemutatójára már javában folyik az elmélyült készülődés, s ezzel egyidőben próbálják a Jókai Színházban Vészi Endre Fekete bárányát. A Nemzeti Színházban néhány nappal ezelőtt olvasta fel Karinthy Ferenc Szellemidézés című színművét, amely előreláthatólag a következő évad első bemutatói között szerepel. A TERVEK azt bizonyítják, hogy színházi életünk felébredt „csipkerózsika“ álmából. Nyoma sincs a nyárba hajló ellaposodásnak. A Nemzeti Színház máris készülődik Az ember tragédiája margitszigeti előadásaira, de előbb még bemutatja Nagy Ignác több mint száztíz éves, ma is időszerű vígjátékát, a Tisztújítást. A Madách Színházban Gregussy Zoltán rendezésében kerül műsorra, Steinbeck Egerek és emberek-je, a Néphadsereg Színházban újra játsszák a Cyranót Szakács Miklóssal a főszerepben, a Hunyadi új címszereplője: Deák Sándor. Végül beszéljünk a vágyálmokról. A Színész Szakszervezet vágyálma, hogy a SZOT segítségével létrehozza a nappali színész szanatóriumot, ahol reggeltől előadásig ápolták a rekedtségben, kimerültségben szenvedő művészeket, pestieket, vidékieket egyaránt. VÁGYÁLOM, hogy a következő évad szervezése, az új igazgatók kijelölése és a társulatokban végbemenő esetleges cserék, kisebb megrázkódtatásokat okoznak majd művészi körökben, mint a szokásos évi átlag... VÁGYÁLOM, hogy ez évben a Művelődési Minisztérium Színházi főosztályának vezetője nem megy éppen akkor külföldi tanulmányútra, amikor a legnagyobb szükség volna a jelenlétére. Mert sajnos évek óta ez történik... Nyerges Ágnes „PARIS SUR GLACE" PÁRIZSI JÉGRE VU FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ májusi műsora. A nagy érdeklődésre való tekintettel felhívjuk az üzemi közönségszervezők figyelmét, hogy jegyigényléseiket VI., Nagymező u. 49. sz. alatti közönségszervezői irodánkban sürgősen adják le