Hétfői Hírek, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1959-06-01 / 22. szám

Olivecrona opera! — a „lélek” megváltozik Új fellendülés a világnézeti ismeretterjesztésben Rakéták röppennek élőlény­nyel a világűrbe, — ezalatt Lourdes-ban­ fáklya lobog, csodás gyógyulást remélő za­rándokok a kezében. Korunk egyik jellegzetes tünete e kiáltó ellentét. Az emberiség mind szélesebb területen hajt­ja uralma alá a természetet, sokak gondolkodásában­­vi­szont még élnek a középkor apáról-fiúra szállt, tudomány­talan nézetei, hiedelmei. Ez utóbbiak ellen nem hatalmi szóval, gúnnyal, megbélyeg­zéssel kell küzdeni: a tudo­mány, a tények meggyőző ere­je az egyedül célravezető esz­köz. Van-e gondolatolvasás ? A pesterzsébeti Vasas Mű­velődési Otthonban nemrég előadást rendeztek „Van-e gondolatolvasás?” címmel. Az­ előadó bemutatott a hallgató­ságnak egy „gondolatolvasót”, aki mindenkit ámulatba ej­tett mutatványaival, fellapoz­ta, a telefonkö­nyvben egy mel­lette álló, ismeretlen ember nevét, élő szóban nem­­közölt utasításokat teljesített stb. Ezek után az előadó bebizonyí­totta, hogy mindez pusztán idegrendszeri jelenség, külön­leges érzékenység, amely ké­pes felfogni a másik ember erős koncentrációjának apró, külső jeleit. A „gondolatolva­só” körül támadt misztikus köd ily módon végül is szerte­foszlott ... Ugyanitt, az „Agyunk titkai” című előadás, például, Olivecrona profeszr szer műtéteiről ismertetett, fényképekkel illusztrált, kór­történeti adatokat — köztük egy 50 éves nő esetét, akinek jellemében, a sikeres agymű­tét után teljesen új vonások mutatkoztak —, melyek azt bizonyítják, hogy az úgyne­vezett emberi lélek nem vala­mi elvont, az anyagtól függet­len képződmény. A „Csodák a tudomány fényében” című előadás pedig eredeti orvosi leleteket idézett annak igazo­lására, hogy a konnersreuthi Neumann Teréz testén megje­lenő sebhelyek — melyekben sokan Krisztus sebeit vélik felismerni — biológiailag és orvosilag indokolt, ismert je­lenségek. Ez is „izgalmas** Ezeknek az előadásoknak — amelyek egy 17 előadásból álló sorozat részét képezték —, nagy sikerük volt Pester­zsébeten, némelyiket meg is kellett ismételni. De nemcsak itt, egész Budapesten, sőt or­szágszerte megnőtt az érdek­lődés a világnézeti problémá­kat tárgyaló előadások iránt. A tömegszervezetek, üzemek és intézmények művelődési otthonai „Az űrhajózás”, „A házasélet problémái” és más, régóta kedvelt, „izgalmas” té­mák mellett ma már egyre gyakrabban kérnek a TIT-től olyan előadót, aki az ember származásáról, a Naprendszer kialakulásáról, a vallás ere­detéről, a babonákról, az ün­nepek keletkezéséről stb. be­szél a hallgatóságnak. A pest­erzsébetihez hasonló sorozatok is kezdenek „divatba” jönni: az Újpesti Munkásotthonban „A világ keletkezése”, a „Van-e lélek?’’, a­­„Hipnózis”, a MAHART-nál „Az ember és a világmindenség”, a „Varázs­lat, mágia, vallás", a „Babo­nákról, mai szemmel" (a két utóbbit meg is ismételték) kö­vette soron egymást. A Cse­peli Munkásotthonban 250-en voltak kíváncsiak „Az ember származása” című előadásra, a Dombóvári úti munkásszál­láson kétszázan ismerkedtek meg a „Boszorkányhit, bo­szorkányüldözések” történeté­vel. Gondolatébresztő viták — a hallgatóság — nem csu­pán hallgat. A Közlekedési Klub „Hipnózis” című előadá­sát követően 17 kérdés, meg­jegyzés hangzott el; egy vas­utas saját esetét mondta el, amely, szerinte, a telepátia lé­tezését igazolja. Az előadó meggyőzte, hogy egyszerű hip­nózisról volt szó. Óbudán, a „Behatolhatunk-e a világ tit­kaiba?” előadás végén , az álmok „jelentését”, a spiritiz­­mus, a holdkórosság magya­rázatát firtatták számosan. Az előadó válasza, a tudományos álláspont — ha egyik-másik kérdezőt nem is győzte meg teljesen —, mindenesetre el­gondolkoztatta őket, s ez már egy lépés afelé, hogy avult nézeteiktől megszabaduljanak. Az a tény, hogy az emberek, a mértéktartó tárgyilagos hangú előadások hatására be­szélnek, vitatkoznak ezekről a problémákról: már magában is sikere az ismeretterjesztő munkának. S a fejekben vég­bemenő lassú, de fokozatos tisztulás jellemző bizonyítéka egy budai családnak a közel­múltban történt esete. A csa­lád több tagját „szellem”-ví­­ziók gyötörték; előbb a plébá­noshoz, majd egy jósnőhöz fordultak, harmadik, segélyt­­kérő útjuk viszont már­­ az Élet és Tudomány szerkesztő­ségébe vezetett... Nagy lehetőségek A folyamat meggyorsítására adva vannak a feltételek. Egyrészt az emberek kiapad­hatatlan tudásszomjában, más­részt a TIT gazdag „reper­toárjában”, amely a legkivá­lóbb tudósok, szakemberek előadásait kínálja olyan fon­tos és érdekes témákról, mint: „Találkozás az ősemberrel”, „Az üstökösök” és így to­vább. A két feltétel egyez­tetéséhez csupán az szükséges, hogy azok, akik a népműve­lés felelősségteljes munkáját végzik, éljenek is a lehetőség­gel, s kellő gonddal rendezzék m­eg az ilyen előadásokat. Nyilvánvaló, hogy például az Állatkert különböző pontjain, a járó­kelő közönségnek tar­tott biológiai előadások nem felelhettek meg a követelmé­nyeknek; annál örvendete­­sebb, hogy júniustól a Bar­lang mozit veszik majd igény­be erre a célra. Hasznos len­ne az is, ha­ a TIT központi rendezései mellett a kisebb üzemeknek, intézményeknek a felvilágosult, természettudo­mányos gondolkodást terjesztő előadásaira is (hszen ezekből­ van a legtöbb) felhívnák a tá­volabbi városrészek lakóinak figyelmét, hogy tehát a Cse­peli Munkásotthonban tartan­dó előadásra akár Újpestről is elmehessen az, akit a téma érdekel. Berényi György Papírgyűjtő hetek május 20— június 30 Egy nagymúltú hangszer „feltámadása“ Ismét divatba jött a cimbalom Üzlethelyiség a Baross ut­cában. Valahányszor az ajtó nyílik, odabent, a műhely falára erősített kis acélrugó megpendít egy kifeszített húrt, s felzendül a normál A- hang. Felhangzik napjában ötvenszer, százszor, s nem­csak az ügyfél jöttét, vagy távozását jelzi: befészkeli magát mindazok fülébe, akik itt, a Minőségi Hangszerké­szítő és Javító KTSZ cim­balomrészlegében dolgoznak. Bohák Lajos részlegvezetőnek már az édesapja is elismert mester volt a szakmában. Akkoriban, a századforduló táján, a cimbalom olyan di­vatos hangszer volt nálunk, mint ma a tangóharmonika. A zongora elterjedése azon­ban csökkentette népszerűsé­gét, s új cimbalom vásárlása, vagy a régi javíttatása ügyé­ben már leginkább csak hi­vatásos muzsikusok jelent­keztek. Így volt ez egészen a legutóbbi évekig. A Rá­kóczi úti hangszerboltban mostani­ban havonta öten­­hatan keresnek cimbalmot. Méghozzá nem is hivatásos zenészek. Apa és fia Évtizedeken át kizárólag a Zeneművészeti Főiskolán ok­tatták, a tavaly elhunyt Rácz Aladár vezetésével, a cimba­lom művészetét. Hat eszten­deje azonban, hogy a Fővá­rosi Zeneiskola Szervezet is megindította cimbalom-tan­szakát, s a jelentkezők szá­ma egyre nő. Tavaly ősszel tizenhatan iratkoztak be, a tanulók létszáma immár 30. A Népköztársaság Úti 1. sz. körzeti zeneiskola „cimbalom­szakos” növendékei között ta­láljuk a szőke, gimnazista, Hambalek Jancsit, akinek édesapja a Hámán Kató Fű­­tőház segédmunkása. A gye­rek, bár szobrásznak készül, a cimbalomművészetet élete egyik fő céljának tekinti. Egy másik tanítvány, Varga Laci, a Röntgen­gyár szerszámké­szítőjének kilencéves fia. Apa és fia együtt járnak az órák­ra, remélik, nemsokára már duettet­ játszhatnak odahaza, nemrég vásárolták meg a a második cimbalmot.Az­után jönnek a többiek. Bach­­ot, Händelt, Mozartot és Schumannt játszanak délután 2-től este negyed 10-ig... Az első művész-diploma A Semmelweis utcai Bar­tók Béla zenei szakiskola cimbalom-óráján Ferencsik Jánossal, a tereskei tanács­­titkár 17 éves fiával találkoz­tunk. Scarlatti szerenádját adta elő. Hat éve indult itt is a cimbalom-oktatás, 11 hallgatója van, köztük hat leány. Valamennyiük vágya: bejutni a Zeneművészeti Fő­iskolára. Tanáruk, Gerencsér Ferenc ott szerzett 1954-ben — Magyarországon elsőként — cimbalomművész-diplomát, s akárcsak a tavaly végzett Szalay József, évről évre ön­álló hangversenyt ad, amely­re mindig megtelik az Or­szágos Filharmónia kamara­terme. Rácz Aladár utolsó tanítványa, az idén végzett Tóth Elek pedig a székes­­fehérvári zeneiskolában tanít cimbalmozni húszegynéhány hallgatót (. gy.) A Budapest Kórus nagy sikere a Prágai Tavaszon A­ prágai Művészek Házában sikerrel mutatkozott be az idei Prágai Tavasz magyar vendégegyüttese, a Budapest Kórus. A prágai fővárosi szimfonikus zenekar kíséreté­vel, Ferencsik János vezénylé­sével Bartók Cantata profaná­ját és Kodály Psalmus Hun­­garicus-át mutatta be. A szó­lókat Udvardy Tibor és Fa­ragó András énekelte. A két magyar mű először került elő­adásra Prágában. A zenei fesztivál közönsége nagy tet­széssel fogadta Bartók és Ko­dály kórusműveit, hosszan ün­nepelte a kitűnő magyar ének­kart, Ferencsik karnagyot, a szólistákat, Forrai Miklóst, az énekkar vezetőjét, valamint a prágai szimfonikusok zene­karát. Gzafilszal­éta Sokat hallottam a papírszalvéta gyűjtési szenvedélyről, de első hul­lámai csak a mintig jutottak el­ hozzám. Barátom tizenkét éves kis­leánya mutatta meg gyűjtemé­nyét, amely szerinte nem is tar­tozik a leggazdagabbak közé. „Alig” 150 különböző szalvétája van, de egyik osztálytársa, akinek nevét tisztelettel ejtette ki, több mint ezret mondhat magáénak. Meglepett, hogy a kislány gyűj­teményében, melyet felnőttes gőg­gel és leereszkedő türelemmel kezdtem nézegetni, milyen sok szép, sőt jónéhány kifejezetten művészi, érdekes, színes, modern szalvéta van. Megértettem,­ miért nézik úgy ezeket a gyermekek, mint a festményeket és miért hat művészi ízlésük, kultúrájuk fejlő­désére ez a gyűjtési szenvedély észrevétlenül is. Ki hinné: van olyan szalvéta, amely a közleke­dési eszközök történetét mutatja be a szekértől a rakétáig; egy má­sikon három nyelven szerepel kü­lönböző tárgyak neve; a harma­dik pedig térképet ábrázol, meg­mutatva, hogy a föld melyik táján milyen állatok élnek. A kislány elmondotta a szalvé­tákról: Ez francia, ez olasz, ez dán. Ez kínai, meg leh­et ismerni a finom rizspapírról. Ez meg csehszlovák, sorbaálltunk érte az ipari vásáron. — s a magyarok? — kérdeztem. Kiderült, hogy nálunk általában kevésbé szép szalvétákat gyárta­nak. Így a gyermekek legtöbbször jónéhány magyar szalvétát adnak egy külföldiért. Első megjegyzésem: nálunk is érdemes volna a gyermekek gyűj­tő szenvedély­ét buzdítandó, az ed­diginél szebb és pedagógiai célo­kat is szolgáló szalvétá­­kat tervez­tetni, forgalomba hozni. Második megjegyzésem (ha nem­­is ebben az összefüggésben, de ugyancsak papírszalvéta ügyben): az éttermekben, büfékben negyed, jó esetben fél papírszalvétákat adnak a vendégnek. Ez finoman szólva: udvariatlanság, hivatalnok­nyelven kifejezve: közegészség­­ügyi értékeket sért­­ szerintünk elpuskázott takarékosság, áltaka­rékosság (1 fillér egy ebédnél!), amely nemcsak a­ gyerekeket fosztja meg gyűjtésük tárgyától, hanem . . . nos, az nem utolsó do­log, ha akkora szalvétát kapunk ebédünk mellé, hogy végül nem zsebkendőnket kell szalvétaként használni. V. I. Balázs Béla esztétikáját tanítják az olasz filmfőiskolán Nyilatkozat a film és televíziós főiskolák nemzetközi szervezetének római kongresszusáról Olty Magda, a Színház és Filmművészeti Főiskola fő­igazgatója pénteken érkezett haza Rómából a film és tele­víziós főiskolák és egyetemek nemzetközi szervezetének kongresszusáról. A négy napig tartó tapasztalatcsere jellegű tanácskozásról, amelynek­­már félévvel ezelőtt meghatározott napirendi pontja a „Színészi játék a filmen és televízióban" volt, a következőket mondotta munkatársunknak:­­ , , A Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Chile, Francia­­ország,­ Hollandia, Spanyolor­szág, Olaszország, Görögor­szág, a Német Szövetségi Köz­társaság, Tajvan, Lengyelor­szág, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia és mi magyarok vagyunk tagjai a filmfőiskolák nemzetközi testületének.­­Valamennyi de­legátus hazájában már alapo­san megvitatott beszámolóval érkezett a kongresszusra. A magyar főiskolán folyó okta­tás gyakorlati eredményeit, a legfiatalabb filmtehetségek neveit a kongresszus részvevői általában már ismerték, de nagy érdeklődéssel fogadták beszámolómat filmoktatási rendszerünkről, tanmenetünk­ről, tanrendünkről. — Vendéglátó házigazdánk az olasz filmfőiskola volt, en­nek aulájában folytak a ta­nácskozások is. Házigazdáink rendkívül kedvesek, szívélye­sek, barátiak voltak. Vita a neorealizmusról A kongresszus átfogó beszá­molóját Geraszimov szovjet filmrendező mondotta. Ezen és a magyar beszámolón kívül dr. Brousil, a cseh főiskola, dr. Toeplitz, a lodzi lengyel fő­iskola, , dr. Williams, az USA képviselője és Thessoneau, a párizsi filmfőiskola igazgatója ismertették hazájuk filmokta­tásának helyzetét.­­ A beszámolókból a többi között megtudtuk, hogy az USA-ban egy-egy nagyváros egyetemén tanítják a film­technikát, a rendezést, az ope­ratőri munkát, ezeken az egye­temeken képezik ki a hang­mérnököket is, de filmszínész­képzés nem folyik. Az olaszok viszont teljesen elkülönítették a film-, illetve a színpadi­­színész képzést, más főiskolán folyik az egyik is, másik is.­­ Nem nagyon termékeny, de annál szenvedélyesebb vita alakult ki a neorealizmusról, mint irányzatról és a televí­zió sajátos stílusáról, amely nemcsak nálunk van a kísért létezés állapotában, hanem ott is, ahol már hosszabb idő óta működik a televízió.­­ A neorealizmusról az egybegyűlt nagynevű filmesz­téták, gyakorló művészek és tanárok megállapították, hogy hozott ugyan fejlődést a film­­művészetbe, de nem lehet vég­leges és üdvözítő irányzatnak tekinteni. A neorealizmus a filmművészetnek jelentős lép­csőfoka lett, tovább kell azonban haladni. Televízió kontra mozi — A televízió problémái gyakorlatibbak. Egységes ál­láspont alakult ki abban, hogy a színészi játék a tele­vízióban a színház, a film és a rádió sajátos, egymástól el nem választható elegye. Ezért az olasz főiskolán külön mű­vészi-technikai televíziós ok­tatás indult. Sok panasz hang­zott el a filmesek részéről, hogy a televízió pillanatnyi­lag már-már háttérbe szorítja a mozit. Az olasz mozik egy­két naponkint cserélik műso­rukat, s már nagy sikernek számít, ha egy filmet öt na­pon át vetítenek. — Az olasz filmszakembe­reknek magánbeszélgetésben elmondottuk, milyen szívesen fogadják az olasz filmeket Magyarországon, s sajnáljuk, hogy Olaszországban kevéssé ismerik a magyar filmművé­szet eredményeit. A válaszuk erre az volt, hogy már régeb­ben foglalkoznak egy magyar —olasz közös film forgatásának a gondolatával, témát keres­nek hozzá. Megemlítettem Garibaldi nevét, mint közös történelmi nagyságét, az öt­letet érdeklődéssel fogadták. A kiváló, haladó szellemű olasz főiskolai tanári kar, amely a legjobb rendezőkből, tanárokból tevődik össze, nem­csak nagyrabecsüli Balázs Béla filmesztétát, hanem va­lamennyi olaszra lefordított művét tanítja is a főiskolán. Sok dolog köt össze bennün­ket az olasz filmművészekkel, nem véletlen, hogy jól meg­értettük­ egymást. Egy év múlva: Varsó — Még valamit kell meg­említenem, már csak azért is, mert a mi fiataljaink oly­kor nem értékelik kellőkép­pen azt a támogatást, amit államunk nyújt számukra. A nyugati filmművészeti főis­­­kolákon a tandíj rendkívül magas. A főiskolásoknak a maguk által készített diplo­­­ma­filmért fizetniök kell. — A római kongresszus lé­nyegében eredményes munkát végzett. A jövő évi kongresz­­szust Varsóban rendezik meg — mondotta voül Olty Magda. Nyerges Ágnes É­rdemes felfigyelni ... arra, hogy André Mau­­rois életrajzi regényt írt a pe­nicillin felfedezőjéről Alexan­der Flemmingről. Mauroist a penicillin-kérdés szakértői vezették be a felfedezés­­tu­dományos részleteibe. ... arra, hogy a görög kor­mány sajtóhadjáratot indított annak érdekében, hogy a vi­lág minden táján szétszórt hellén műkincseket, így a pá­rizsi Louvre-ban kiállított mi­lói Vénuszt is adják vissza Görögországnak. ... arra, hogy vasárnap dél­előtt újszerű érdekes műsort mutattak be a­­ „Szellemi zsonglőrök” a Józsefvárosi Művelődési Házban. A csupa braviferszámból álló műsorban többek között szerepelt: Sere­gély István, huszonegy hang­­szer virtuóza, Irhás János fej­számolóművész és Maros László mnemotechnikus. Byssz Róbert, a népszerű karikatu­rista rögtönzött rajziskolát rendezett. Az összekötő szöve­get Túri András mondta. A „Szellemi zsonglőrök” a jövő héten a fóti gyermekvárosban lépnek fel. ... arra, hogy a skóciai Glyndbourneben május 23-án a „Rózsalovag” felújított vál­tozatával megkezdődtek az ünnepi játékok. ...arra, hogy Csehszlovákia és Nyugat-Németország között a napokban megindult a kép­zőművészek kiállításainak cse­réje. Elsőnek nyolc csehszlo­vák festő és grafikus állított ki Majna-Frankfurtban. ... arra, hogy június 18 és 19-én hazánkban vendégszere­pel a kínai (katonai) zenekar. Az együttes díjat nyert a IV. és VI. Világifjúsági Találko­zón, vendég­szer­epeit már a „Prágai Tavasz”-on, Bulgária-­­ ban, Albániában és a Mongol­­ Népköztársaságban is. ...arra, hogy Svájcban újra­ megfilmesítik Schiller Teli Vilmosát. A három nyelven­ készülő film címszerepét Curd­­ Jürgens, a női főszerepet elő- ,­reláthatólag Maria Schell ala­kítja. ^ Izgalmas szovjet film Bemutató : június 4. 10 éven alul nem ajánlott ! 8 agancs Magyar film írta: FEKETE ISTVÁN Rendezte: FEJÉR TAMÁS Főszereplők: MAKLÁRY ZOLTÁN BARSI BÉLA VASS ÉVA SZABÓ ERNŐ KISS FERENC Bemutató: június 11

Next