Hétfői Hírek, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1959-10-10 / 42. szám
A szovjet uralmmas lefényképezte a Hold túlsó oldalát KÉPVISELŐI FOGADÓÓRÁNA (P. Gy.)- Képviselői fogadóóra a VII. kerületben. Délután 5. Pontosnak kell lenni; a Hazafias Népfront kerületi bizottságának helyiségében találkozunk, a képviselő és akik a képviselőt megválasztották. Ezeken a fogadóórákon azt hiszem, minden képviselőt sajátos izgalom, várakozás fog el és a feladatokkal való megbirkózás szelleme, mondhatnám úgy is, áhítata. E fogadóórákon a szavazócédulák, a választó fogalma mögül kilép az ember. A képviselő itt találkozik a névtelen szavazócédula mögött álló, érző, vívódó, dolgozó emberrel. Ha valaki egy ország egészséges embereit akarja megismerni, nem valamelyik orvosi rendelő fogadóórájára látogat el. Aki az ország és lakóinak helyzetéről a képviselői fogadóórákon előadott ügyek alapján akarna tájékozódni, torz képet kapna. A képviselői fogadóórákra nem dicsérni, lelkendezni, nem örömüket elmondani jönnek az emberek. És mégis: az előadott ügyesbajos dolgok, keserű panaszok, segítséget hívó gondok is — furcsán hangzik talán, de így van —, sokszor mennyi új, egészséges hajtásra utalnak és ha közvetetten bár, arról beszélnek, milyen sokat változtak az emberek, mennyit fejlődött az ország. Nézzük csak először a „keretet", a fogadóóra tényét. Húsz—huszonöt évvel ezelőtt egyszerű halandó, munkás, paraszt vagy kishivatalnok sokszor még hosszas kunyerálás után sem járulhatott a nagyágas képviselő úr színe elé. Ma? A képviselő kötelessége, hogy fogadja, meghallgassa választóját, s a választó elidegeníthetetlen joga, hogy felkeresse képviselőjét. Képviselő és választó egyenrangú félként beszélgetnek egymással és — erről bárki meggyőződhet — a jognak és az egyenrangúságnak ezt a tudatát tükrözi a fogadóórán megjelenő „felek“ magatartása. Nem a jólétért, alamizsnáért könyörgő koldus alázkodik itt a Nagy Férfiú, vagy a Nagyasszony előtt, hanem ember beszél emberhez, kér tanácsot, jogos — megesik, hogy jogtalan — támogatást. És ami talán a legmegrendítőbb, vagy ha úgy tetszik, legfelemelőbb érzés a mi országunk képviselőjének — a bizalom, amellyel az imént még ismeretlen emberek megajándékozzák, legbensőbb gondolataikat, gondjukat elmondják. A fogadóóra panasz bozótjai közül kibúvó új hatásokról szóltunk. íme: egy 35 év körüli asszony arról panaszkodik, hogy szeretné a család, férj, feleség. Két kiskorú gyerek jövedelmét növelni, ő is dolgozna. Igen ám, de szakmája nincs, menne segédmunkásnak is, ehhez azonban gyenge, más elhelyezkedést pedig nem talál. Baj, baj. A képviselő felírja nevét, lakcímét, majd utánanéz a dolognak. Az aszszony közben elmondja, milyen kedvesek hozzá a nagy bérház lakói, közös kirándulásra, színházba, moziba, strandra szokták vinni őt is, gyermekeit is, soha nemkeznek meg a család születésinapjairól, a nőnapi meglepetésekről sem, sok jó, de már kinőtt gyermekcipő, ing, ruha is utat talál hozzá. Nyugdíjas nénike siránkozik valami, szerinte elszámolási hiba miatt, bizonyos öszszeget levonnak amúgy is szűkös nyugdíjából. A képviselő feljegyzi az esetet. A nénike aztán még mellesleg elmondja, hogy „szerencsére a ház lakói nagyon jók hozzá’’, sok mindennel segítik. Az is kiderül viszont, hogy a nénike az egész ház „nagymamája”, a ház minden „sráca” unokája. Ha valamelyik dolgozó apuka és anyuka gyereke megbetegszik, ő ügyel rá, s ő a pótnagymama, ha ezek a szülők este színházba, moziba vagy barátjukhoz mennek. Sok-sok ilyen eset beszél a közösségi érzés, a közösségi gondolkodás fejlődéséről, a szocialista együttélésről, arról, hogy az emberek ma nem vetélytársként, nem közömbös szemlélőként, hanem segítőtársként viselkednek egymással. A panaszok jelentős része lakásügy. Fájó, gyötrő, csúnya lakásügy. Általában a lakásügyben panaszkodik a legelkeseredettebbek, sok bajuk van környezetükkel, a kis lakásban összeszorult hozata Hozóikkal, a fő- vagy társbérlővel. Lakásügyük sokszor, mint gonosz, fertőző tüske ékelődik tudatukba, akadályozza közösségi gondolkodásuk fejlődését, torzítja embertárs viselkedésüket. „ Bajukra nem ír, hogy a Horthy-rendszer, a háború pusztítása hagyta ránk örökségbe a kevés lakást. Számukra nem vigasz, hogy csaknem világszerte nyomorúságos a lakáshelyzet. Igen, igen, Felismerik, hogy a párt, a kormány hallatlan erőfeszítéseket tesz a lakásbajok enyhítésére, évtizedek mulasztását pótolja be gyors ütemben — de mégis bárhogy, azonnali javulást számukra nem biztosíthat. A rossz, szűkös lakásra, a drága albérletre, a társbérletre szorulók rosszkedve, keserűsége érthető. Az vesse rájuk az első követ, aki haasonló helyzetben jókedvű, gondtalan lenne. Ám a rossz, vagy egyenesen tarthatatlannak vélt lakóhelyiséggel sújtottaknak is meg kell érteniük, hogy elkeseredettségtől vezetett magatartásukkal csak még több bajt okoznak maguknak és azoknak, akikkel egy lakásban kénytelenek meghúzódni. A régi idők „ember embernek farkasa" szelleme kísért itt. Igyekezniök kellene a szocialista együttélés szellemében viselkedniök, bármennyire is erőt kell venni magukon. Addig is, míg jut számukra is őket megillető méltó lakás, amiért mindent megtesz kormányzatunk, sokszor ezt mondja, ezt mondhatja a képviselő a fogadóórán megjelenő lakáspanaszosoknak. Az egy mindenkiért, mindenki egyért elvének alkalmazása, a közösségi gondolkozás fejlődéséről és érvényesüléséről szóló tapasztalatok a képviselői érák legszebb mozzanatai. A közösségi gondolkozásról beszélő tények legfőbb terpaszteléig, négy szó: emberek , legyetek közösségi emberek! A fényképezés adatait feldolgozásuk után közzéteszik Lunyik 111, a Föld megkerülése után folytatja keringését Moszkva, 1959. október 18. A TASZSZ jelenti: Október 18-án, moszkvai idő szerint 19.50 órakor (magyar idő szerint 17.50 órakor) az önműködő űrállomás befejezi első fordulatát a Föld körül. Az űrállomás tudományos megfigyeléseket végzett a világűrben, a Föld és a Hold térségében. A Hold megkerülésekor lefényképezte az égitestnek tőlünk elfordított, a Földről nem látható oldalát. A tudományos mérések és a fényképezés adatait most dolgozzák fel. Az eredményt majd közzéteszik. Az önműködő űrállomás a Föld körül végzett fordulat befejezése után eltávolodik és körülbelül két napig nem lesz megfigyelhető a Szovjetunió területéről. Az űrállomással legközelebb október 21-én, moszkvai idő szerint 15 órától 16 óráig létesül majd kapcsolat. Ebben az időpontban az űrállomás 327 000 kilométerre lesz a Földtől és a 38 fok keleti hosszúság és a 23 fok déli szélesség által meghatározott pont fölött lesz. (MTI) Több mint egymillió kilométer A. Mihajlov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, a pulkovói csillagvizsgáló igazgatója, a Pravda vasárnapi számában kifejti, hogy a harmadik szovjet űrrakéta közeledik a Földhöz, a Föld középpontjától számítva 47 500 kilométer távolságban megkerüli égitestünket és újra kirepül a világűrbe. Október 4. óta a rakéta több mint egymillió kilométer távolságot futott be és több mint 14 nap után jutott abba a helyzetbe, hogy megkerüli a Földet. Mihajlov ezután felveti a kérdést, megismétlődik-e valaha az a helyzet, amelyet a Föld, a Hold és a rakéta a kilövés időpontjában foglalt el egymáshoz képest. Kétségtelenül előfordul majd — írja a kérdésre válaszolva —, hogy a rakéta megközelíti a Holdat és keresztezi a Hold pályáját. Ennek következtében megváltozhat a rakéta pályája. Lehetséges olyan változás is, amely ezek következtében a rakéta Föld-közeli távolsága annyira csökken, hogy a rakéta bekerül a Föld légkörének sűrűbb rétegeibe és a Földre hull, vagy elég. Lehetséges azonban az is, hogy a rakéta összeütközik a Holddal, miként ez a második szovjet űrrakétával történt, amelyet ugyan éppen ezzel a céllal bocsátottak fel. jásl össze a földi berendezésben a megfelelő képet. Ez az eljárás is használatos a földi gyakorlatban, mégpedig az úgynevezett telerecording berendezésekben. Ezekkel például a budapesti televízióban készítenek kép- és hangfelvételt. Véleményem szerint az a valószínűbb, hogy a Holdról a rakéta Telerecording rendszerű képfelvételt készített. Lassan haladó fényes csillag A Földhöz legközelebb eső távolság idején a rakéta körülbelül 12-es nagyságrendű, az égbolton lassan haladó fényes csillagként lesz látható, szabad szemmel ugyan nem, de optikai eszközökkel annál inkább. A nagy fényérzékenységű csillagászati fényképező műszerekkel felvételeket is lehet majd róla készíteni. A fényképfelvételek alapján annyira pontosan meg lehet majd határozni a rakéta pályáját, hogy hosszú időszakra ismeretessé válik a rakéta további útja. A szovjet csillagvizsgálók teljes készenlétben állnak és remélhető, hogy a most szerzendő adatok alapján a legközelebbi napokban sikerül pontosan megmondani, hogyan alakul a rakéta további sorsa. A harmadik szovjet űrrakéta a fellövése óta eltelt két hét zárásáta (MTI) alatt rádiójelzések segítségével máris nagy mennyiségű igen értékes adatot szolgáltatott a Föld és a Hold környezetének fizikai tulajdonságairól, valamint magáról a Holdról. Úíjának további vizsgálata tudományos szempontból rendkívül érdekes, mert olyan értesülésekhez juttathat, amelyek közelebb visznek annak meghatározásához, hol van a Hold gravitációs központja. Ez a központ ugyanis — mint az eddigi csillagászati megfigyelésekből kitűnik — nem esik egybe a Hold középpontjával. A szovjet űrrakéta további útja elősegítheti a Föld tengely körüli mozgásában tapasztalható egyenetlenségek tanulmányozását, a Föld sarkvidéki horpadtságának pontos meghatározását, az égi mechanika, a csillagászat és a geodézia sok más időszerű kérdésének tisz Telefoto vagy telerecording módszerrel továbbította fényképfelvételeit az űrállomás Sinka József, a Magyar Űrhajózási Intézet Bizottság tagja a következőket mondotta: — A Holdnak a nap által megvilágított részén a hőmérséklet plusz 130—150 Celsius fok. Ezért ennek a területnek igen erős az infravörös sugárzása. A műszertartályban elhelyezett infravörös célkeresőfej rá tudja állítani a fényképezőgépet a Holdra. A programberendezés a Földről kapott parancs alapján üzembehelyezheti a fényképezőgéprendszert. A készült képeket akár filmen, akár megfelelő magnetofon berendezésen rögzíthetik. A rakéta ezeket a képeket a programutasítás alapján tárolja. Amikor azután földközelbe érkezik, újabb parancsjel alapján továbbíthatja a készített képet. Ha a képet filmen rögzítették, akkor a kép továbbítására ugyanolyan rendszerű képtávíró telefotót használnak, mint amilyennel a jelentős nemzetközi eseményekről készült képeket a távirati irodák percek alatt továbbítanak egymásnak. Ha a képet magnetofonon örökítették meg, akkor a magnetofonjelekből rak. Az Uránia csillagvizsgáló és a rákosligeti holdkövető vasárnap fogta a Lunyik 111. rádió jelzéseit Az Uránia csillagvizsgáló tudományos munkatársai igen áldozatos munkát fejtettek ki, hogy vasárnap foghassák a Lunyik III. rádiójeleit. Négy nap alatt megépítettek egy úgynevezett bányát változtató körsugárzó „J” antennát. Délelőtt fél 10 órakor sikerült is észlelni az Uránia csillagvizsgálóban a szovjet űrrakéta rádiójeleit. Rákosligeten, a holdkövető állomáson a Lunyik III. útját a felbocsátás óta állandóan követték és jelzéseit magnetofon szalagra vették. Vasárnap délelőtt több szakember közreműködésével ismét fogták a Föld felé közeledő bolygóközi állomás jelzéseit. Horváth Tibor, a holdkövető állomás vezetője tájékoztatójában elmondotta: " A vasárnap délelőtt vett jeleket összehasonlítottuk az Uránia csillagvizsgáló vevőállomásának jeleivel és ezek azonosak voltak. Egy-két évig sugároz, talán évezredekig kering az űrrakéta Jan Einasto szovjet csillagász is részt vesz a magyarországi megfigyelő munkában A Tudományos Akadémia szabadság-hegyi csillagvizsgálója vasárnap sem néptelenedett el. A tágas park tisztásain, a kupolák lépcsőin emberek járnak ki-be. Megfigyelő tartózkodik a nyolcas kupolában is, ahol Lovas Miklós néhány héttel ezelőtt megfigyelte a második szovjet űrrakéta holdbéli becsapódását és erről — az egész világon elsőnek — hírt adott. Leggyakrabban itt tartózkodnak a budapesti szputnyik-megfigyelő állomás csillagászai is. Az állomásnak tegnap óta szovjet vendége van: megérkezett az észtországi,, a tartui csillagvizsgálóból Jan Einasto kandidátus, a Szovjet Csillagászati Tanács tagja. Beszélgettünk a szovjet tudóssal magyarországi utazásáról. — A szovjet Tudományos Akadémia küldötteként érkeztem, hogy felvegyem a kapcsolatot a magyar csillagászokkal — mondotta. — Részt szeretnék venni a kozmikus rakéta itteni megfigyelésében. — Miért fontos a tudomány számára a megfigyelés és az optikai kísérés? — Azért, mert fényképpel és távcsöves, figyeléssel pontosan meghatározhatjuk a kozmikus rakéta helyzetét és ebből pályáját kiszámíthatjuk. Csak így nyerhetünk megbízható értesülést további sorsáról. Égi közlekedése nagyszabású kísérlet, mely sok tudományágnak fontos. Műszereinek megfigyeléseit még egy-két évig adja napelemei segítségével, azután már csak a műszergömb kering körülöttünk, de jóval hoszszabb ideig, talán évezredekig, most kialakuló pályáján. A csillagászati megfigyelők dolga, hogy ezt a pályát felmérjék. — Reméljük — mondotta a szovjet csillagász —, hogy mint eddig is szinte naponta, hivatalos közlést adnak ki a műszer test útjának égi koordinátáiról. A megfigyelőállomások erről táviratot is szoktak kapni. Ha ezek megvannak, a csillagász előre is ki tudja számítani azt a pontot, ahol adott időben keresnie kell az űrállomást. Megkérdeztük, miért kerüli következetesen a Lunyik elnevezést? A Szovjetunióban nem ezt a nevet használják? — Valóban nem. A szaksajtó a szputnyikot sem így nevezi nálunk. I. Sz. Z. a neve eredeti, de hosszú elnevezésének, az „Iszkusztvennij Sputnyik Zemljii”-nek (magyarul: a Föld mesterséges kísérője) rövidítése. A szputnyik szó ennek ellenére tetszik nekem, mert meleg csengése van, kísérőt vagy társat jelent. Talán még ennél is találóbb a Sunyik elnevezés, de ezt szintén nem szovjet emberek terjesztették el, hanem a francia sajtó. Mi egyszerűen harmadik kozmikus rakétának nevezzük. _ A Lunyik III. földközelbe érésekor természetesen a magyar szakemberek is szerették volna vizuálisan is megfigyelni a szovjet űrrakétát. Ez azonban nem volt lehetséges, mert — miként Bartha Lajos, a Nemzetközi Holdszövetség tagja kifejtette — a szovjet bolygóközi állomás Magyarország felett olyan időpontban haladt át, amikor még kitűnő csillagászati eszközökkel sem lehetett volna nyomon követni. Ebben az időtájban ugyanis nálunk nappal volt és a rakéta fényessége meglehetősen kicsi. A földközelbe érkezés idején a Lunyik III. a legjobban Ázsia délkeleti részén, az Indiai-óceán szigetvilágán, a Csendes-óceáni szigeteken, valamint Ausztrália északi részén és Antarktisz térségében volt látható.