Hétfői Hírek, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1959-02-02 / 5. szám

Másfélmillió diáknak ossstják fel hétfőn a bizonyítványt Országszerte emelkedett a tanulmányi színvonal • Javult az iskolák kapcsolata a szülői házzal Hétfőn osztja­ ki az ország általános- és középiskoláiban a bizonyítványt és ezzel lezá­rult a tanév első fele. A diá­kok és a szülők­ életében egy­formán fontos eseményről az illetékesek a következőkben tá­jékoztatták a h­étfői Hírek munkatársát. Az osztályozó konferenciá­kon, amelyeken számbavették minden egyes tanuló előmene­telét, beigazolódott, hogy a leg­több tantestületben jó politi­kai-pedagógiai egység alakult ki és ez jelentősen segítette az oktató-nevelő munkát. Meg­állapították: javult az iskolák kapcso­lata a szülői házzal. Ez jórészt az osztályfőnöki óráknak és a népfront bizott­ságok által rendezett vitáknak köszönhető, amelyeken szép számmal vettek részt mind a pedagógusok, mind pedig a szülők. A középiskolákban hétfőn több mint 170 000 diák kapja kézhez a bizonyítványt. Országszerte emelkedett a tanulmányi színvonal. A matematika, a fizika és a kémia tanításánál mindinkább érvényesül a szemléltető okta­tás elve. Fokozódott az érdek­lődés a nyelvtanulás iránt. Az orosz mellett második kötelező nyelvként csaknem 60 000 diák tanulja az angol, a francia, a német vagy az olasz nyelvet és több mint 33 000 a latint tanu­lók száma. A fővárosi Radnóti Miklós gimnáziumban, ahol 600 diák tanul, a tanulmányi átlaguk ma­gasabb az elmúlt évinél. . Szorgalmával, baráti visel­kedésével példát mutat a 125 KISZ-tag. Kimagaslik az osz­tályok közül az orosz tagozatú negyedik osztály. Tanulmányi átlaga 4,9! Az általános iskolák csak­nem 1 millió 300 ezer tanulója fejezte be az első félévet. A gyakorlatiasabb oktatáshoz nagyban hozzájárul a po­litechnikai nevelés is. Örömmel ismerkedtek a gyer­mekek a mindennapi életben legáltalánosabban használt ké­zieszközökkel, szerszámokkal, azok kezelésével, használatá­val, valamint a feltétlenül szükséges technikai, technoló­giai és agronómiai ismeretek­kel. Segítettek az iskoláknak az oktatásnál a gyárak, üzemek. A fiatalok szorgalma, a peda­gógusok jó munkája meghozta a gyümölcsét. Az egész ország­ban több a kitűnő és a jeles rendű tanulók száma, mint az elmúlt tanév hasonló idősza­kában. És ez a megállapítás vonatkozik az általános isko­lások magaviseletére is. A zuglói Május 1. általános iskola félévi eredménye jó munkáról tanúskodik. 870 fiú­gyermek tanulmányi átlaga 3,4, egy tizeddel magasabb a tavalyinál. Az úgynevezett magatartási átlag még jobb képet mutat. A tavalyi 3,9 he­lyett 4,2. Ehhez az eredmény­hez hozzá kell még vennünk a 4-es politechnikai átlagot. A rádióban karácsonykor lezaj­lott szellemi játéktornán az is­kola az első helyen végzett. A Május 1. általános iskola tanu­lói ebben a tanévben sportud­vart építettek kézilabda és ug­rópályákkal. A politechnikai oktatásnál készített munkada­rabokból a tanév végén kiállí­tást rendeznek és a tanulók szinte mindegyike szeretne munkájával azon részt venni. A félévi jó eredményekhez hozzájárult az is, hogy ország­szerte semmi fennakadás nem volt a tanításban, kifogástalan volt az iskolák tüzelőellátása. És nem lehet elmenni szó nél­kül amellett sem, hogy javult iskolahálózatunk: az elmúlt évben csak az általános isko­lákban 771 új tanterem építé­sét fejezték be. Sándor Ernő A nagy sikerre való tekintettel megismételj­üik február 5-én, csütörtökön Farsangi gálaesténket a Belvárosi Kávéházban Fellépnek : RÁTHONYI RÓBERT Németh Marika, Domahidy Ferenc és Keméndy András CHAPPY ÉS SZÓLISTÁI Tánc éjjel 2-ig A Belvárosi Grill­ben: Szeghalmi—Nagy „Univerzális” duó Kárpáti Éva énekel Reggel ötig nyitva, lánc Azért rossz tanuló is akad doboz Belfordot? (Erdei rajza) Lakásépítkezésre fordítják a lottó bevételeit Pénteken jubilált a lottó. A szerencsekerékből századszor húzták ki a csalódást vagy örömet jelentő öt számot. A népszerű játékban eddig 4 ötös és 725 négyes találatot ér­tek el a játékosok. A nyere­ménycsúcsot az 1958. év 52. játékhetének öt­találatos­­ fő­nyereménye tartja 987 000 fo­rinttal. A száz húzás statisz­tikája szerint az ötös talála­tokban egyre több „fantázia” van. A jubileumi statisztikából kiderül,­­hogy az eddigi „leg­öregebb” lottó­ nyerőként a 75 éves Bruncsák Jánost, a Szarvasi Építőipari Szövetke­zet technikusát tartják szá­mon, aki 1958. júliusában 141 ezer forintot nyert. A „legfia­talabb” Lottó-nyerő a 9 éves­­ Major Ági, a kispesti 2. szá­mú általános iskola tanulója, aki négyes találatával 101 ezer forintot nyert. A lottóból származó bevé­teleket a kormány lakásépítke­zésekre fordítja.­ Az OTP igaz­gatóságán közölték, hogy a Takarékpénztár az elmúlt év­ben több mint 600 millió hosz­­szúlejáratú kölcsönnel segítet­te a családi ház és öröklakás­­építtetőket, s ennek az összeg­nek a tekintélyes részét a lot­tó bevételei tették ki. Az Óbudai Ha­jógyár dolgozóinak nagyszerű elhatározása: Társadalmi munkában építik újjá a tűz által elpusztított hajót Né­hány nappal ezelőtt kis hír jelent meg a napilapok­ban: „Az Óbudai Hajógyár­ban egy készülő személyhajón tűz keletkezett. A tűz okána­k és a kár nagyságának megál­lapítására a vizsgálat megin­dult". — Hogyan történt? — kér­deztük meg a gyár igazgató­jától. — A vizsgálat eddigi ered­ménye — mondotta Miskai Ferenc igazgató — megállapí­totta, hogy vétkes gondatlan­ság, a munkafegyelem súlyos megsértése okozta a tüzet. Sok becsületes dolgozó több hóna­pos munkája pusztult el a le­égett hajóval. Hősi harc a tűz ellen Rugg István, a pártszervezet titkára a gyár dolgozóinak hősi munkájáról beszél. — Pillanatok alatt az egész ■hajó lángokban állott. Gyorsan a helyszínen termett minden­ki, aki segíteni, menteni, oltani akart. Kivonult hat kerület tűzőrsége. Egy fia­tal munkás a hivatásos tűzoltókat megelőzve első­nek mászott az égő hajóra, hogy a fecskendőt a tűz góc­pontjára irányítsa. Életüket kockáztatva tisztviselők, asz­­szonyok, fiatalok, idősek küz­döttek a tűz ellen. Vitték a súlyos pallókat, hogy több ol­dalról lehessen feljutni az égő hajóra. A tűzoltók hősi mun­kájának és a gyár dolgozóinak kemény helytállása eredmény­re vezetett: sikerült a tüzet el­oltani. Megmozdul a gyár Huszonnégy óra sem telt el a tűz eloltása után, máris meg­mozdult az egész gyár. Nagyon értékesek voltak azok a munkavállalások, ame­lyeket az egyes üzemrészek tettek. Hajóépítők, és asztalo­sok, bádogosok, kárpitosok, csőszerelők, minden egyes mű­hely és szakma vállalta, hogy napi munkája után díjazás nélkül, társadalmi munkában végzik el a hajó újjáépítését. A villanyszerelők 2000 munka­órát ajánlottak fel. A műszaki varotta a romanyagot, vasár­nap pedig az elsők között állt munkába. Segítenek a testvérüzemek Megmozdultak a testvérüze­mek, a kerület és a főváros többi nagy gyára. A Gheor­­ghiu Dej Hajógyár és a Szál­lítóberendezések Gyára éppúgy segítségükre sietett, mint a Harisnyagyár munkásnői. Most azonban arra lenne szükség, hogy a megígért anyagok, el­sősorban a faanyag biztosítása gyorsan megtörténjék. A Hen­gerművek, a Kábelgyár, a Ganz Villany, és a Ganz Ké­szülékek és Kapcsolóberende­zések Gyára, de valamennyi üzem munkása azzal segíthet a legtöbbet, ha gyorsan,­ so­­ronkívül legyártja a leégett osztály dolgozói elkészítik a szerelési rajzokat, az öntödék munkásai az öntvényeket, a kovácsok pedig megtakarított anyagból az összes kovácsmun­kákat. Nincs ember a Hajógyárban, aki ne jelentkezett volna fizi­kai munkára. Péntek és szom­bat délutánra, s vasárnapra, több mint 300 szakmunkás iratkozott fel. Valósággal le­hangolódtak, amikor kiderült, hogy egyelőre csak a bontási munkáiknál van szükség 50— 50 emberre. A többieket csak majd később veszik igénybe. Vasárnap reggel is folyt a romeltakarítás. A tervosztály tisztviselőnői együtt dolgoztak a kovácsokkal. Kunsági Já­nos, a munkák műszaki irá­nyítója, alig győzi kiadni a munkát. Orosz János trakto-­­ hajó újjáépítéséhez szükséges rés szombaton késő estig fa-­t anyagokat. Péntek Gyula Dobi István az Elnöki Tanács elnöke részt vett a Hazafias Népfront által rendezett paksi munkás-paraszt találkozón (Fotó: Alberti) B­B Ír IRODAIT IS ÍJ­T­O­T­T KÉSZPÉNZÉRT VÁSÁROLUNK X­O­R­T Telefon: 341-726, 423-53% N­ASZK­ILTCIKK KSZ Hogyan kell rendezni a zajos vagy veszélyes kisipari műhelyek ügyét? Jelentettük, hogy a könnyű­ipari miniszter egyik legújabb rendelete szerint zajos, bűzös vagy veszélyes üzemet kisipa­ros csak telepengedéllyel léte­síthet vagy helyezhet át más­hová. A rendelet az érdekelt szak­mák kisiparosai között bizo­nyos nyugtalanságot váltott ki, mert egyesek azt híresztel­­ték: a végrehajtás során ipar­igazolványok tömeges vissza­vonására kerül majd sor. Értesülésünk szerint a minisztérium utasítást adott ki, amely hangsú­lyozza, hogy az eljárásnak nem szabad a kisiparosok indokolatlan zaklatásával járnia. Olyan már működő üzemeket, amelyekhez eddig telepenge­dély nem kellett, az eljárás során megszüntetni nem sza­bad. Ha az üzem működése életveszély, vagy más rendkí­vüli ok miatt eddigi helyén semmiképpen sem engedélyez­hető tovább, s a kisiparos nem tud másik helyiséget sze­rezni, az igazgatási osztály útján kell másik helyiségről gon­doskodni. Az eljárás során csak rend­kívül indokolt, az egészségre ártalmas, zajos, bűzös vagy veszélyes üzem esetében sza­bad bármilyen átalakítási ki­kötést előírni. ! Február a Magyar Sajtó Napján sa­ját magunkról kell írni ne­künk, a sajtó munkatársainak. Ezt nem­­ lehet másként, csak szerényen tennünk, híven ah­hoz a szellemhez, amely az el­lenforradalom után újjászer­veződött magyar sajtót eltölti. Ez a sajtó — az olvasók tanak rá — nem pöffeszkedik külö­nös és zavaros gondolatmene­tekkel, nem veri­­ a pufogó frá­zisok nagydobját, hanem úgy érzi: akkor teljesíti feladatát, ha támogatja a párt és a kor­mány világos célkitűzéseit, ha „kereke és csavarja” tud len­ni annak a gépezetnek, amely a magyar társadalmat felemeli a szocializmus, majd a kom­munizmus magasabbrendű, gazdagabb, boldog és szabad világába. Ez a sajtó — az olva­sók tanak rá — tudatában van annak, hogy a szocializmus építése egész népünk munká­ja és kötelességének érzi, hogy tanuljon a néptől, figyelje éle­tét, alkotó tevékenységét és beszámoljon róla. Ez a sajtó — az olvasók tanak rá — olva­sóiért van, érdekeit szolgálja, érdeklődésüket törekszik ki­elégíteni, szeretetüket és bizal­mukat igyekszik kiérdemelni. Ilyen törekvésekről beszá­molni, úgy gondoljuk, nem szerénytelenség. Az lenne azonban, ha azt mondanánk, hogy amit teszünk elegendő, ha tudomást szerezve arról, hogy az olvasó egyetért lap­jaink irányvonalával és hogy „hiánycikké” vált az újság — úgy gondolnék, hogy „dicséret illet minket, nem bírálat”. Nem így áll azonban a dolog. Mi, újságírók, a lapkészítés mun­kásai nagyon jól látjuk — a elsején munkánkkal együttjáró tájé­kozottság folytán talán még jobban, mint társadalmunk legnagyobb része —, hogy forr a világ tengere, hogy viharos sebességgel halad előre a tör­ténelem, hogy a Szovjetunió­ban a kommunizmus épül, hogy Kína ugrásszerű fejlődés­sel kétszerezte meg termelé­sét az elmúlt esztendőben, hogy a szomszédos népi de­mokráciákban is gyorsan érik a jövő, hogy ugyanakkor az imperializmus politikai, gaz­dasági és társadalmi válságok­ban hányódik, a mi tudjuk, hogy amit látunk, amiről tudo­mást szerzünk, át kell ültet­nünk az olvasó tudatába, hogy jól tájékozott legyen és érez­ze, milyen világban is él tu­lajdonképpen. Mi tudjuk, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusára készül és hazánk fejlődésének új távlatait tárja elénk, új al­kotó lendületre serkentve saját érdekében a magyar népet, a mi kötelességünknek érezzük, hogy lépést tartsunk azzal, ami a leghaladóbb, hogy pél­dányszámainkkal megmillió­­szorozzuk a párt útmutató sza­vát. Mi tudjuk, hogy népünk esztendőről esztendőre igénye­sebb, többoldalú tájékoztatást, több kultúrát, szórakozást kí­ván,­­ és nem akarunk elma­radni igényeitől. A Sajtónap az a nap, ame­lyen minket ünnepelnek. Csak akkor fogadhatjuk ezt jó szív­vel, ha tudjuk, hogy nemcsak kiérdemeltük, hanem mindent­ el is követünk azért, hogy to­vábbra is szüntelenül kiérde­meljük. Hanság, Dunakanyar, Tokaj... Lapunk más helyén részle­tesen beszámolunk a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség fiatal­jainak nagyszabású társadalmi összefogásáról. Fiatalok az élet minden területéről, közép­iskolákból, egyetemekről né­hány hétre leteszik a könyvet és fizikai munkára indulnak. A régi Magyarország ismert volt hírhedt „önkéntes” egye­temi munkaszolgálatáról, ami nem volt más, mint újabb és újabb lehetőség háborús öl­döklésre, pusztításra kiképezni a fiatalságot. A katonai kép­zés mellett végeztek fizikai munkát is. Történetesen azon­ban mindig a hitbizományok vagy a nagy főúri latifundiu­mok területén. Ásták az ár­kot, húzták a csatornákat, megmentették az árvíztől az urak földjét, hogy a pusztító áradat azután a következő ta­vaszon — részben a szakérte­lem híján, részben gonosz tervszerűséggel — a kisparasz­tok földjét öntse el. A mi if­júságunk­ rohammunkája is vizet csapol és termőföldeket teremt. Évszázadok elhanya­goltságát szünteti meg a Han­ságban és századok álmodozó tudósainak reménységét váltja valóra a Dunakanyarban. Mert ez idén először a Dunai Erő­mű tervezési és előkészítési munkálataiba is bekapcsolód­nak a fiatalok.­De felkeresik majd a nyáron Tokaj és Bada­csony történelmi szőlővidékét, hogy segítsenek a magyar bor­ szülőhazája rekonstrukciójá­nak megteremtésében. Munkára indulnak a fiata­lok, a nagy cél érdekében kö­zösségbe tömöríti erejét az egyén — magáért és a közös­ségért. Fiatalok munkája így teremt majd országos dolgo­kat. ■ •­­­j A bonni hadügyminiszter és a teológia A napokban Düsseldorfban ülésezett a rajnai konventnek nevezett egyházpolitikai cso­portosulás, amely a nyugat­német evangélikus egyház ál­láspontját igyekezett körvo­nalazni az atomfelfegyverzés kérdésében. Érthető, hogy Adenauerék és elsősorban Strauss hadügyminiszter szá­mára nem közömbös az egy­ház vagy ha úgy tetszik a teológia állásfoglalása ebben, a bonni kormánypolitika lé­nyegét illető kérdésben. A hadügyminiszter igyekezett is megfelelően organizálni a — mint mondták — „túlvilág ítéletét” tolmácsoló gyűlést. Utasítására a Bundeswehr igen sok tagja öltözött polgá­ri ruhába és vett részt mint hallgató a vitán. Ugyanakkor Strauss előre meggyúrt elő­adókat is. Így azután például Kürmeth professzor hosszú beszédben igyekezett bizonyí­tani, hogy az egyház nem mondhat „nem”-et Nyugat- Németország atomfelfegyver­­zésére. Höhler wupperthali szuperintendens pedig egye­nesen kijelentette, hogy „Nyugat-Németországnak nem ólomkatonákra, hanem atomfegyverekkel felszerelt haderőre van szüksége.” Strauss szempontjából te­hát a teológia jól felelt volna — ámde mégis elromlott a „túlvilági ítélet”, mert Nie­­möller, a hesseni egyház ve­zetője rendkívül élesen el­ítélte a konventi felszólaló­kat és kereken kimondta, hogy a Bundeswehrben a fiatalságot hivatásos bűnö­zőkké képezik ki. Strauss — mi egyebet tehetett erre — dühében pert indított Niemöl­­ler ellen „a német hadsereg megsértése” címén. Így járt tehát az atom­­bombás hadügyminiszter: az eget akarta tanúnak hívni saját politikája mellett, vé­­gülis kénytelen volt azonban megelégedni a földi bíróság­gal. Egyébként — tekintve poli­tikai és valláserkölcsi szem­pontból egyaránt bűnös ter­veit — könnyen lehet, hogy előbb-utóbb vádlottként je­lenik majd meg mind a föl­di, mind pedig — maradjunk a teológiánál — az égi bí­rák előtt. (pt) Volt vöröskatonák találkozója Orosházán Orosházán vasárnap délelőtt a Tanácsköztársaság mintegy 200 egykori harcosát hívták ta­lálkozóra a pártbizottság szék­házába. A volt vöröskatonák közül többen évtizedek óta most látták újra egymást. Meg­jelent, a nyolcvanöt éves Ivacs­ka József és a csaknem 80 esz­tendős Görbics László, az oros­házi direktórium volt elnöke is. Az idős harcosok felelevení­tették a régi eseményeket és megemlékeztek halott baj­tár-­­saikról is.

Next